Christelle Dabos - Visszaverődések viharában

Két éve, decemberben kezdődött a rajongásom Christelle Dabos könyvsorozata iránt. A tél jegyeseit karácsonyi időszakra vittem magammal a könyvtárból, hogy aztán a folytatást megvegyem a könyvesboltban a két ünnep között és tűkön ülve várjam a 3. és 4. részt...

Magával ragadott az az egyedi világ, amit felépített, a szereplők és az izgalmas nyomozások, kapcsolatépítés, ami jellemezte az első két részt. A harmadik kezdett más irányt venni, ami nem tetszett teljes mértékben és ezt a vonalat vitte tovább a befejező, negyedik rész is. Nem éreztem komfortosan magam a történetben, a helyszíneken - Ophélie-t olyan helyekre vitte a nyomozása a családfők, Isten után, ami teljesen megváltoztatta az életét és a magáról alkotott képét.

Direkt karácsonyra időzítettem a záró kötet olvasását - egyrészt a mérete (700 oldal), másrészt a jó emlékek miatt. Egy fél órája fejeztem be a könyvet...

Értelemszerűen spoileres bejegyzés, ha még nem olvastad a 3. részt.

Már a bábeli tanonckodást is egy nagy kitérőnek éreztem Ophélie életében, de a negyedik rész túltett mindenen. 

Ophélie és Thorn is még Bábelen van, más-más személyazonosság alatt, amikor rejtélyes földcsuszamlásban kezdenek eltűnni a szilánkok darabjai. A város vezetése elkezd intézkedni, a nem tősgyökeres bábelieket elkezdik kitoloncolni. Ophélie nem akarja veszni hagyni az eddigi nyomozását és egy merész lépésre szánja magát: felajánlja magát vizsgálatokra az elhajlásgondozóban. Mivel ez a rész a közigazgatás mellett működik, így nem adhatják ki őt onnan. Furcsábbnál furcsább kísérleteket végeztetnek itt vele, aminek értelme csak később mutatkozik meg. Ophélie, mint egy rab végzi a kitekert feladatokat, míg úgy nem érzi, hogy teljesen összezavarják - lassan már azt se tudja megkülönböztetni melyik a jobb és a bal keze. Közben villanásnyi emléktöredékekben feltárul előtte Eulalie múltja...

Visszaverődések, a Másik, elferdült képességek és módosult tudatok, kényelmetlensége, bezártság és folyamatos értetlenség. Ez jellemezte a kötet jó nagy részét... Untam, dühített, hogy ennyire más irányba ment a történet, mint amibe én 'beleszeretettem' az első két részben. Persze magyarázatot kaptam arra, hogy miért szakadt szét ez a világ, hogyan működnek a szilánkok, mik a furcsa visszhangok és mi áll a családfők elrejtett múltjában, de ezt kevesebb lére eresztve szerettem volna megtudni. Túlírt ez a rész, és pont azokkal a dolgokkal nem foglalkozik, vagy csak éppen érintve, amire szerintem a legtöbbünk kíváncsi volt. 

Thorn és Ophélie kapcsolata furcsa és kiüresedett lett - fizikailag közelebb kerültek egymáshoz, de kevés a közös jelenet, ami van, az is olyan semmitmondó. Kapunk néhány villanást Victoire szemszögéből, ami érdekes volt, de ebből lehetett volna több is. 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

ᴅóʀɪ /ᴛʜᴇᴏᴅᴏʀᴀ (@dora_w89) által megosztott bejegyzés

Az epilógus rövid, ahhoz képest, hogy ez négykötetes, nagy kaland zárása. Abszolút nem vagyok elégedett azzal, hogy hova futott ki a történet. Ophélie rájött, hogy mi történt vele gyerekkorában, mitől különbözött a családjától egész életében. Az első részek naiv, félénk fiatal lányából egy érett, megtört nő lett a könyv végére, amivel nincs is bajom, de spoiler: nem érdemel boldogságot? Mi az, hogy Thorn eltűnt a túloldalon és talán meg tudja találni, ha egész életében keresgéli? spoiler vége.

Ehhh, annyira fontos volt nekem ez a sorozat, és dühös vagyok emiatt a befejezés miatt. Több helyen olvastam, hogy olyan mint ha két duológiát írt volna Dabos. Az első két rész egy klasszikus romantikus - fejlődésregény, mesei elemekkel, érdekes fantasy vonulattal. A másik két résznél meg mintha bizonyítani akart volna a szerző, hogy tud ám ő egy teljesen egyedi világot alakítani, kitalálni, de eközben elsikkadt az, ami behúzott sokakat az első résznél.

Sajnálom, ez most így hirtelen az év csalódása.

Ha lenne folytatás persze olvasnám...

Amúgy a sorozat bonyolultsága, sokszínűsége miatt felnőtt olvasóknak is ajánlom, ne ijesszen el senkit az ifjúsági besorolás - főleg az első két részt. ;)

3/5

Kiadó: Kolibri Kiadó
Kiadás éve: 2020
Eredeti cím: La tempête des échos
Sorozat: A tükörjáró 4.
Fordító: Molnár Zsófia
Oldalszám: 700
Ár: 3799 Ft
Borító: 5/5

Fülszöveg:

"A népszerű fantasyregény befejező részében Ophelie, Thorn és segítőik nem kisebb feladatot vállalnak magukra, mint hogy megvédjék világukat a végső pusztulástól. A szilánkok aprózódása ugyanis tovább folytatódik, és Bábelen kívül már Sarkot és Animát sem kíméli. Ahhoz, hogy megállítsák az eróziót, meg kell találniuk a Másikat. A szilánkokon átívelő hajszában a visszaverődések, múlt és jelen összejátszásai segítik őket a rejtvény megoldásában. Bár történetünk a képzelet világában játszódik, a könyvsorozat által felvetett problémák az összes létező világban és minden időben megoldásra várnak. A másság elfogadása, az egyéni felelősségvállalás és az általános nyitottság a változásra olyan szuperképességek, amelyek minden közösséget jobbá tesznek."