Kínos (?) vallomásaink

A legújabb Témázunk bejegyzésekben azokról az olvasmányainkról mesélünk, "amik valahogy kimaradtak az életünkből, pedig híresek/népszerűek/mindenki azt gondolja, hogy azokat is olvastuk már. Miért nem került rájuk sor, miért kerülnek el minket, vagy mi miért kerüljük őket?"

Jó példa erre, hogy nemrég megdöbbenve kérdeztem Pupitól, hogy még nem olvasott Zafóntól semmit? Valamiért úgy azonosítottam, hogy Zafón a kis blogos baráti körünk alapműve, amit mindegyikünk olvasott az elmúlt évek alatt. :) 

pexels

Ciki, hogy nem olvastam el az összes kötelezőt?

Röviden? Nem.

Kicsit hosszabban: én szakközépbe jártam, ahol hiába szerettem az irodalom órákat még így sem olvastam el az összes kötelezőt, és nem is kényszerítettek rá minket, mint mondjuk egy gimiben. Ennek hatására az egyetemen kezdtem el kényszeresen olvasni az Európa Diákkönyvtár sorozatban megjelent könyveket, volt hogy karácsonyra egy szép nagy kupac ilyen könyvet kértem/kaptam. Annak nagy részét sikerült is elolvasnom, mert megvolt bennem a késztetés, hogy megismerkedjek a nekem tetsző alapművekkel. Volt persze ami nem tetszett, volt amire már alig emlékszem, de volt olyan ami tényleg maradandó élményt adott.

A klasszikusokkal való ismerkedésem ekkor élte az 'aranykorát', ekkor ismertem meg Jane Austent, Louisa M. Alcottot, Wilde-ot stb. Egész sok 1001 könyv listás könyvet sikerült kipipálnom és jelenleg elégedett vagyok ezzel az állapottal. Biztos lesz még az életemben több klasszikus amit sorra kerítek, de pl. tudom, hogy nem fogom elolvasni a Háború és békét, vagy a Bibliát, mert nem érdekelnek.

Felülni a trendeknek, avagy a toplisták bűvöletében.

Könymolyságom elején könnyen elcsábított egy szép borító, vagy érdekesebb fülszöveg. Olvastam én Vörös pöttyös könyveket, chickliteket, épp ami menő volt. De egy-két év vagy X könyv után körvonalazódott, hogy mi nem fekszik nekem. Elolvastam a Szürke első részét, olvastam egy-két 'romantikus' new adult könyvet, csak hogy tudjam milyen. Nem tetszettek. Pedig tudom, hogy sokan imádják őket, könyvtárból is viszik, de engem nem kötnek le. De az se baj, ha neked tetszenek - én nem akarom megmondani mit olvass ;)

Igyekszem kiművelni magam több műfajban, zsánerben - nem csak a blog, a saját érdeklődési köröm, de a szakmám miatt is. Mindig öröm, ha régebben megjelent könyvek között találok valamilyen gyöngyszemet, ami vagy sosem volt a reklámok kereszttüzében vagy már elfelejtkeztünk róla. Ilyen volt pl. tavaly nekem az Északi fény Jennifer Donnellytől.

pexels

Guilty pleasure?

Sok kérdőívben az emberek a klasszikusokat jelölik be kedvenc könyvüknek (Az arany ember, Egri csillagok stb), ami persze a legnagyobb részben szépítés. A többség vagy nem olvas, vagy pont nem a klasszikusokat. 

Avagy a kicsit szégyellt olvasmányok, amiket szeretünk olvasni de nem szívesen villogunk vele. Igyekszem erről a fogalomról is leszokni, pl. az Agatha Raisin krimiknél emlegettem többször. Tény, hogy egy kaptafára készül már a 20x-ik rész, de mégis elolvasom, mert tudom mire számíthatok, van benne néhány poén, szeretem a hangulatát és ennyi néha épp elég. Tudom, hogy fél év múlva talán már nem is emlékszem a sztorira, de ugyanígy vagyok komolyabb művekkel is. De nekem az a lényeg, hogy az adott pillanatban szórakoztasson, jól érezzem magam a világában, vagy ha annyira jó olvasmány úgyis megjegyzem a legfontosabb/érdekesebb jeleneteit, gondolatait.

Képregények - most komolyan?

Az utóbbi években egy kis projektem, hogy megismerkedjem a felnőtteknek szánt képregényekkel (a könyvtárunkon belül is lelkesen reklámozom). Hazánkban talán még annyira nem alapvető, hogy bizony ilyenek is vannak, de több kiadó is ráállt erre a piacra és tágíthatjuk az ismereteinket. Maus, V mint Vendetta, Gaimantól a Death, vagy a Blankets is mind ilyen 'alapművek'.

A többiek kínos vallomásai:
Pupilla, Anett, Abstractelf, Shanara, Nita, Nikkincs, Nima

Utóvédkén is lehet csatlakozni! :)
Sister, Mandi, Vicky Heloise,