Elena Ferrante - Nő ​a sötétben

Elene Ferrantétől már szerettem volna valami mást olvasni, mint a - tökéletes - Nápolyi sorozat (amúgy februárban szeretném ezt is folytatni ). A Nő a sötétben kisregény jó választás volt, mert nyomokban emlékeztetett a megszokott világára (sőt még ismerős neveket is használt), de még keményebb történetet mutatott be. Kisregényről van szó, de még magamat is meglepve egy este/éjszaka alatt a végére értem.

Főhősünk Léda, 48 éves egyetemi professzor, aki egyedül indul megérdemelt nyaralására. Felnőtt lányai Kanadába költöztek apjukhoz tanulni ill. dolgozni, így Leda teljesen felszabadultan veti magát az előtte álló hetekbe. Kibérel a Jón tenger mellett egy apartmant, megtalálja a tökéletes strandot ahol olvasgat, jegyzetel, készül az őszi félévre. 

Egyik nap felfigyel egy fiatal anyukára és kislányára a strandon, akik messziről tökéletes anya-lány párosnak tűnnek. Vonzzák a tekintetét, megfigyeli a hangos nápolyi családot akihez tartoznak, elnézi hogy játszik a babájával a kislány és az épp csak felnőtt anyuka. Párosuk Ledát a saját anyaságára emlékeztetik, felidézi milyen volt házassága, az első terhessége, majd hogyan próbálta összeegyeztetni a saját vágyait a családjával.

pexels

Érdekes volt megfigyelni Leda szemszögén keresztül ezt a családot, ezzel szerintem többen el szoktunk játszani egy utazás, vagy akár strandolás alatt. Egy képet költünk egy személy köré, de ha közelebb megyünk vagy megtudunk róla valamit akkor az egész ellentmondhat annak amit mi kitaláltunk. Leda is valami hasonlót él át - amikor közelebb kerül a családhoz, akkor meglátja, hogy azért nem olyan tökéletes itt harmónia, minta ahogy azt messzebbről képzelte. Később kiderül, hogy ez majd rá is igaz lesz - egy másik szemszögből is képet kapunk róla.

A mitológiai névadójához hasonlóan főszereplőnk is tudatában van szépségével, sőt gyerekeit is azon a szűrűn keresztül nézte hogy mit örököltek tőle, miben szebbek, miben gyengébbek nála. Úgy éreztem Leda egész életében kereste önmagát - próbálta megtalálni magát az anyaságban, de nem ment neki; próbált a karrierjére fókuszálni és annak élni, de ez sem volt elég. 

"Milyen botorság azt képzelni, hogy megnyílhatunk a gyermekeinknek, mielőtt betöltik az ötvenedik évüket. Hogy elvárjuk tőlük, hogy személyiségnek, ne pedig szolgáltatásnak tekintsenek minket."

A könyv jelenében is mintha keresné magát, nem igazán tudja kitől mit várjon és mit akarjon. Akaratlanul közel kerül a nápolyi családhoz, a fiatal anyához, aki segítséget vár tőle - egyfajta mentorként tekint rá, de ebben a szerepben sem tud helytállni. 

Összességében nem egy szimpatikus ember, úgy éreztem csak sodródik, nem foglakozik vele hogy kire milyen hatással lesznek a tettei. A könyv végén mintha ezt megértené, és véget akarna vetni mindennek, de hát ez sem sikerül neki.

Furcsa hangulatú és kemény könyv ez az anyaságról, ami olyan témákat feszeget, amikről nem beszélünk, vagy nem jut eszünkbe ha az anya szerepre gondolunk. 

4/5

Kiadó: Magvető

Kiadás éve: 2008

Eredeti cím: La figlia oscura

Fordította: Balkó Ágnes

Oldalszám: 198

Ár: -

Borító: 4/5

Fülszöveg:

Elena Ferrante, a kilétét mindmáig titokban tartó olasz író, ismét a női lélek legmélyére hatol. Főhőse, Leda 48 éves, az egyetemen tanít angol irodalmat. Elvált, felnőtt lányai Kanadába költöztek: a hirtelen megtapasztalt kötetlenség felszabadító örömmel tölti el, és a maga számára is váratlanul magányos vakációra indul a Jón-tenger partjára. Ott azonban egy lármás nápolyi család kellemetlen szomszédságába kerül, alig titkolt kötődésük a maffiához baljósan árnyékolja be békésen induló nyaralását. A család tagja egy gyönyörű fiatal nő, Nina is, akinek elragadó nőiessége sehogy sem illik a brutális klánba. Nina mintaszerű anyasága váratlan szembesülésre készteti az elmúlt évekkel Ledát, aki karrierépítésének egy válságos pontján gyermekeit évekre elhagyta, és gátlástalan önmegvalósításában szakított mindennel, ami családjára emlékeztethette volna. Leda múltja a fenyegető klán árnyékában elevenedik meg, különös tükörjátékokra adva alkalmat ... Megannyi kétely, nehezen megválaszolható kérdés a női szerepekről, anyaság és hivatás kapcsolatáról, férfi-nő viszonyról. Ferrante kíméletlen sebeket ejt, és jóllehet gyógyít is, a heg emlékeztet, és nyugtalanító töprengésre készteti olvasóit.