Néhány könyvről röviden | 2021 október

 

Charlie Mackesy: A ​Kisfiú, a Vakond, a Róka és a Ló
Sok helyen láttam ezt a könyvet, ezért is voltam rá kíváncsi. A könyv elsőre nagyon tetszett, szép a kötése, a lapok, de belelapozva a rajzok és a szövegek nem tetszettek. Felnőttként is nehéz volt olvasni ezeket a tussal (?) rajzolt szövegeket, az illusztrációk néhol emlékeztettek a Micimackóra (ahogy a 'történet' is), de sok helyen kidolgozatlan, vázlatos. Ennek is lehet külön üzenete, hogy nem kell mindennek tökéletesnek lennie, emiatt sem mondanám tipikus gyerekkönyvnek. Az üzenet szép persze, a barátságról, önbizalomról, egymás elfogadásáról a különbözőségek – hibák ellenére is. Az oldalak lazán kapcsolódnak egymáshoz, a történet íve maximum abban látszódik, hogy a kisfiúhoz egyre több barát csatlakozik. A sütimániás vakond cuki volt :D
3/5

Zalka Csenge Virág: A Varjúherceg
Ez már a harmadik Zalka Csenge Virág kötet, amit olvastam – mindegyik nagyon tetszett eddig, igazi a legelsőt a Népmesék mai gyerekeknek sorozatból (Ribizli) még nem olvastam, de tervben van. Ez a kötet is egy izgalmas koncepció szerint épül fel: ismert mesék – ismeretlen változatait gyűjtötte össze Csenge. A mesék végén néhány sorban elolvashatjuk az adott darab háttérinformációit, melyik ismert meséhez köthető, ha épp nem ismertük fel, vagy milyen más verziói léteznek. Az utószó is nagyon hasznos volt, ami a kötet felépítéséről szól. Ezek miatt a háttérinformációk miatt érzem úgy, hogy a történetekre kíváncsi felnőtt olvasóknak is hasznos kézbe venni saját szórakozásukra is ezeket a gyűjteményeket. Én jól kikapcsolódtam és izgalmas volt megismerni más népek történeteit, más szemszögből rálátni a bevett mesékre. 
5/5

Frank Herbert – Brian Herbert – Kevin J. Anderson: Dűne – Képregény 1.
A közelgő új filmadaptáció miatt olvastam el a képregényt – nem olvastam a regényt (tervben van) és a régi filmet sem láttam, szóval nekem minden új volt. A kiadás nagyon szép – jó volt kézbe venni, tetszik a rajzolás stílusa, a panelek – igényes kötet került ki a GABO Kiadótól. Az előszó is hasznos volt, főleg nekem aki tényleg csak belecsöppentem ebbe a világba. A történetről annyit tudtam, hogy van egy sivatagos bolygó és óriásférgek. Elég nehezen rázódtam bele a történetbe, sok idegen fogalommal találkoztam, de a kötet végére nagyjából összeállt, a történet. Kíváncsi vagyok milyen élete lesz Paulnak, tényleg ő e a kiválasztott (?). Az árulások, cselszövések nyomasztottak, de nehéz is volt egyszerre megismerkedni ezzel az új világgal és figyelni az esetleges cselszövésekre.
3/5

Bársony Márton – Nádasdy Ádám (szerk.): A bebábozódás után
Amikor megjelenik egy Poket verseskötet, most már nem kérdés, hogy beszerezzem-e. Ez egy izgalmas válogatás, amit 2020 tavaszán a Károli Gáspár Református Egyetem írt ki, a kötet nagykövete pedig az egyik zsűritag, Nádasdy Ádám. Már első olvasásra is több versnél megálltam, találtam kapcsolódó pontokat – jó leírásokat. Akit elijesztene a 'karanténtéma', azt meg kell nyugtatnom, hogy a legtöbb esetben eltávoldtak a szerzők ettől a témától. A versekben megjelenik az önmagunkba nézés, fejlődés, változás, de a magány, gyász és a hétköznapokra való rácsodálkozás egyaránt. Különleges kis kötet kívül-belül: nagyon tetszett a lepke-báb koncepció, ami a belső hártyaszerű lapok mintáin visszatér. Könnyen befogadható, érdekes válogatás – ajánlom azoknak is akik alig vagy egyáltalán nem olvasnak verseket.
4/5

