Guilty pleasure olvasmányok, műfajok
Mesélünk arról, hogy vannak-e olyan olvasmányok, amikre nem vagyunk olyan büszkék, mégis szerettük olvasni őket. Egyáltalán előfordul-e ilyen eset, hogy szégyellünk egy-egy olvasmányt? Mi számít nekünk ilyen könyvnek, szerzőnek, műfajnak?
Guilty pleasure: olyan könyvek (filmek, zenék, stb) tartoznak, amelyekről tudjuk, hogy nem olyan minőségiek, mégis olvastatják (fogyasztatják) magukat, megfogtak minket a hangulatukkal, stb.
Mi számít nekem guilty pleasure-olvasmánynak?
A blogomon rákerestem erre a fogalomra és két könyvsorozat kapcsán emlegettem: a M. C. Beaton krimijei és a Lenyűgöző teremtmények fantasy-YA sorozat esetében. Utóbbit azóta se fejeztem be, pedig még angolul is elkezdtem a negyedik részt... elfogyott a lendület. Agatha Raisint viszont azóta is lelkesen fogyasztom.
2019-ben amúgy érintettem a Kínos (?) vallomásaink témában a fogalmat, amit ott írtam, azzal ma is egyetértek:
"Avagy a kicsit szégyellt olvasmányok, amiket szeretünk olvasni de nem szívesen villogunk vele. Igyekszem erről a fogalomról is leszokni, pl. az Agatha Raisin krimiknél emlegettem többször. Tény, hogy egy kaptafára készül már a 20x-ik rész, de mégis elolvasom, mert tudom mire számíthatok, van benne néhány poén, szeretem a hangulatát és ennyi néha épp elég. Tudom, hogy fél év múlva talán már nem is emlékszem a sztorira, de ugyanígy vagyok komolyabb művekkel is. De nekem az a lényeg, hogy az adott pillanatban szórakoztasson, jól érezzem magam a világában, vagy ha annyira jó olvasmány úgyis megjegyzem a legfontosabb/érdekesebb jeleneteit, gondolatait."
Ide tartozik nekem a jó hangulatú, de a legtöbbször faék egyszerűségi romantikus/chicklit történetek. Viszonylag ritkán olvasok ilyet, de van, amikor megjön hozzá a kedvem. A legutóbbi ilyen Abbi Waxmantól az Egy könyvmoly élete volt, de karácsony előtt is előszeretettel keresgélek romantikus-karácsonyi könyveket (Debbie Macomber jó választás). Nem szégyellem ezeket az olvasmányokat, de sokszor előre tudom, hogy nem várhatok eget rengető fordulatokat, vagy karakterábrázolást. Ám a hangulatuk sokszor meg tud fogni, ill. bizonyos témákról szeretek olvasni (ősz, karácsony, könyves helyszínek).
Az utóbbi években, főleg a molyos évszakos - meseolvasós kihívásnak köszönhetően visszatérek a gyerekkönyvtárba és előszeretettel hozok ki olyan mesés vagy ifjúsági könyveket, amik anno nekem kimaradtak (pl. Mumin-sorozat) vagy újdonságok. Ezeknél is eleinte elgondolkodtam, hogy kell-e/szabad-e nekem ilyet olvasnom, de a szakmámból kifolyólag ez csak előnyömre válhat - és az sem mellékes, hogy jól érezzem magam olvasás közben. A gyerekkönyveknél ez pedig garantált: sokszor szebb kivitelűek, illusztráltak, és a történet is boldog befejezést tartogat.
A guilty pleasure olvasmány nekem ma már azt jelenti, aminél garantált, hogy könnyed szórakozást fog jelenteni. Amiről tudom, hogy nem visel meg lelkileg, ill. nem is megterhelő (hosszúságát és/vagy mélységét) olvasni.
Nektek van ilyen szerzőtők, műfajotok?
A többiek bejegyzései a témában:
Utóvéd:
Bejegyzések
Alapvetően én is úgy definiálnám a guilty pleasure olvasmányokat (már ha definiálnám, és nem gondolnám úgy, hogy nincs létjogosultsága), hogy szimplán csak szórakoztat, és nem ad ezen kívül semmi extrát.
VálaszTörlésEnnek ellenére az Agatha Raisin könyveket eszembe sem jutott volna ide sorolni, mert szerintem ez minőségben nem olyan rossz. Azt észrevettem magamon, hogy ha egy könyv pl. szórakoztat, de nem feltétlenül gondolkodtad el, viszont jól/a Twilight szintnél jobban van megírva, akkor már nem szívesen sorolom ebbe a kategóriába. (Azt hozzátenném, hogy eddig csak az első részt olvastam, szóval lehet, hogy utána már csökken a színvonal.)
Debbie Macomber nekem eddig teljesen kimaradt, pedig ő is írt jó néhány romantikus sablonkönyvet, hát karácsony környékén már ideje lesz kézbe venni valamit tőle. :D Egyszer olvastam egy karácsonyi témájú Danielle Steel könyvet, hát teljesen kifeküdtem a nyáltengertől meg a kliséhalmaztól. :D
Egy Agatha Raisint már olvastam én is, de akkor még nagyon sznob voltam, és elég rosszra értékeltem, a könyvtárban azóta is szoktam vele szemezni. :) Főleg amikor valami jó kis vidéki angliás sztorira vágyom.
VálaszTörlésÉn amúgy olyan nehezen találok már olyan könyvet, ami igazán leköt, hogy rettentően örülök annak, ha belefutok egy olyanba, amit be tudok habzsolni, és ilyenkor nem érdekel már, hogy ki írta, mi a műfaja, csak élvezzem. :) Jó sok évbe telt eljutni idáig.