Josie Silver - Egy decemberi nap

A Lydia Bird két élete után kíváncsi lettem a szerző első könyvére is, a cselekmény karácsonyi időszaka miatt meg pláne szerettem volna mostanában sorra keríteni.

Az alapsztorit ismertem: Laurie Londonban dolgozik és egy decemberi napon meglát a buszmegállóban egy srácot - a tekintetük összekapcsolódik és mintha valami varázslat történne. A lány utána majdnem egy évig keresgéli a fiút, végül legjobb barátnője új pasijaként látja újra...

Mit lehet ilyenkor tenni? Bevallani a barátnőjének, hogy összejött a titokzatos buszos fiúval, akit hónapok óta keresnek? Laurie ezzel megkockáztatná azt, hogy Sarah boldogtalan lesz? Mi van ha a fiú nem is emlékszik erre a pillanatra? 

Sejthető, hogy a vaskos könyv nem ad könnyű megoldást, éveket ölel fel a regény, amiben a szereplők küzdenek az érzéseikkel, építik karrierjüket, barátságuk és romantikus kapcsolataik is sokat alakulnak. 

A regényt főként Laurie szemszögéből olvashatjuk, de Jack (a buszos fiú) is kap több fejezetet, ez különösen érdekessé tett bizonyos szituációkat, hogy a főszereplőket láthattuk a másik szemszögéből. 

A cselekmény nem csak decemberben játszódik: 9 év több fontos pillanatába bekapcsolódhatunk (a Lydia Birdhöz hasonlóan), de igazán fontos események játszódnak le a karácsony előtti részekben. 

Egy nem hétköznapi romantikus történetről van szó, ami tele van titkokkal, elhallgatással. Szépen megmutatja, hogyan változnak a kapcsolatok: a tökéletesnek hitt párok, hogyan jönnek rá, hogy nem is egyfelé tartanak, változnak az életcéljaik, értékeik. 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

ᴅóʀɪ /ᴛʜᴇᴏᴅᴏʀᴀ (@dora_w89) által megosztott bejegyzés

Alapvetően ez egy könnyen olvasható regény (két nap alatt ledaráltam), fenntartotta az érdeklődésem, de amiért csak három csillagot adtam neki végül:

- céltalan káromkodás - főleg az első felében. Oké, hogy a húszas éveiben járó fiatalok a szereplők, de indokolatlannal éreztem ezt ilyen mértékben (Jacknek különösen mocskos szája volt). Nem néztem utána, hogy az eredeti szöveg milyen, de engem kifejezetten zavart - úgy hogy szoktam káromkodni - de csak ha dühös vagyok, vagy épp tud humoros lenni egy ilyen beszólás...

- amit Anna is megemlített a posztjában - egyfolytában piálnak a szereplők. Komolyan szinte nem volt olyan jelenet amiben meg nem szisszent egy sör, vagy meg nem bontottak egy üveg bort. A szereplők ettől várták, hogy lelazulnak, hogy tudnak beszélgetni egymással, hogy az alkohol majd megoldja a gondjaikat...?

- szerelem első látásra - maga az alapkoncepció is gyenge lábakon állt nálam. Meglátsz egy helyes pofit, bámuljátok egymást pár percig és bámmmm, megvan életed szerelme!? Aki hisz ebben, annak tetszeni fog ez a regény, aki hozzám hasonlóan gondolkodik az inkább ne kezdjen bele.

Mégsem bánom, hogy elolvastam, mert érdekesek voltak a bemutatott élethelyzetek, London és az angol hétköznapok, ezekről mindig szívesen olvasok :)

Kíváncsi leszek a szerző következő regényére, mert látom a fejlődést! :))

3/5

Kiadó: 21. Század Kiadó
Kiadás éve: 2018
Eredeti cím: One Day in December
Fordító: Kallai Nóra
Oldalszám: 400
Ár: 3990 Ft 
Borító: 5/5

Fülszöveg:

Két ​ember, tíz esély. Egy feledhetetlen szerelem története. Laurie szinte biztos benne, hogy csak a filmekben létezik a „szerelem első látásra". De egy havas decemberi napon buszra száll, a bepárásodott üvegen át meglát egy férfit, és rögtön tudja, hogy ő az igazi. Egy varázslatos pillanatra összekapcsolódik a tekintetük… aztán a busz továbbhajt. Laurie úgy érzi, meg van írva a csillagokban, hogy viszont kell látniuk egymást, ezért a következő évet azzal tölti, hogy London minden buszmegállóját és kávézóját tűvé teszi a férfi után. De nem sikerül időben megtalálnia. Egy karácsonyi bulin találkoznak újra – Laurie legjobb barátnője, Sarah boldogan mutatja be Laurie-nak az új pasiját… Ő az. A férfi, akit a busz ablakából látott. Aztán eltelik újabb tíz év, és ezalatt Laurie, Sarah és Jack sorsa barátság, kihagyott lehetőségek, és szívfájdalmak háromszögében rendeződik újra. Szívet melengető, derűs, megindító szerelmi történet, amelyet egyszerűen nem lehet letenni. A sors megmagyarázhatatlan fintorai a boldogsághoz vezető úton. „Josie Silver olyan tapintható melegséggel ír, hogy a szereplők befészkelik magukat az olvasó szívébe, és hosszú ideig ott maradnak." – Jill Santopolo, A fény, amit elvesztettünk című New York Times-bestseller szerzője