J. K. Rowling - Harry Potter és a Főnix Rendje [Újraolvasás]

Hét éve olvastam utoljára ezt a részt - akkor készült az első bejegyzésem róla. Most nem a tartalomra fogok fókuszálni, hanem arra hogy miért olvastam újra pont ezt a részt és mit adott most. (Érdekesség: legelőször 16 éve, a megjelenésekor olvastam :))

Vágytam a megszokott roxforti hangulatra, de érettebb szereplőkkel a főszerepben. A sorozat itt kezdett el komorabbá válni, egyúttal a főszereplők érezhetően kezdenek felnőni. Ezért is vettem most le épp ezt a kötetet a polcomról (és mert az első hármat az utóbbi években újráztam az illusztrált kötetek miatt – a 4-et is remélem egy éven belül olvashatom ilyen formában). 

Harry elképesztő dühvel küzd, próbálja feldolgozni a 4. rész végén történteket – és ehhez a környezete nem járul hozzá sokkal. Érdekes volt újra felfedezni, hogy milyen erős érzelmekkel küzdenek a főszereplők, nem csak az átélt traumák, hanem a kamaszkor miatt is. Most ezt tudtam kiemelni az egészből, hogy mennyi elfojtott indulat volt bennük - Harry esetében ez a könyv végén tör ki és fordul gyászba. 

Ami miatt szeretem ezt a részt, hogy új karakterekkel ismerkedünk meg (Tonks, Kingsley, Mundungus) és a régebbi szereplők múltjáról is többet megtudunk. Jó volt a főhadiszálláson időzni, még ha nem is mutat valami hívogató képet - Sirius és a Weasley család miatt szépen valamiféle otthonná válik. Később a 7. részben ismét ilyen menedékként bukkan majd fel. 

El is felejtettem, hogy Ron és Hermione ebben a részben lettek prefektusok, ill. Ginny is itt kezdett kinyílni. Amúgy a legtöbb részletre emlékeztem, a film is egész jól követi a könyvet.

Na és a sorozat leggyűlöltebb szereplője (aki nem Voldemort) is itt bukkan fel – Umbridge. Sajnos az ő karaktere ill. a minisztérium ténykedése hátborzongató módon hasonlít a mai viszonyokra… Gyűlöltem minden megmozdulását, az infantilis megnyilvánulásai mögött bújó agressziót. Szörnyű nő, és sajnos vele sem ebben a részben találkozunk utoljára.

Volt persze néhány humoros rész - a legutolsó Hermione beszólása volt Umbridgenek az erdőben:

"Harrynek feltűnt, hogy a lány indokolatlanul nagy zajt csapva halad előre. Mögöttük Umbridge elbotlott egy kifordult suhángban, és hasra esett. Egyikük sem állt meg, hogy felsegítse. Hermione épp csak hátrapillantott, és odakiáltotta neki: – Még nem érkeztünk meg!"

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Szombati szieszta 😊 #mostolvasom #animuskiado #kedvenckonyv #ujraolvasas #harrypotterésafőnixrendje

Dóri / theodora (@dora_w89) által megosztott bejegyzés, Febr 9., 2019, időpont: 4:12 (PST időzóna szerint)

5/5

Kiadó: Animus
Kiadás éve: 2003
Eredeti cím: Harry Potter and the Order of the Phoenix
Sorozat: Harry Potter 5.
Fordította: Tóth Tamás Boldizsár
Oldalszám: 749
Ár: 4980 Ft (az enyém még csak 3690 Ft volt)
Borító: 5/5

Fülszöveg:

Dumbledore végül leeresztette kezét, és félhold szemüvegén át, fürkészve nézett Harry szemébe.
– Eljött az ideje – szólt –, hogy elmondjam neked, amit már öt éve el kellett volna mondanom.
Ülj le kérlek! Ha megajándékozol egy kis türelemmel, mindent hallani fogsz, amit tudnod kell. Ha befejeztem, szidhatsz, dühönghetsz. Nem fogok védekezni.Harry Potter ötödik évére készül a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolában. Harry – társaival ellentétben – sosem örül a nyári szünetnek, ám ez a mostani még rosszabb, mint rendesen. Nem csak rokonai, Dursleyék keserítik meg az életét, de – ami a legfájdalmasabb – mintha barátai is elfeledkeztek volna róla. Harry azon töri a fejét, hogyan törhetne ki lehetetlen helyzetéből, ám nyári szünidejének egy hirtelen, drámai fordulat vet véget. Hamarosan azt is megtudja, hogy Roxfortban sem számíthat békés tanulásra és kviddicsezésre…