Néhány könyvről röviden | 2024 március

Alice Oseman: Nick és Charlie
Ezt a kisregényt (a This Winterrel együtt) először 2022 őszén olvastam, angolul. Azóta elolvastam a Passziánszt, ill. újráztam magyarul az előbbi történettel.
Ez a kisregény a Passziánsz eseményei után játszódik: Nick egyetemre készül – Charlie – mivel fiatalabb nála, még a középiskolában marad. A nyár néhány hetét dolgozza fel a történet, amiben felváltva láthatunk bele a két fiú szemszögébe.
Charlie retteg a távkapcsolatról, és a helyzetben az sem segít, hogy Tumblr-jén osztja meg félelmeit – és kap kéretlen tanácsokat követőitől.
Nick érthető módon izgatott az új életszakasza miatt, bízik kapcsolatuk erősségében, hogy a távolság nem okoz sok akadályt. Charlie nem tudja megosztani félelmeit, de egy részeg éjszakán kibukik belőle az egész – félreértések, elvonulások, a kapcsolatukra nem jellemző szünet áll be.
Újraolvasva is fogtam a fejem, hogy miért nem beszélgettek… Pedig a képregényből az jön le, hogy mindketten nyitottak egymásra, megbeszélik a problémáikat – de Charlie nagyon hülyén viselkedik. Érthető a szorongása, a félelmei, de csak el kellett volna mondania, nem hisztisen viselkedni.
Szívesen olvasnék még hasonló történetet, ill. vágyom a képregényre is – kötetben, vagy webtoonon, szeretem a világukat :)
4/5

James Norbury: A macska, aki zent tanított
James Norbury előző két kötete belopta magát a szívembe, ezért nem is volt kérdés, hogy ezt is elolvasom (ráadásul macskás!).
Ahogy a 2. kötetében James Norbury: Az utazás itt is egy utazást követhetünk végig, ami közben a zen filozófiának megfelelő történeteket – tanításokat ismerhetünk meg állat szereplők segítségével. Egy városi macska kel útra, hogy megtalálja az ősi fenyőt, amely a spirituális útja végpontját jelentheti. Utazása közben több állattal találkozik, akikkel beszélgetve fontos élettapasztalatokat ismerhetünk meg: a kedvességről, a tanulásról, elcsendesedésről, új nézőpontokról, stb. Az illusztrációk ismét gyönyörűek, igazi kikapcsolódás volt ezt a könyvet olvasni – a szöveg, mondanivaló és a képi világ miatt egyaránt.
5/5

Én vagyok Vasember
A sorozatból (Mi vagyunk a Marvel) már olvastam két kötetet, amik tetszettek és érdekes betekintést adtak a Marvel univerzum alakulásába – ezért nem is volt kérdés, hogy elolvasom a legújabb gyűjteményt a Vasemberről. A kapcsolatom a Marvel univerzummal a filmekkel kezdődött, az egyik kedvenc karakterem a Robert Downey Jr. által megformált Vasember. Ahogy a korábbi kötetekben megszoktam itt is több elemző írás, cikk előzte meg a gondosan válogatott képregényfüzeteket, amelyekben az 1959-től 2017-ig kapunk ízelítőt a karakter alakulásáról. Eredettörténete nagyjából állandó, de az adott kornak megfelelően többször változott az ellenség. Összességében jól szórakoztam ezzel a kötettel is, bár a régi füzeteket részletező párbeszédeit eléggé untam – ill. a 1990–2000-es évek látványvilága áll közel a szívemhez.
4/5

Bella Swift: A kiskutya, aki nyuszi akart lenni
Vágytam valami cuki tavaszi történetre, ezért emeltem le a könyvtár egyik polcáról ezt a részt. Mivel én a sorozat végéről – a rénszarvasos résztől kapcsolódtam be, így tetszett, hogy ebben a kötetben értelmet nyer a cím. Molli, a mopsz tényleg nyuszi akar lenni, hogy kis gazdája, Anne vele is olyan sokat foglalkozzon, mint új házikedvencével – a Kakaó nevű kisnyuszival.
A történetben a klasszikus testvéri féltékenység, kapcsolatrendszerek, háziállatok kerülnek elő – mindezt hangulatos tavaszi, húsvéti háttérrel.
Jó kikapcsolódást nyújtott, egy kb fél órás várakozás alatt majdnem el is olvastam az egészet :D
4/5

Brigitte Luciani – Eve Tharlet: A találkozás

Még a rókás kihívásom miatt figyeltem fel erre a könyvre, le se esett hogy képregény, amíg pár napja a kezembe nem akadt a könyvtárban.
Nagyon szépek a rajzok, a történet elég rövid – egy patchwork család kialakulását követhetjük.
El szeretném olvasni a folytatásokat is :)
4/5

Joanna Bicknell – Nick Page: Az eltűnt gyémánt rejtélye
Ez a cuki Downton Abbeyre hajazó kedves mesekönyvet már láttam Niki kolléganőmnél, de akkor került a kezembe, amikor @BrigiHudacsko írt róla egy értékelést, majd @L_Lívi reagált rá – ráadásul épp aznap hozta vissza a könyvtárba én meg már hoztam is haza :D
Gyors olvasmány volt: karácsony (karácin) előestéjén eltűnik a nagy Sajtgyémánt – végül az egész ház keresi és meglepő helyen bukkan elő.
Nagyon aranyos az egész könyv hangulata: a szeleburdi családfővel, karácin előestéjével. A képi megoldás érdekes volt: a horgolt (?) – befotózott egerek rajzot hátterekben. Szívesen olvasnám a folytatást is, ha egyszer megjelenik. :)
4/5