Becky Chambers - Hosszú út egy közös keringési pályán

Majdnem pontosan egy éve olvastam a szerzőtől először, akinek 'cozy scifije' szinte azonnal belopta magát a szívembe. Ezért vártam izgatottan a következő könyvét, amely nem egyenes folytatása a Hosszú út egy kicsi és dühös bolygóhoz c. kötetnek, de az ott megismert szereplők sorsát bontja ki előttünk.

Ebben a világban már jócskán a jövőben járunk: az emberek többféle fajjal kerültek kapcsolatba, különböző bolygókon vagy hajókon élnek, féregjáratok segítségével utaznak az űrben. A Wayfarer nevű hajú legénységéből kivált egy tag, aki teljesen új életet kezd. 

/ Innentől spoiler, ha nem olvastad az előző könyvet /

Az előző kötetben balul sikerült akció miatt a hajó mesterséges intelligenciája megsérült és teljesen újra kellett telepíteni. Az új rendszer már nem ugyanaz, akibe Jenks beleszeretett... De hogy ne menjen kárba az időközben illegálisan beszerzett mesterséges test, Bors - egy szerelő, aki segített Jenks projektjében - feltelepíti az új rendszert és ketten elhagyják a hajót. Bors a Coriol Kikötőben található otthonába viszi Lovelace-t. Úgy tervezik, hogy a szerelőműhelyében fog segíteni neki, ameddig ki nem talál valami jobban.

Azt követhetjük végig hogy az MI (választott nevén: Sidra) hogyan lakja be a mestestet, szerez új emlékeket, élményeket és mindenekelőtt hogyan dolgozza fel, hogy új tárolóba került. Nagyon érdekes volt az ő szempontját követni: egy hajót irányító több feladatot ellátó rendszerből mennyire korlátozó élmény egy emberi formájú testbe kerülnie. Mivel létezése teljesen illegális, ezért mielőbb be kell illeszkednie ill. nem árt megszabadulni az őszinteségi protokolljától sem... Bors és élettársa, Kék sokat segít neki - befogadják otthonukba, különféle szórakozási formákat próbálnak ki vele és sokat tanítanak neki a hétköznapokról.

Ezzel párhuzamosan visszatekintést nyerünk Bors, a harmincas éveiben járó szerelőnő múltjába, aki kegyetlen körülmények közül menekült el és kezdett új életet. A ő szálán keresztül a klónok problematikáját villantja fel a szerző. 

Sidra és Bors története lényegében ugyanarról szól: a saját akaratról, az eldobhatóságról, új célok - küldetések fontosságáról és az újrakezdésről. Ugyanakkor olyan mai problémákról is, mint a mások kihasználásáról, vagy a túlfogyasztásról.

Pörgős akciók nincsenek ebben a részben, a fő hangsúly a Coriol kikötő néhány érdekes helyén, faján, eseményén van - azon kívül, hogy Sidra a helyét keresi. Nagyon tetszett a befejezés és az azt megelőző kis akciók. A szerző szépen tovább építi ebben a korábban felvillantott világot, annak sötét és kedves részeivel egyaránt. 

Összességében tetszett, amikor volt időm, akkor repültek az oldalak és elringatott ez a kedves világ, még ha sok-sok idegen és furcsa dolgot is tartalmazott. Kicsit hiányoltam a több akciót, de ez csak az én személyes elvárásom volt most.

Ha tetszett az előző regénye, akkor ne hagyd ki ezt sem, mert nagyon érdekesen ír a szerző aktuális problémákról, érdekes helyzetekről!

4/5

Kiadó: Metropolis Media
Kiadás éve: 2023
Eredeti cím: A Closed and Common Orbit
Sorozat: Wayfarer 2.
Fordító: Szente Mihály
Oldalszám: 404
Ár: 6490 Ft (Vedd meg kedvezményesen a kiadótól!)
Borító: 5/5

Fülszöveg:

Lovelace a Wayfarer űrszonda mesterséges intelligenciájaként mindenről tudott, ami a hajóján történt, és biztosította a legénység jólétét. Aztán jött egy meghibásodás. Az összes rendszert újraindították, Lovelace pedig egy szintetikus testben ébredt fel, annak minden korlátjával együtt. Soha nem érezte még magát ennyire elhagyatottnak.

Ám Bors, egy technikus, aki életét kockáztatta a mesterséges intelligencia megmentéséért, segít Lovelace-nek megtalálni a helyét a világban. Mert Bors is nagyon is jól tudja, milyen magányosnak lenni, és mit jelent megtanulni alkalmazkodni a körülményekhez. Ketten együtt fedezik fel, hogy bár az univerzum végtelen hely, két ember együtt elegendő lehet az űr betöltéséhez.

A „Hosszú út egy kicsi és dühös bolygóhoz” című regény folytatásában a szerző ismét egy optimista, kuckós űroperába repít bennünket.