Donatella Di Pietrantonio - A ​visszaadott lány

Ismét egy régebbi szerzeményemre kerítettem sort, amit majdnem egy éjszaka alatt olvastam el - nem is értem miért halogattam ezt a rövidke könyvet 2 évig... Még 2021 áprilisában szereztem be, már akkor jó értékelések születtek róla, ezért is kíváncsi voltam rá az olaszmániám mellett. Azóta már megjelent a folytatása, a Halásznegyed, amit kihoztam a könyvtárból és ma nekiálltam :D

A kisregény meglepően indul: főszereplőnket 13 éves korában szülei visszaviszik vér szerinti családjához...

A városban, egykeként jómódban felnevelt lánynak szembesülnie kell azzal az élethazugsággal, hogy szülőanyja rokonai nevelték fel. 1975 nyarán viszont a szüleinek hitt rokonok elviszik vidékre, egy lepusztult lakásba, ahol rajta kívül öt testvérével kell osztoznia mindenen. Teljesen más világ vár itt rá, ahol fiútestvérei megvetéssel fogadják, szülei távolságtartóak vele - nem igazán tudják, hogyan bánjanak lányukkal, akit évek óta most látnak először. Legközelebbi kapcsolatot húgával, Adrianával találja meg, akivel a borítón is látható fejtől-lábtól pózban alszanak és szinte minden időt együtt töltenek. Legidősebb bátyja, Vincenzo kíváncsi még rá, de az ő közeledése nem egészen egészséges.

Narrátorunknak fel kell dolgoznia azt az árulást, amit nevelőszülei követtek el ellene, a folytonos bizonytalanságtól rémálmai lesznek, nem tud aludni. Nevelőanyja, Adalgisa betegeskedett amikor ő eljött, folyamatosan gyötrődik emiatt, hogy vajon mi a baja, él-e még egyáltalán? Közben apró életjeleket kap, ajándékokat, amelyekkel próbálja Adalgisa megkönnyíteni az új életét, de a nagy kérdés, hogy miért alakult így az életük? Egyáltalán, hogyan hagyta el főszereplőnk eredeti családját?

Főszereplőnk viszonylag hamar alkalmazkodik az új élethelyzethez - elviseli a pisis matracot, amelyet húgával oszt meg, bátyjai agresszív megnyilvánulásait, szülei figyelmének hiányát. Az iskolába visszatérve minden erejével azon van, hogy feljebb jusson - vissza abba a világba ahonnan kidobták. 

"Halkan százszor is elismételtem az “ anya “ szót, míg el nem vesztette minden jelentését, és puszta artikulációs gyakorlattá nem vált. Két élő anyám volt, mégis árván maradtam. Az egyik akkor engedett el, amikor még a nyelvemen volt a tej íze, a másik tizenhárom évesen adott vissza. Elszakadások, hamis vagy titkolt rokonságok, eltávolódások gyermeke voltam. Már azt sem tudtam, kitől származom. Tulajdonképpen ma sem tudom."

Tudhatjuk és a narráció is ezt erősíti, hogy ez egy feldolgozhatatlan trauma lesz a főszereplőnek. Anyjához fűződő kapcsolatát jól jelzi, hogy mindig valami jelzővel utal rá - első anyám, vagy csak háziasszony, ez a regény végére oldódik valemelyest. Szülei nehezen mutatják ki az érzelmeiket, de néhány apró gesztusban próbálnak közeledni hozzá, ill. folyamatosan éreztetik, hogy több náluk, jobb sorsra érdemes.

Gyorsan olvasható, nagyon intenzív kisregényről van szó, amelyben a szerző ügyesen ábrázolja Olaszország ellentéteit, a kiskamasz főszereplő élethelyzeteit - gondolatait. Érdekes témákat vet fel az anyasággal kapcsolatban - az örökbeadás kérdését feszegetve, mindezt egy kompakt felnövéstörténetben. 

5/5

Kiadó: Park
Kiadás éve: 2021
Eredeti cím: L'Arminuta
Sorozat: A visszaadott lány 1.
Fordító: Todero Anna
Oldalszám: 224
Ár: 3499 Ft
Borító: 5/5

Fülszöveg:

Ha ​az élet sebeiről írunk, ahhoz nyers, őszinte szavak kellenek. Donatella Di Pietrantonio jól tudja, milyen különös varázsuk van az ilyen szavaknak. Stílusa egészen sajátos, kissé érdes, mégis csupa ragyogás. Rendkívüli finomsággal formálja ezt a sokféle szenvedélytől izzó történetet.

Egy kislány egy bőrönddel meg egy táskára való cipővel becsenget egy idegen lakásba. Amikor kinyílik az ajtó, húga, Adriana áll előtte kócosan, és résnyire szűkült szemmel fürkészi – még sosem találkoztak. Így kezdődik ez a magával ragadó, szívbe markoló történet: egy kiskamasszal, aki egyik napról a másikra elveszít mindent – a kényelmes otthont, a legjobb barátnőit, a szülők feltétel nélküli szeretetét. Pontosabban azokét, akiket egészen addig a szüleinek hitt. A „visszaadott lány” számára, ahogy a faluban nevezik, új élet kezdődik.

Donatella Di Pietrantonio az Abruzzo tartománybeli Pennében él, gyerekfogorvosként dolgozik. Első regénye, a Mia madre e un fiume 2011-ben jelent meg, és elnyerte a Tropea-díjat. Második regénye, a Bella mia 2014-ben bekerült a Strega-díj jelöltjei közé, és megkapta a Brancati-díjat. A visszaadott lány bejárta az egész világot, 23 nyelven jelent meg, és 2017-ben elnyerte a Campiello-díjat. Magyarul ez az első könyve.