Arthur Conan Doyle - A sátán kutyája (újraolvasás)
Nem szoktam kimondottan zenét hallgatni olvasáshoz - kivéve a buszon, hogy elnyomjam a környezetem hangjait :D - de most találtam egy Spotify lejátszási listát, ami remek aláfestést szolgáltatott az újraolvasáshoz.
Sherlock Holmes-t és nyomozótársát, Watson doktort egy vidéki orvos látogatja meg, Mr. Mortimer. Segítségüket kéri egy felettébb furcsa ügyben: egyik páciensét, Sir Baskerville-t pár hónapja holtan találták a birtokán - a halál oka valamilyen szörnyű ijedelem. Mortimer elmeséli a nyomozóknak, hogy a családot évszázadok óta átok sújta: egy pokolbéli kutya üldözi őket. Kéri, hogy beszéljenek a Kanadából hazatérő örökössel, Sir Henry Baskerville-el, nehogy hasonló sorsra jusson.
Holmes-t megfogja az ügy, de egyelőre nem tud Londonból vidékre utazni, ezért Watsont küldi pontos utasításokkal: figyelje meg a szomszédokat és semmiképp se engedje egyedül az örököst a pusztába, ahol a mendemondák szerint a kutya kísért.
Watson doktor narrálásában olvashatjuk az eseményeket, aki hűen követi mestere utasításait: megismerkedik a birtokon szolgáló házaspárral, a szomszédokkal és néhány furcsaságra is felfigyel.
Tökéletes őszi, borzongató olvasmány ez a regény, ami különleges helyszínen játszódik, ahol az őskori múlt maradványaira bukkanhatnak szereplőink. A közeli láp veszélyes pontja a festői tájnak, ami nem egy állat és ember halálát okozta. A doktor levelei szerint október napjain játszódik a cselekmény, hulló levelekkel, köddel és egy remek rejtéllyel.
Ismét remek szórakozást nyújtott ez a történet, nagyon megfogott a hangulata, a krimiszál ötletes levezetése - több mint tíz év távlatából már nem emlékeztem a fordulatokra pontosan, így több meglepetés is ért.
Ajánlom ezt a könyvet ha egy remek őszi krimit kerestek!
5/5
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2017
Eredeti cím: The Hound of the Baskervilles
Sorozat: Sherlock Holmes történetei 5.
Fordító: Rakovszky Zsuzsa
Oldalszám: 218
Ár: 2699 Ft
Borító: 5/5
Fülszöveg:
Október 16. Fülledt, ködös idő. Odakint szemerkél az eső. A kastélyt gomolygó felhők övezik. Néha felszakadoznak, s ekkor kilátni a csupasz lápra, a vékony, ezüstfehér erekre a dombok lejtőin s a nedvesen csillogó távoli sziklatömbökre. A hangulat kint is, bent is csüggesztő. Én úgy érzem, ólmos súly nehezedik szívemre, bujkáló veszedelem előérzete, mintha bármelyik pillanatban nyakunkon lehetne a katasztrófa, s ez annál is borzalmasabb, mert képtelen vagyok közelebbről meghatározni, mitől is félek.
A láp komor végtelenségéből hirtelen fülünkbe hatolt a különös ordítás, amelyet már egyszer hallottam a grimpeni ingovány táján. A szél hozta felénk az éjszaka sötétjéből: először elnyújtott, mély morgás hallatszott, ezt eget verő üvöltés követte, ami végül panaszos hörgésbe halt el. Újra és újra felhangzott, mint valami fogcsikorgató, vad fenyegetés, a levegő is beleremegett.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Te mit gondolsz? :)