Alice Munro - Kilátás a Várszikláról

2018-ban olvastam először a Nobel-díjas kanadai írónőtől - a Juliet c. kötetet, amelyben három összefüggő novella található, utána az Asszonyok, lányok élete gyűjteményt (ami eddig a kedvencem a szerzőtől), majd az Ifjúkori barátnőmet. Utóbbi kettőt meg is vettem, mert annyira megfogott. A Kilátás a Várszikláról egy viszonylag frissebb műve, 2006-ban jelent meg - itthon pedig 2018-ban. Az előzőekhez hasonlóan ez is egy novellafüzér, melynek központi témája az írónő családja. 

Az első novellákban megismerkedhetünk a 17. században, Skóciában született ősökkel, akik nehéz életét a kietlen Ettrick-völgyben mesékkel és mondákkal igyekezték izgalmasabbá tenni. 

James Laidlaw nevű őse határozta el, hogy fiaival és lányával kivándorol Kanadába. Olvashatunk a hajóútról, ahol a család egyik tagja született. Kanadában több helyen próbálnak szerencsét - végül Alice Munro közvetlen rokonai a Morris környéki vadonban telepedtek le. A kötet második része már nagyrészt szüleiről és róla szól - bevallom ezek a novellák tetszettek a legjobban. Az elején eluntam magam, mert eléggé csapongó volt a történet, belekeveredtem a nevekbe (kellett volna egy családfa). 

A kötet második felében megismerhetjük mivel foglalkoztak Alice Munro szülei, milyen betegség támadta le édesanyját, ő maga milyen feladatot látott el a szűkebb családjában. Felidézi első házásságára való felkészülését - érdekes módon magáról a kapcsolatról alig beszél, a fókusz a családon van: a  feladatokon amiket hátrahagy, nagymamája és az ő húgának kapcsolatán. Arról sem olvashatunk, hogy milyen életet élt, amikor elköltözött - végig csak a vidéki ház van a középpontban és ami ott történt vele.

Írói indulásáról is mesél: ősei közül bemutatja azokat, akik már foglalkoztak írással, és olvashatunk arról is, hogy családja miként tekintett a szemlélődő hozzáállására, az irodalomra. Egyszerű, de okos emberek voltak, akiknek minden napjuk munkával telt a ház és az állatok körül. Alice Munro ebbe született bele, de vágyott arra hogy kiszakadjon ebből a világból. Olvasott, megfigyelte a környezetét, kereste a szépet - és később ebből merített a munkáiban. 

A tényeket néhol az írói képzelet egészítette ki, de összességében egy regényes családtörténetet kapunk, amiből jobban megismerhetjük őt is. 

Nem tetszett minden novella, volt ahol úgy éreztem csapong, de a nagy része megfogott, érdekes volt bepillantani a vidéki Kanada világába, amit sok-sok bevándorló család népesített be - többek közt németek, hollandok, írek és skótok.

(Ez a 10. könyvem a várólista csökkentő listáról)

4/5

Kiadó: Park
Kiadás éve: 2018
Eredeti cím: The View from Castle Rock
Fordító: Lukács Laura
Oldalszám: 400
Ár: 4500 Ft
Borító: 5/5

Fülszöveg:

Tulajdon ​családja ihlette meg a világ egyik legkiválóbb elbeszélőjét – az eredmény: a múlt helyenként regényes, pompásan megírt újrateremtése. Először Munro tizennyolcadik századi ősei tekintenek a távolba az edinburghi vár kiugró sziklájáról, aztán Ontarióban élő szülei néznek szembe meghiúsult ambíciókkal, végül, immár az ötvenes éveket megidézve, saját írói ébredésének története bontakozik ki a lapokon. Munro erőfeszítés nélkül vezeti át az olvasót ezen a nagy időíven, lazán kapcsolódó elbeszélésfolyammá szőve tényeket és mesét. Kötete ékesen bizonyítja, hogy az irodalomnak továbbra is rengeteg mondanivalója van az életről.

Alice Ann Munro (leánykori nevén Alice Laidlaw) 1931-ben született az Ontario tartományban lévő Winghamben, Kanadában. Első novellája 1950-ben, első kötete pedig 1968-ban jelent meg. Művei azóta számos nyelven olvashatók, mindenütt nagy kritikai és közönségsikert aratnak. Számos díj és elismerés birtokosa, elnyerte többek között az Egyesült Államok Országos Könyvkritikusi Körének díját és a rangos Giller Prize-t is.

2009-ben megkapta a Man Booker Nemzetközi Díjat, 2013-ban pedig a Svéd Akadémia neki, „a kortárs novella nagymesterének” ítélte az irodalmi Nobel-díjat.