Elena Ferrante - Tékozló ​szeretet & Amikor elhagytak

A Nápolyi regényciklus után szép sorban olvasgatom EF kisregényeit is - a Nő a sötétben címűt tavaly februárban olvastam, majd még 2019-ben beszereztem a Tékozló szeretetet és az Amikor elhagytakot. Nagy fába vágtam a fejszémet, amikor egymás után elolvastam ezt a két kisregényt múlt héten.

Tékozló szeretet
Az olasz cím a Google fordító szerint pontosabban leírja ezt a komplex érzelmekkel dolgozó kisregényt - zaklató szerelem (L'amore molesto - olaszosok, javítsatok ki! :))
Delia anyja temetésére tér vissza Nápolyba, római életét néhány napra maga mögött hagyva. Ezzel az utazással nem csak gyerekkora színhelyére tér vissza, hanem az elfojtott emlékeit is a felszínre hozza. 
Megpróbálja megismerni anyja utolsó heteit-napjait: kideríti, hogy ki volt az az elegáns idős úr, akivel a szomszédasszony látta. Milyen üzenetet hordoz a rejtélyes telefonhívás anyja lakásán, na és hová tűntek Amalia ruhái? 
"A gyermekkor hazugságokat gyárt, melyek a befejezetlen múltig tartanak."
Nem adta könnyen magát ez a szöveg: Delia csapong, a fájdalmas emlékekhez vissza-visszatér és egyre többet árul el belőle. Megismerhetjük fájdalmasan féltékeny apját, aki teljes rabságban tartotta anyját. A könyv végére láthatjuk, hogy Delia gyerekkori történeteivel egyfajta magyarázatot ad apja szélsőséges viselkedésére. Felnőttként pedig megpróbál képet kapni arról az ellentmondásos anyáról, aki a fejében él. Kemény szöveg - nem csak a ködös elbeszélésmód, hanem a témái miatt is (családon belüli erőszak, gyermeki kegyetlenség és a felnőttek játékai). 
4/5

Amikor elhagytak
Ezt a könyvet a felénél félre kellett tennem… Nem voltam túl jó passzban és ez a történet még jobban lehúzott. Tegnap este folytattam, a főszereplő legnehezebb napjától - szerencsére, ahogy magára talált, úgy lett egyre könnyebb olvasni is. Na de kezdjük az elején!
A cím elég egyértelmű: Olga a negyvenes éveihez közeledve egy nap azzal szembesül, hogy a férje elhagyja. Egyedül marad a lakásban két kisgyerekkel és a kutyájukkal. Eleinte próbálja mentegetni a férjét, Mariot - korábban is volt már ilyen, hogy elbizonytalanodott a férfi, biztosan nemsokára észhez tér, csak idő kell neki.
"És most, hogy elhagyott engem, magával vitte mindazt az időt, mindazt az energiát, mindazt a fáradtságot, amit nekiajándékoztam, se szó, se beszéd elment, hogy egy másik nővel élvezze a gyümölcseit, egy idegen nővel, aki a kisujját sem mozdította, hogy a világra szülje, felnevelje, és azzá tegye őt, akivé lett."
A kisregényben húsba vágó érzékletességgel követhetjük végig az elhagyás lelki vonatkozásait. Mentegetés, düh, gyűlölet, kétségbeesés és egy elég komoly mélypont szemtanúi leszünk Olga történetét olvasva. Hátborzongató látni, ahogy egyre jobban szétesik az élete: minden elromlik, ami elromolhat, végén ott áll egyedül, bezárva a saját lakásába, a külvilágtól elzárva.
Közben láthatjuk azt is, hogyan változik férje alakja Olga szemében: hogyan hullik le róla a tökéletesség álarca. A történetben természetesen nagyon sajnáltam Olgát és szívszorító volt olvasni az összeomlását, de a gyerekeiért és kutyáért még jobban fájt a szívem. Ilaria és Gianni olyan traumákat szerezhetett néhány hónap alatt, ami egész életükre rányomja majd a bélyegét. Fájdalmas volt látni, milyen könnyen - egy emberen és döntésen, hogyan megy tönkre egy család.
4/5

Nincsenek megjegyzések:

Te mit gondolsz? :)

Üzemeltető: Blogger.