Ray Bradbury - Októberi ​vidék

Érdekes a 'kapcsolatom' Ray Bradburyvel: a scifi művei miatt ismert, nekem mégis eddig a legjobban a horrorban alkotott kötetei tetszettek a legjobban. Még 2016-ban olvastam el leghíresebb kisregényét, a Fahrenheit 451-et, ami tetszett, bár a disztópiákért sosem voltam oda. Két éve került a kezembe a Gonosz lélek közeleg, ami a Stranger Things miatt került a látóterembe. Az Októberi vidéket már tavaly szerettem volna olvasni, de elmaradt, idén Avilda lelkes videója miatt vettem le a polcról.

Az Októberi vidék 19 novellát tartalmaz melyek a Weird Tales magazinban jelentek meg. A magyar kiadás előszavában olvashatunk a novellák keletkezéséről, Ray Bradbury mesél az alkotási folyamatáról. Már az előszó címe (Haljak meg előbb, mint a hangjaim) is megfogott, a bevezetőt olvasva pedig éreztem, hogy nekem is a kedvencem lesz ez a novelláskötet!

Ray Bradbury remekül mesél, jól adagolja a feszültséget, sok novella nyitott véggel zárul, amikor az olvasó fantáziájára, logikai képességeire van hagyva a történet befejezése. Aki kimondottan őszi hangulatú novellákat keres, annak is jó választás ez a kötet - több novella ősszel, sőt Halloweenkor játszódik. 

A novellák között a legtöbb lélektani, nem szörnyekkel ijesztget, hanem az emberi érzésekkel, a pattanásig feszülő indulatokkal. Kapásból ilyen az első novella, A törpe, vagy a lassan építkező második darab (A soron következő), vagy a Ha megérint a tűz. 

Több történet egyfajta tipikus horror-témával operál, mint a szellemek, visszajáró lelkel - de ezek közül is találhatunk egészen humoros novellát (Volt egyszer egy öreg hölgy).

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

ᴅóʀɪ /ᴛʜᴇᴏᴅᴏʀᴀ (@dora_w89) által megosztott bejegyzés

Visszatérő téma a kötetben a belső - belső ellenség, mint a Csontváz, vagy a még drámaibb A kis orgyilkos.

Könnyedebb, humoros történeteket is találunk: ilyen a már említett Volt egyszer egy öreg hölgy, vagy a már groteszkbe hajló H. Matisse bámulatos zsetonja, vagy az Einar bácsi (aki visszatér a Hazatérésben is). De persze igazán sötét és tragikus novellákat is olvashatunk - legmegdöbbentőbb számomra a Ciszterna, A kis orgyilkos és a Kasza voltak. 

Nagyon változatos kötet, aminek szinte minden darabja nagyon tetszett - örülök, hogy végre sort kerítettem rá, mert egyrészt remek olvasmány volt, másrészt nagyon hangulatos volt Halloween előtt - alatt - után olvasni. Szeretnék majd belőle egy saját példányt is! Az átalakított Agave logó, meg nagyon tetszett - miután észrevettem :D

5/5

Kiadó: Agave
Kiadás éve: 2017
Eredeti cím: The October Country
Fordító: Pék Zoltán, Galamb Zoltán, Török Krisztina
Oldalszám: 302
Ár: 3280 Ft
Borító: 5/5

Fülszöveg:

Ray ​Bradbury, a sci-fi egyik legnagyobb alakja és a novella amerikai mestere már a korai írásaival híveket szerzett magának olvasók és kritikusok között egyaránt, ám aki elsősorban a Marsbéli krónikákról vagy a Fahrenheit 451-ről ismeri, azt ebben a kötetben meglepetés érheti.

Egy festői mexikói faluban a halál csupán turistalátványosság.
Egy város alatti városban megfulladt szeretők csendben ismét egymáséi lehetnek.
Egy karnevállal utazó kis ember legédesebb vágya napról napra beteljesedik.
Egy beteg fiúnak a hűséges kutyája az egyetlen kapcsolata a külvilággal. És a túlvilággal.

Ez a tizenkilenc borzongató és baljós novella Ray Bradbury másik arcát mutatja meg. Azt az írót, aki kíváncsi az élet és a fantázia sötét oldalára, aki ragyogóan megragadja a világ őrültségének, zűrzavarának és akadályainak lényegét. Az Októberi vidék karakterei élnek, álmodnak, dolgoznak majd meghalnak – és néha ismét élnek, csak hogy felfedezzék, bár gyakran túl későn, hogy az embernek magas árat kell fizetnie azért, hogy valahova tartozhasson.