Marie Aubert - Felnőtt emberek

A nyáron több helyen is felbukkant ez a könyv, amiről a borítója és a szerző neve alapján talán nem is hinnétek, hogy norvég. Nemrég a 21 szerző - 21 nemzet kihívás miatt túrtam át a várólistámat különlegesebb nemzetiségű szerzőkért, ezért is esett most erre a választásom.

Egynapos olvasmány volt Marie Aubert első regénye, amelyben Idát, a negyvenéves építészt ismerhetjük meg, aki épp a nyári vakációra utazik le a családi nyaralóba. Ott várja őt húga, férje és a férfi előző kapcsolatából született kislánya; később a lányok anyukája és párja is csatlakozik hozzájuk. Minden adott egy jó kis családi összejövetelhez...

Ida nem tud tartós párkapcsolatot felmutatni, de elérte azt a kort, amikor úgy érzi kifut az időből, ha nem szül gyereket. Szeretné lefagyasztatni a petesejtjeit, hogy ha úgy alakul akkor később mégis élhessen a lehetőséggel. Épp a vizsgálat után utazik le a nyaralóba, ahol folyton várja a doktor értesítését, hogy megfelel-e a beavatkozásra.

Már az első oldalaktól érezhető a feszültség a szereplők között, ami elkerülhetetlen robbanáshoz vezet. Ida húga, Marthe sokadszorra próbálkozik teherbe esni, úgy tűnik ez most sikerült is - Idát ez még jobban frusztrálja, saját sikertelenségére emlékezteti. 

A kisregényben a nyaralás néhány napját követhetjük, ill. Ida visszaemlékezéseit gyerekkorára, amikor még egy családként birtokolták a nyaralót. 

A szerző nagyon érzékletesen mutatja be a karaktereiben dúló feszültséget, a köztük folyó játszmákat, a ki nem mondott dolgokat. Ida többször reflektál saját magára, a családjában betöltött helyére - mégsem tudja feloldani magában azokat a negatív érzéseket, amik a ráosztott szerepben érik. Ő az idősebb testvér, az ügyesebb, aki szülei válásakor anyja egyedüli támasza, aki emiatt viszi tovább a férfiak felé irányuló dühét. Mégis kétségbeesetten vágyik a szeretetre, hogy valaki ölelje, akire számíthat. A terhesség iránti vágyában szerintem a valakihez tartozást szeretné megélni, mert a gyerekekkel nem igazán jön ki a kisregény első oldala alapján (ezzel a jelenettel amúgy maximálisan együtt tudtam érezni vele - talán ez is eldönti, hogy kinek fog tetszeni ez a kisregény ;)) 

Rövid, de velős ez a könyv, ami nagyon olvastatta magát - egyrészt a filmszerűen pergő események miatt, másrészt kíváncsi voltam hova fut ki az alaphelyzet. Érdekes témákat hoz be a szülőségről, a párkapcsolatokról és a családban elfoglalt helyről és szerepekről. Remélem Idának sikerül feloldani ezeket a feszültségeket - engem megfogott a története!

Az embernek sokféleképpen lehet jó élete.

5/5

Kiadó: Scolar
Kiadás éve: 2021
Eredeti cím: Voksne Mennesker
Fordító: Pap Vera-Ágnes
Oldalszám: 144
Ár: 3999 Ft
Borító: 5/5

Fülszöveg:

Ida sikeres építész, egyedül él, és rendszerint nős férfiakkal keveredik inkább rövidebb, mint hosszabb kalandokba. Egyre jobban aggasztja, hogy szingli, és hogy elszalasztja az anyává válás lehetőségét. Amikor betölti a negyvenet, úgy dönt, lefagyasztatja a petesejtjeit arra az esetre, ha találkozik majd a megfelelő társsal. A nagy elhatározást a tengerparti nyaralóban akarja bejelenteni a családtagjainak, ahol összegyűlnek, hogy megünnepeljék az anyja hatvanötödik születésnapját. Azonban Marthe, a húga megelőzi, és egy sokkal jelentősebb hírrel áll elő. Az idillinek induló nyaralás szép lassan kezd rémálomra hasonlítani… Marie Aubert regényében, akár egy Dogma-filmben, egy diszfunkcionális család dinamikája, múltja és jelene bontakozik ki néhány nap történéseibe sűrítve. A pörgős és humoros elbeszélés pontos képet ad arról, milyen nehéz másképp viselkedni, mint ahogyan a rég megszokott szerepek diktálják. Nehéz, de talán nem lehetetlen.