Emily M. Danforth - Cameron ​Post rossz nevelése

A könyv megjelenésekor úgy gondoltam, no lám itt van a Szólíts a neveden párja, ami szinte pont egy éve jelent meg magyarul. Az első néhány fejezet alapján rájöttem, hogy más a két történet: míg az első egy nyári szerelem története, addig ez a regény hosszabb időszakot fed le, öntanulási folyamatot. Ha már párba akarom állítani, akkor a szintén idén megjelenő Eltörölt fiúval lehet összekapcsolni, amiből film is készült.

Emily M. Danforth a Rhode Island College-en tanít kreatív írást és irodalmat. A könyv saját élményeiből is táplálkozik, az 'átneveléssel' kapcsolatban kutatómunkát végzett.

Már a beleolvasó megfogott, a napsütötte amerikai kisváros, ahol Cameron és legjobb barátnője, Irene élvezi a semmittevést, úszni járnak és kipróbálnak új dolgokat. Cameron ekkor, 12 éves döbben rá, hogy a lányokhoz vonzódik, egészen pontosan Irene és első csókjuk döbbenti rá erre.

forrás

Élete fordulóponthoz ér és még emlékezetesebb lesz a nap, mert éjjel jön a hír - Cameron szülei autóbalesetben életüket vesztették, amikor a szokásos kempingezésükre tartottak.

A lány nehezen tér magához, de jobban munkál benne a bűntudat és megkönnyebbülés, hogy legalább a szülei sosem tudják meg hogy a lányokhoz vonzódik, mint a gyász.

Nagymamája és anyai nagynénje lesz a nevelője, akik előtt persze titokban tartja az életének ezt a részét. Ruth néni mélyen vallásos, Cameront is ráveszi hogy járjon vele egy keresztény csoport gyűléseire. Ettől függetlenül nagyon szabad életet él - egy fiúcsapattal lóg, úszni jár, vízi mentő lesz és közelebb kerül néhány lányhoz, akik hozzá hasonlóak. Fokozatosan ismeri meg magát, hogy tényleg mire vágyik; rengeteg filmet néz, hogy azok alapján 'tanuljon', illetve elmeneküljön a saját életéből. 

A könyvben 12-16 éves kora között kísérhetjük figyelemmel Cameron életét. Középiskolába kerül, új barátai lesznek - egykori úszótársa Lindsey telefonon tanítgatja és levelekkel bombázza, hogy milyen is a leszbikus közösség részének tagja lenni, de Cameront nem érdekli ez a dolog. Nem akar egy nagy közösség része lenni és harcolni azért hogy elfogadják, 'csak' boldog akar lenni.

"Egyszerűen csak azért szerettem a lányokat, mert semmit sem tudtam tenni ez ellen."

Mivel megnéztem a film előzetesét, ill. a fülszöveg alapján is tudtam, hogy nem sokáig lesz ilyen idilli Cam élete. Le fog bukni, de vajon melyik barátja, ismerőse fogja beárulni? Igazából azt hittem a könyv nagy része már az átnevelő iskolában fog játszódni, és amikor 'megérkeztünk' sokkal rosszabbra számítottam. Persze már az is büntetés az egy kamasznak, hogy elszakítják az otthonából kapásból fél évre, egy keresztény kiscsoportos táborba küldik tanulni, ahol azt sulykolják bele hogy ő nem leszbikus, hanem csak egy bűnös lélek és ha eléggé akarja, akkor majd meg fog változni. Ez a szemlélet és az átnevelés az Exodus mozgalmat örökíti meg, ami Amerikában a '70-es évektől létezett. (Az meg, hogy a magyar tévében év elején lement egy műsor arról, hogy át lehet nevelni a melegeket, az meg vicc, komolyan...)

Nagyon tetszett ennek a könyvnek a hangulata - a '90-es évek Amerikája, na és persze maga a téma. Érdekes volt belelátni Cameron fejébe, szembesülni azokkal az apróságokkal, akadályokkal ami heteroként fel se tűnik nekünk. Faltam az oldalakat, nagyon megfogott a történet, a stílus, Cameron élete. Kedvenc szereplőm volt Cam nagyija, Ruth aki kicsit őrült, de szertereméltó karakter. 

Féltem, hogy a vallásos részek miatt utálni fogom a könyv egy részét, mert nem tudok majd felülemelkedni azon, hogy mekkora baromság amiatt elítélni valakit, hogy kit szeret. Ennek hatását az Ígéret 'iskolájába' járó több gyerek sorsán láthatjuk (depresszió, önutálat). De valahogy Cameron belenyugvása könnyebbé tette ezeket a részeket, ill. ebből a helyből is kihozta a maximumot, új barátokra talált és tovább haladt az önmegismerés útján.

A könyv vége egy nagy fellélegzés volt - szépen összekapcsolódott a könyv kezdetével. Hiányoltam a könyv elejéről a szüleiről szóló visszaemlékezéseket, a gyászt, de a könyv végére megértettem, hogy magába zárta ezt a gyászt, az emlékeket, mindent - később tudta csak elengedni őket.

Szép és fontos könyv a Cameron Post rossz nevelése, ami talán nyitottságra nevel. Remélem a hasonló történetek talán elérik, hogy ne utáljuk a másikat, ne az határozzon meg minket, hogy milyenek nem vagyunk - és kiket gyűlölünk, ha ők különböznek tőlünk.

5/5

Kiadó: Athenaeum
Kiadás éve: 2019
Eredeti cím: The Miseducation of Cameron Post
Fordító: Todero Anna
Oldalszám: 440
Ár: 3999 Ft
Borító: 4/5

Beleolvasó

Fülszöveg:

Amikor ​a tizenéves Cameron Post szülei autóbalesetben váratlanul meghalnak, a lány első, sokkoló reakciója a megkönnyebbülés. Az suhan át az agyán, hogy hála az égnek sosem fogják megtudni, mit tett pár órával korábban: a legjobb barátnőjével csókolózott a szénapadláson.Cam a szülei halálát követően a mélyen vallásos nagynénjéhez és jó szándékú, de reménytelenül régimódi nagyanyjához költözik. Tudja, hogy attól kezdve egészen más lesz az élete. A Montana állambeli Miles Cityben a túlélés két legfőbb alapszabálya: olvadj be, és hagyj békén másokat! Cam mindkettő tökéletes szakértője lesz – de az érzéseit és vágyait nem tudja magában elfojtani.Egy napon a kisvárosba költözik Coley Taylor, a gyönyörű és hibátlan cowgirl, aki az iskola legmenőbb srácának a barátnője. Coley és Cam között váratlan, intenzív barátság alakul ki, amely, úgy tűnik, akár több is lehet, mint barátság… De amikor ez már-már reális lehetőséggé válik, Cameront hideg zuhanyként éri a felismerés: csúnyán elárulták. Nagynénje drasztikus lépésre szánja el magát annak érdekében, hogy „helyrehozza” az unokahúgát – az Isteni Ígéret Keresztény Iskola és Gyógyítóközpont bentlakásos nevelőprogramjába küldi őt. A Cameron Post rossz nevelése egy felejthetetlen regény önmagunk felfedezéséről és arról, hogy találjuk meg a bátorságot ahhoz, hogy a saját szabályaink szerint éljük az életünket. A regényből Chloë Grace Moretz főszereplésével Sundance-nagydíjas film is készült.