Jhumpa Lahiri - Amerre járok
Az indiai-angol szerző neve nem volt ismeretlen számomra, még nem olvastam tőle, de az Egy ismeretlen világ novelláskötetét már kézbe vettem és tervben volt, hogy valamikor elolvasom. A júniusi olasz szerzők - Olaszország tematikámban viszont ez az új könyve illett bele, így ezzel kezdtem az ismerkedést. Ahogy a Nyolc hegy, ez a kötet szintén említésre került a Csütörtöki könyvklub egyik adásában. A szerző Olaszországban él jelenleg és először olasz nyelven jelentette meg a könyvét, amelyet csak ezután fordított angolra.
Érdekes szerkezetű kötetről van szó, amely a kisregény - novellafüzér határán mozog. Főszereplőnk egy negyvenes éveiben járó nő, irodalomprofesszor (?), aki egyedül él. Mindennapjait villantja fel a rövid fejezetekben, helyekhez - állapotokhoz kapcsolódva: sétáját a környéken, egyik barátnőjének férjével való találkozásait, munkahelyi irodáját, utazásokat, apró hangulatokat - étkezéseket, bevásárlásokat. Csupa hétköznapi jelenetet lírai módon megfogalmazva - amellyel elringatja az olvasót.
"A magány pontos időbeosztást követel, ezt mindig értettem. Mint a pénz az ember tárcájában: tudni kell, mennyi időt kell elütni, mennyit kell eltölteni vacsoráig, mennyi maradt lefekvésig."
Fejezetről-fejezetre egyre többen megtudunk főszereplőnkről, de korántsem mindent - a cselekmény csak másodlagos, a hangsúly a magányon és a hétköznapi élményeken, a nagyon finoman ábrázolt kapcsolatokon és élethelyzeteken van. Fontos a szüleivel való kapcsolata, de a párkapcsolat kérdése is foglalkoztatja - bemutatja azt a finom határvonalat, amelyet átlépve már házasságtörő viszonyt folytatna egy ismerősével - és csak a véletlennek köszönheti, hogy átértékeli ezt a lehetőséget.
"Létezik olyan hely, amelyen nem csak áthaladunk? Eltévedve, elveszetten, tanácstalanul, üresjáratban, tévúton, sodródva, összezavarodva, összekuszálva, elszakadva, körbeforogva. Kötődöm ezekhez a kifejezésekhez. Ezek a szavak jelentik a lakhelyemet, ahol megvethetem a lábam."
Érdekes, ahogy a főszereplő idegenségérzetét próbálja bemutatni - minden fejezet egy helyet - állapotot jelöl, ezzel próbálja meghatározni magát: milyen amikor az irodában, a könyvesboltban, vacsorán, ébredéskor, stb. van.
Nagyon hamar beszippantott ez a könyv, érdekes élmény volt ennyire a szereplő fejében lenni - a lírai mondatok, a kötet szerkezete lenyűgözött. Jó szívvel ajánlom, ha egy melankolikus hangulatú, de szép és rövid könyvre vágytok!
5/5
Kiadó: Park Könyvkiadó
Kiadás éve: 2023
Eredeti cím: Whereabouts
Fordító: Greskovits Endre
Oldalszám: 170
Ár: 4499 Ft
Borító: 5/5
Fülszöveg:
„Sose maradtam nyugton, mindig mozogtam, mindössze ennyit csináltam. Mindig vagy arra vártam, hogy eljussak valahová, vagy arra, hogy visszatérjek. Vagy hogy megszökjem. Folyton be- és kipakolom a lábamnál lévő bőröndöt. Táskámat az ölemben tartom, van benne egy kis pénz meg olvasnivaló. Létezik olyan hely, amelyen nem csak áthaladunk? Eltévedve, elveszetten, tanácstalanul, üresjáratban, tévúton, sodródva, összezavarodva, összekuszálva, elszakadva, körbeforogva. Kötődöm ezekhez a kifejezésekhez. Ezek a szavak jelentik a lakhelyemet, ahol megvethetem a lábam.”
A Mélyföld és A bajtolmács szerzőjének új könyve egy meg nem nevezett negyvenes nő portréja, aki megkérdőjelezi helyét a világban, ingadozik mozdulatlanság és mozgás, kötődés és a hosszú távú kapcsolatok elutasítása között. Magányosan jár-kel egy gyönyörű, meg nem nevezett olasz városban, és életútja felén ráébred, hogy eltévedt.
Városának járdáin sétál, áthalad hídjain, megfordul üzleteiben, uszodáiban és kávézóiban. Lassít léptein, hogy egy veszekedő párt figyeljen, hogy megszemléljen egy öregasszonyt egy orvosi váróban, megáll, hogy megigya kávéját egy árnyas téren. Néha meglátogatja gyászoló anyját, aki saját magányába zárkózik, néha a vasútállomáson a vonatok rövid időre jókedvre derítik.
De egy év leforgása alatt, ahogy az évszakok váltják egymást, minden átalakul. Egy nap a tengerparton, egyszerre lehengerelve és új erőre kapva az életteli látványtól, nézőpontja örökre megváltozik.
Az Amerre járok tömör, átgondolt próza. Intelligenciája és érzékenysége, a határok áttörésének peremén való egyensúlyozás, valamint a kívülhelyezkedés költészete Rachel Cusk és Sigrid Nunez műveivel rokonítja.
Jhumpa Lahiri (1967) Pulitzer-díjas és Booker-rövidlistás szerző. Jelenleg Olaszországban él. Ő Domenico Starnone Hurok című regényének angol fordítója. Az Amerre járok kivételes módon olasz nyelven született, majd maga a szerző fordította angolra. Magyarul ez a negyedik könyve.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Te mit gondolsz? :)