Carlos Ruiz Zafón - Szeptemberi ​fények

Majdnem egy éve olvastam A Köd trilógiája 2. részét, múlt héten jelent meg ez a záró kötet és nem is volt kérdés, hogy amint lehet, beszerezzem és elolvassam. A halloweenonos tbr listámhoz is tudom kötni, mert egy borzongató - misztikus történetről van szó.

Ahogy az előző két rész, ez is egy írói előszóval indul, amiben megismerhetjük a sorozat születését, az újrakiadás részleteit; ill. bevallottan ez az első rész (A Köd Hercege) egyfajta újraírása. 

A helyszín normandia partjainál fekvő falu, ahová Párizsból költözik a Sauvelle család, az apa halála után. Simone, az anya állást kap a Varjúvárban, ahol egy magának való játékkészítő él. Gyerekei, Irène és Dorian is pozitívan állnak a költözéshez és édesanyjuk új munkájához. Fokozatosan fedezik fel új otthonukat; munkaadójuk Lazarus nagyon kedves embernek bizonyul; Irène új barátokra is lel a falu fiataljai között - úgy néz ki, minden a legnagyobb rendben. Ám ahogy egyre több idő telik el felfedeznek furcsa árnyakat, a Varjúvár kimondottan ijesztővé válik tele emberszerű játékokkal, automatákkal. 

Irène sok időt tölt új barátnője, Hannah unokabátyjával Ismaël-el, aki vitorlásával kirándulni viszi a lányt és felfedezik az elhagyatott világítótornyot. Később életveszélyes kalandokban vesznek részt a család többi tagjával együtt.

Carlos Ruiz Zafón még egyszer, utoljára (:( ) is elvarázsolt: a helyszínek és témák már ismerősek voltak korábbi műveiből, de ezt nem bántam. A regény érezhetően ifjúsági - pörgős, de kevésbé kidolgozott, mint nagyregényei, viszont nagyon szórakoztató. Hátborzongató volt megismerni az árnyékban lapuló valamit, ahogy tőle már megszokhattuk megjelent egy tragikus szerelem története, a becsvágy és bizonyítani vágyó ember sorsa és bukása. 

Szimpatikus volt a Sauvelle család, ill. Ismaël is, bár a hangsúly a Varjúvár történetén volt. A könyv befejezése nem tipikus, de ettől még különlegesebb lehet.

A Szeptemberi fények nagyon emlékeztet a Marinára, ami ehhez a sorozathoz hasonlóan átdolgozva jelent meg később. Abban is fiatal szerelemesek kutatják fel egy elhagyatott ház és szereplők titkait, veszélyek és rémisztő jelenetek közepette. 

Azoknak ajánlom előszeretettel, akik még egyáltalán nem olvastak a szerzőtől és egy rövidebb kalanddal kezdenének. A Köd Hercege sorozat nem függ össze, így akár ezzel a könyvvel is el lehet kezdeni az ismerkedést ;)

4/5

Kiadó: Európa
Kiadás éve: 2021
Eredeti cím: Las luces de septiembre
Fordító: Báder Petra
Oldalszám: 298
Ár: 3999 Ft
Borító: 5/5

Fülszöveg:

„A ​hatalmas alak lassan felemelkedett, a szárnyait is kitárta. Kissé vontatottan a talajra helyezte a lábát. Elindult, karmai mélyen felkarcolták a fából ácsolt padlózatot. A műhely most kékes fénybe borult, és az árny beszippantotta a fiú által imént eldobott, kialudt gyufából felszálló füstöt. Az angyal átlépte a gyufát, majd elindult a sötétségben; Ismaël és Irène lépteit követte.”
Az még csak hagyján, hogy ezernyi szobájában gépemberek százai járnak föl-alá, pörögnek, zakatolnak, táncolnak a mindenhova bekúszó köd szivárványszínű ragyogásában, vagy hogy az óriási villa játékkészítő tulajdonosának magányra ítélt feleségét senki nem láthatta már húsz esztendeje. Ám időnként sűrű feketeség szüremkedik ki az ablakok résein át, s ölt rémisztő alakot – hogy aztán újabb és újabb haláleset adjon okot a találgatásoknak: vajon milyen szörnyű titkot rejtenek az erdőn túli palota termei? Vagy egyenesen: miféle szörnyeteget?
Irène és Ismaël 1937 augusztusának végén a normandiai partvidék kék-öbölbeli idilljében, szerelmi egymásra találásuk hajnalán még csak nem is sejtik, miféle borzalmakat tartogat számukra a nyár utolsó teliholdjának éjszakája, amikor nyomozni kezdenek egy feltételezett gyilkosság tettese után, s behatolnak a zseniális játékgyáros-feltaláló labirintusszerű, árnyakkal teli birodalmába.