Babarczy Eszter - A mérgezett nő
Babarczy Eszter könyvére a Libri Irodalmi Díj 2020-as mezőnyében figyeltem fel - vonzott a témája, illetve hogy egy novelláskötetről van szó. A szerzőről korábban nem tudtam semmit: publicista, művészetfilozófus, eszmetörténész, a MOME oktatója és a Búra honlap alapítója, amely a lelki zavarokkal, problémákkal küzdőknek nyújt segítséget.
A mérgezett nő erősen önéletrajzi ihletettségű novellafüzér, melyben egy olyan női karakter életútját követhetjük végig, mely tele van fájdalommal, szorongással - de épp emiatt olyan témákról beszél, amit sokan elhallgatnak, elfojtanak.
A novellákban szereplő kislány erősen terhelt családban nő fel: a nagymama holokauszttúlélő, ám erről nem beszél; anyja depressziós; apja pedig - bár csak a periférián jelenik meg -, de érezzük hogy tartani kell tőle. Igazi szeretetet nem kap a kislány, egy jelenetben anyja pajzsként tartja maga elé, hogy férjétől védje magát, de nem öleli át.
"Ez a harminc centi mindig ott maradt köztünk, amíg éltünk, de a halálban nem. Most nem vagyok pajzs, merev, nehéz, ellenséges, most én vagyok a kezed, én vagyok a lábad, te vagy az akarat, és én vagyok minden, ami engedelmeskedik."
Már az első novellában (Nagymama) valami nagyon ijesztő helyzetben találjuk őt: áll a nagymamájával szemben, akiből süt a közöny iránta és a gyűlölet a kislány apja iránt - a kiváltó okokról csak sejtetéseket kapunk.
Később, ahogy egyre idősödik a kislány ezt az elégedetlenségérzést a teste ellen fordítja: előkerül a bulimia, anorexia, később az öncsonkítás.
A szexuális erőszak is fontos témája a kötetnek, de olyan formában kerül elő amivel nem találkozunk olyan sokszor - pont arról a határterületről ír, aminél a lányok - nők el sem tudják dönteni, hogy ez már az. Igen, ha a taxis puszit kér a hazafuvarozásért, és elkezd taperolni és te nem akarod, az erőszak. Vagy amikor egy jó szándékúnak látszó olasz zenész bezár a lakásába, hogy 'vigyázzon rád' meg 'jó lesz neked itt', az erőszak. Több interjúban olvastam, hogy a szövegek egy része korábban született, ahogy a szerző mondja még a #metoo előtti időszakban.
Több novella szól a nőiség megéléséről, átéléséről - ennek legerősebb darabja (a szintén már korábban megjelent) Szülök című, ami a szülés folyamatát mutatja be, de a szoptatásról, a mellről szóló írások is ide tartoznak.
Az anyához való kapcsolat is többször megjelenik, a betegségek, amikor olyan döntésre kényszeríti a saját szülője, amire a gyerek sosem lehet kész.
Ír a kiégésről is, az enyhén krimiszerű Sennyei Irma eltűnt c. történetben is, ami a tanár felelősségéről is szól.
"A gyermek speciális baktériummal fertőződve mérgezett nővé válik. Egy elszánt pszichiáter megpróbálja megtalálni a baktérium ellenszerét, egy különleges nemtelenítő antibiotikumot, még mielőtt világszintű járvány törne ki a szexológiában. Melyik nő mérgezett és melyik nem? Hogyan terjed a járvány? Hősünknek el kell jutnia a forrásig, fel kell tárnia a sötét kutat. Különös mechanikára bukkant, egy szenvedő szerkezetre, amelynek semlegesítésére csak ő képes."
Megjelenik a zaklatás, a magány, az öngyilkosság, eutanázia - nehéz kötet, tele tabu témákkal, de pont emiatt érdemes elolvasni. Ha minél nyíltabban beszélünk ezekről, akkor egyre kevésbé lesz tabu, az elfojtásokat fel tudjuk oldani, és elfogadóbbá válunk (legalábbis én ebben bízom).
A Ferrante kisregények után félve kezdtem bele, de olvasás közben megfelelő távolságot tudtam tartani ettől a női karaktertől, ezektől az életutaktól, így engem nem viselt meg annyira.
4/5
Kiadó: Jelenkor
Kiadás éve: 2019
Oldalszám: 256
Ár: 2999 Ft
Borító: 5/5
Fülszöveg:
Babarczy Eszter novellái a nővé válás folyamatát, a nők szereplehetőségeit és szerepkényszereit járják körül. A magány, a kiszolgáltatottság és sérülékenység hétköznapi vagy éppen szélsőségesen fájdalmas epizódjaiban megannyi küzdelem zajlik a méltóságért, a szeretetért, önmagunk elfogadásáért és elfogadtatásáért. Egyfajta felnövekedéstörténet rajzolódik ki a kötetben, amelynek hősei, mintegy megalkotván az „ismeretlen nő” alakját, különféle élethelyzetekben kénytelenek szembesülni szűkebb és tágabb környezetük elvárásaival. Az írások olykor szenvedélyes, máskor rezignált őszinteséggel, érzékletes és érzéki nyelven szólnak a különböző életkorokban átélt lelki és testi szenvedésekről, a „korbácsoló szavakról”, a családhoz, szülőkhöz, gyermekekhez, férfiakhoz fűződő kapcsolatok változó dinamikájáról.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Te mit gondolsz? :)