Riley Sager - Már csak egy maradt
A történet Shirley Jackson We Have Always Lived in the Castle regényére emlékeztet, abban szintén a saját családját meggyilkoló (?) lány áll a középpontban. A nagy kérdés mindkét műnél, hogy valóban úgy történt-e minden, ahogy a kisváros lakói, a közvélemény tudja, hasonlóság továbbá, hogy rigmusok is szólnak a gyilkosnak tartott lányokról.
Főszereplőnk Kit egy ügynökségnél dolgozik, ahol ápolónőket közvetítenek ki rászorulókhoz. A 30-as éveiben járó nő fél év után veszi fel újra a munkát, a kényszerszünetről vonakodva vall nekünk olvasóknak is.
A kisváros szélén, az óceán partján áll egy régi, rejtélyes ház - a Hope család birtoka, ide közvetítik ki Kitet. Ám ez az a ház, amiről a kisváros lakói versikét alkottak: él benne egy lány, ma már idős nő, aki megölte a szüleit és lánytestvérét. Lenora Hope az 1929-es rejtélyes és véres éjszaka óta a házban él, mivel nem találtak elegendő bizonyítékot bűnösségére.
Tizenhét éves volt, szinte gyerek,
Kishúgát kötéllel gyilkolta meg.
Apja testét késsel szurkálta szét
Elvette anyja boldog életét.
Kitnek nincs sok választása: el kell fogadni a munkát mert nincs pénze, ill. nem bírja már tovább otthon, ahol csak apja néma megvetése kíséri a mindennapjait.
Apránként fedezi fel új munkahelyét, a házban még szolgáló embereket és Lenora Hope történetét.
Lenora szinte teljesen le van bénulva, csak a bal kezét tudja használni - ezzel kommunikál: az egy koppintás a nem, a kettő az igen. Kit később rájön, hogy a szobájában lévő írógépet - segítséggel - szintén tudja használni. Az idős nő egyszer csak felajánlja neki, hogy ha kíváncsi rá, akkor elmeséli a történetét - hogy mi is történt 1929 éjszakáján...
A történetmesélést persze több akadály hátráltatja, ill. egyre gyanúsabb az előző ápolónő, Mary eltűnése.
A jelenbeli szál 1983-ban játszódik, ezzel hozza a ma már retro hangulatot a walkmannel, a kazettára felmondott házi hangoskönyvekel, írógéppel.
A könyv a legutolsó oldalakig tartogat fordulatokat*, engem hamar beszippantott. Mindig is tetszettek a régi, ódon házakról szóló történetek - itt az 1900-as évek eleji családtörténet megfejeli a nyomasztó krimi-thriller-szálat. *Nem bántam, hogy néhol már-már szappanoperákból ismerőseket - a befejezés tetszett, megnyugvást tartogatott. Az biztos, hogy nem ez volt az utolsó olvasmányom a szerzőtől - már kivettem a könyvtárból az Egy ház a tónál c. kötetét.
A regény a krimi, thriller határán mozog - nem annyira ijesztő, mint például a Várj, amíg sötét lesz, de van több nyugtalanító elem benne. ;) Kezdő pszichothriller/krimi olvasóknak ajánlom!
5/5
Kiadó: Lettero
Kiadás éve: 2023
Eredeti cím: The Only One Left
Fordító: Molnár Júlia Dóra
Oldalszám: 472
Ár: 5990 Ft
Borító: 5/5
Fülszöveg:
„TIZENHÉT ÉVES VOLT, SZINTE GYEREK, KISHÚGÁT KÖTÉLLEL GYILKOLTA MEG.” Így kezdődik az a gyerekvers, amelyről ma már sokan nem tudják, honnan származik. De 1929-ben a Hope család kegyetlen lemészárlása sokkolta Amerikát. A rendőrség azóta sem jött rá, ki követte el. Az egyetlen túlélő Lenora volt, a család kamaszlánya. Ám mindig is tagadta, hogy ő tette volna. Az elmúlt 50 év alatt senkinek se volt hajlandó beszélni a tragédiáról, és ki sem lépett az elátkozott, düledező villából.„APJA TESTÉT KÉSSEL SZURKÁLTA SZÉT, ELVETTE ANYJA BOLDOG ÉLETÉT.” Lenora mostanra már idős, tolószékes asszony. A legutóbbi agyvérzése óta megnémult, és csupán egy írógép segítségével képes kommunikálni. Amikor új ápolónő érkezik hozzá, az egyik éjjel váratlanul lekopogja az írógépen, hogy mindent el szeretne mondani. És ahogy egyre több részlet kiderül a véres tragédiáról, az ápolónő elbizonytalanodik: vajon mennyire veszélyes Lenora, ez a látszólag törékeny, idős asszony?
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Te mit gondolsz? :)