Shirley Jackson - We ​Have Always Lived in the Castle

Shirley Jackson amerikai írónő munkásságával két éve kezdtem el megismerkedni: elolvastam a Sóbálvány c. novelláskötetét majd nem sokkal később a Hill House szelleme c. regényét (nemrég kezdtem el a sorozatot is nézni, ami nagyon más mint a regény). A We have always lived in the castle c. kisregényét jó ideje kinéztem magamnak - most októberben pedig meg is vettem. Viszonylag lassan haladtam vele, mert sűrű volt a szöveg, a stílus, és eltartott egy ideig amíg megfejtettem az alaphelyzetet.

A történetet egy 18 éves lány, Mary Katherine (Merricat) narrációjában ismerjük meg. A fiatal lány minden héten bevásárol a közeli városban a családja számára, de mindig igyekszik ezt gyorsan és céltudatosan lebonyolítani, mert a helyiekből süt a gyűlölet feléje. Nagyon furcsa volt ez az alaphelyzet, Merricat tényszerű elbeszélése, az apró babonái amikről mesél és amiket megtesz, hogy biztosítsa családja zavartalan békéjét. 

A Blackwood-család nagy házában már csak Merricat nővére, Constance és nagybátyjuk, Julian bácsi él. Constance főz hármukra, gondozza a ház mögötti veteményeskertet és ápolja tolószékhez kötött bácsikájukat. Merricat dolga a heti kétszeri bevásárlás, ezen kívül szabadon barangol a házban és a környéken. 18 éves kora ellenére sokkal fiatalabbnak tűnik, gyerekes, Constance többször úgy is viselkedik vele, mintha 8 éves lenne. Ettől függetlenül a két testvér nagyon szereti egymást, Constance többször viccelődik is Merricat babonáin, vagy ábrándjain. 

Hamar kiderül, hogy 6 éve egy szörnyű tragédia történt a családjukkal: szinte mindenki meghalt a cukorba tett arzéntól... A mérgezést egyedül Julian élte túl, Constance nem evett a cukorból, Merricat pedig a szobájában ült büntetésben. Az elsődleges gyanúsított Constance volt, aki főzött a családra - végül felmentették, azóta éltek a tragédia árnyékában hármasban.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

ᴅóʀɪ /ᴛʜᴇᴏᴅᴏʀᴀ (@dora_w89) által megosztott bejegyzés

Az életük akkor borul fel, amikor megérkezik egy unokatestvérük - Charles. Merricat legszívesebben azonnal kitenné a szűrét, többször fel is hozza, hogy mikor is távozik a férfi. Constance Charles hatására kezd egy kicsit külső szemmel nézni a családjára és kezdi belátni, hogy nagybátyjukat talán kórházi ápolásra kellene bízni, ill. húga sem barangolhatna olyan ápolatlanul, ahogy tette ezt az utóbbi években. 

Merricat egyre kétségbe esettebben próbálja elüldözni Charlest és visszahozni a megszokott békét, ám ez nehezen megy. Charles szemet vetett a vagyonra és a saját képére próbálja formálni rokonai életét. 

Nagyon furcsa hangulata van ennek a regénynek - már a közepén éreztem, hogy mi is történhetett hat éve, ennek tudatában nehezen értettem a szereplőket. A kötet végére kicsúcsosodik a megjelenő gyűlölet és tombolás, de a vége mégis egyfajta happy end - nem a megszokott fajtából...

A kiadásom végén Joyce Carol Oates írónő utószavát olvashatjuk, amelyben ad egy értelmezést a regényhez, a karakterekhez - a benyomásom nekem is hasonló volt Merricatről...

Tervezem a 2018-as filmadaptációt is megnézni belőle (már csak Sebastian Stan főszereplése miatt is). 

4/5

Kiadó: Penguin
Kiadás éve: 2015
Oldalszám: 146
Borító: 3/5

Fülszöveg:

Living in the Blackwood family home with only her sister Constance and her Uncle Julian for company, Merricat just wants to preserve their delicate way of life. But ever since Constance was acquitted of murdering the rest of the family, the world isn't leaving the Blackwoods alone. And when Cousin Charles arrives, armed with overtures of friendship and a desperate need to get into the safe, Merricat must do everything in her power to protect the remaining family. This Penguin edition includes an afterword by the acclaimed novelist Joyce Carol Oates.