Jón Kalman Stefánsson - Gondolatok ​a mamutfenyőkről és az időről

Idén februárban olvastam legutóbb a szerzőtől, akinek bérelt helye van már az éves olvasmánylistáimon. A Csillagok sercegésében megismert hangulat és világ köszön vissza ebben a kötetben, ami korábban jelent meg: 2001-es, előbbi pedig 2003-as.

Narrátorunk ugyanaz a kisfiú (mostohájával kapcsolatos jelenetek ezt erősítik). Ebben a kötetben egy nyarát kövehetjük: 10 éves korában egy norvég kisvárosban, nagyszüleinél tölti ezt az időszakot. A széttöredezett elbeszélésmódban nagyjából kronologikusan követhetjük az eseményeket, a nyár pillanatait, felbukkanó emlékeket - vágyakat, álmokat és sok-sok képzeletbeli kalandot és játékot. 

Főszereplőnk megismerkedik a környék gyerekeivel, barátságokat köt, ellenségeket szerez, megtanulja a norvég nyelv alapjait és közben egyre bölcsebb lesz, ahogy az ő maga is megállapítja.

Már az első oldalakon beszippantott a szerző prózája, különleges élmény volt olvasni, de jócskán rányomta a bélyegét az olvasmányélményemre, hogy elnyújtva és nem mindig a legjobb körülmények között (buszon) olvastam. Ezért most sokat veszítettem az élményből, nem fogott meg annyia, mint a korábbi kötetei. A narráció sem mindig tetszett, igaz visszahozták a gyerekkor bizonytalanságait, a varázslatos gondolkodást, a félelmeket, kalandvágyat, de egy idő után több részlet - gondolat nyomasztott.

Mindenképp fogok még a szerzőtől olvasni, mert különleges történetei vannak - ez most nem talált meg annyira.

3/5 

Kiadó: Typotex
Kiadás éve: 2023
Eredeti cím: Ýmislegt um risafurur og tímann
Fordító: Patat Bence
Oldalszám: 200
Ár: 3900 Ft
Borító: 5/5

Fülszöveg:

Hosszú nyári vakáció vár a tízéves fiúra, aki élete első nagy kalandjára készül: Norvégiába repül a nagyszüleihez. A hetvenes években járunk, amikor „Izlandról legfeljebb stewardessek és politikusok utaztak külföldre”. A „forró” délen, ahol – ellentétben Izlanddal – magas fák nőnek, és rövidnadrágos férfiak élnek, csupa új élmény és új tapasztalat várja, és egyúttal a gyerekkor végének és mulandóságának a megsejtése. A felismerést, hogy nem maradhatunk örökké gyerekek, és képzeletbeli barátaink, a kedvenc regényhőseink sem maradnak mindig velünk, a Beatles zenéje festi alá. Ezt a belátást a kamasz mostohanővérrel elmélyülő viszony és a szünidő alatt a szigorú nagymamával szemben a fiú szövetségesévé vált nagypapa halála pedig tapasztalattá mélyíti. A „felnőttek halott gyerekek”, állapítja meg Jón Kalman Stefánsson 2001-es regényének főhőse, mi olvasók pedig vele együtt eredhetünk az idő mulandóságát firtató, a fájdalmat melegszívű humorral oldó kérdések nyomába.