Szabó Imola Julianna: Lakása ​van bennem
Ez volt az első könyv, amit a szerzőtől olvastam-láttam* és már évek óta várólistámon volt. * Láttam – ki is kell emelni, mert a grafika, a kötet finomsága maga egy külön élményt adott a versek mellett. Nagyon személyes és fájdalmas témákat feldolgozó kötetről van szó, amelyben felvillanak képek családtagokról (és elveszítésükről), házasságról és bántalmazó kapcsolatról, anyaságról és a kötet utolsó két ciklusában – nénik és bácsik élettörténetéről. Kevés vershez tudtam kapcsolódni, ezért is a 3 pont – de mindig nehéz szívvel értékelek valami ennyire személyeset – hogyan lehetne megítélni a másik ember feltárulkozását (legalábbis én így érzem ilyen ez a kötet)? Sehogy, ezért a 3 pont az olvasási élményemet tükrözi, azt hogy mennyire tudott megszólítani egy-egy téma.
3/5

Tove Jansson: Muminpapa ​hőstettei (Mumin 4.)
A sorozatot folytatva ez a rész tökéletesen illett a komolyabb-nehezebb olvasmányaim közé: Muminpapa 'eredettörténetét' ismerhettem meg gyerekkorától kezdve. Az árvaházból kikerülve kalandos életet élt, barátokat szerzett és sokféle lénnyel megismerkedett. Viccesek voltak a 'jelenbeli' epizódok, amikor családja nyaggatja, hogy folytassa az izgalmas felolvasást a memoárjából. Humoros, cselekménydús és kedves történet, amiben a barátság és az bátorság fontossága is megjelenik.
4/5

Roboz Gábor (szerk.): Légszomj
Nem ez volt az első a GABO Kiadós novellagyűjtemény, amit olvastam – de nem is az utolsó. Direkt októberre hagytam az olvasását – ha már horror- és weird gyűjtemény és Halloween :D (és @Avilda októberi könyvklubjának is közös könyve volt). Hasznos és érdekes volt Roboz Gábor szerkesztő előszava, amelyben ad egy átfogó képet a magyar horror és weird irodalomról, írókról. A novellák változatos világokról mesélnek: merítenek a magyar népi világból, megjelennek benne furcsa baljós hangulatú szállodák, házak; amerikai horrorfilmre hajazó történet a magyar 'jetiről'. Olyan aktuális társadalmi problémákról, mint a lélekemésztő árvaházak-nevelőotthonok, kiüresedő és/vagy bántalmazó kapcsolatok és legfőképp a magány. A legjobban a boszorkányos, Hófehérke-történetből inspirált Ajka fehér, mint a hó (Szarvas Szilvia) tetszett – a világa és a cselekmény; a legzsigeribb Jónás Zsolt Folyondár c. műve volt, ami napokig velem volt utána; az egyik legmeglepőbb Harmath Dávid A lámpáshal novellája volt, ami egy családi-párkapcsolati problmát dolgozott fel érdekes módon. Nehéz volt kiemelni csak hármat a kötetből, mert szinte mindegyik tetszett. Erős és érdekes válogatás, jó betekintés volt a horror és a weird zsánerébe.
4/5

Agatha Christie: Pókháló
A borítója miatt választottam 'Halloweenra' ezt az Agatha Christie regényt – a végére kiderült, hogy annyira nem volt rémisztő, inkább egy humoros – könnyed darab. Színdarabként jelent meg először és Charles Osborne írta át regény formában (érdekes módon ezt a kiadás sehol sem jelöli…). Érezhető is a kevés helyszín és a színpadias jelenetek miatt, de ez nem vált a történet kárára. Egy vidéki házban játszódik a cselekmény, ahol az unalmas napot a háziasszony tréfái, majd komoly események rázzák fel. Kábítószerügylet, exházastársak, titkos átjárók és egy fontos diplomáciai esemény teszi izgalmassá szereplőink estéjét. Könnyed kikapcsolódást nyújtott – estétől éjfélig ki is olvastam, nehezen tudtam letenni :D
4/5