Donatella Di Pietrantonio - Halásznegyed

Ahogy befejeztem az előző könyvet már nyúltam is a folytatás után és ugyanannyi idő alatt rohantam végig rajta, nem eresztett!

Ismét a "visszaadott lány" a narrátorunk, ebben a kötetben már felnőtt éveibe csöppenünk bele. A szerző kicsit lazábban kezeli az idősíkokat, néhol jól kell figyelni éppen hol járunk. Viszont az első kötet megfoghatatlanságát most több helynévvel oldja fel, így megtudjuk, hogy a város ahol narrátorunk felnőtt, Pescara volt, amely ebben a kötetben szintén fontos szerepet kap - egészen pontosan a címbeli halásznegyed.

Narrátorunk szétesetten meséli el a történetét, képeket villant fel az elmúlt éveiből: egy ünnepséget szerelme családjánál, majd a szállodai szobába való megérkezését, várakozást valamire, franciaországi életét. Apránként bontja ki előttünk a történéseket: az okot, amiért lélekszakadva vissza kellett utaznia Olaszországba. A várakozás alatt megismerhetjük házassága történetét, egyetemi munkáját, a címbeli Halásznegyedhez fűződő kapcsolatát. 

Ahogy az első kötetben, itt is nagyon fontos szerephez jut húga, Adriana. Közvetetten beleláthatunk életébe: a faluból elmenekülve Pescarában talált rá a szerelemre, teremtett otthont, később munkát a halásznegyed szívében. A halászok élete jelenik meg karakterén keresztül, a férfiak a tengerről friss fogással térnek haza - feleségeik a piacon rögtön el is adják ezeket. Összetartó, zárt közösséget alkotnak a városban, saját szabályokkal. A narrátorhoz hasonlóan mi olvasók sem értjük ezeket, az erőszak világát, ahol egymás között intézik el a tartozásokat - szerelmi csalódásokat. 

A molyon nem szerepel a címke a könyvnél, de van egy érdekes szál a regényben, ami a narrátor házasságából bomlik ki. A történet egy pontján éreztem, hogy hova fut ki, de ettől függetlenül szívszorító volt végigkövetni.

A regény fontos témája továbbá a szülőkkel való kapcsolat, ennek felnőtt kori ápolása, felfedezése. Főszereplőnk hű maradt vér szerinti családjához: rendszeresen látogatja szüleit, fiútestvérei szétszóródtak a világban, de ő és húga még mindig szorosabb kapcsolatot ápolnak. Adriana felnőttként is öntörvényű, néha agresszív, vagy rideg, de mindig ott van nővére számára és nem fél tőle segítséget kérni. 

Közös volt az örökségünk: ki nem mondott szavak, elmulasztott gesztusok, megtagadott kedvesség. És a ritka, váratlan figyelem pillanatai. Volt anyánk, mégis árvák voltunk. Szökevények, azok is maradunk.

Ez a kötet még jobban megszólított, mint az előző - a felnőttkor témái közelebb álltak hozzám, érdekes volt végigkövetni hova jutott el ez a két lány. Különböző életutakat futnak be, de sajnos a csalódás, az elhagyatottság jelen van mindkettejük életében - viszont gyerekkori kapcsolatuk a szüneteket ellenére is állandó.

Ha születik még folytatás és elhozza a kiadó magyarul mindenképp elolvasom, mert megfogott a szerző stílusa, a teremtett világa, karakterei, életszerű - tragikus, de mindenképp egyedi élettörténetei. A kötetet önmagában is ajánlom, szerintem az előzmény nélkül is érthető.

5/5

Kiadó: Park
Kiadás éve: 2022
Eredeti cím: Borgo Sud
Sorozat: A visszaadott lány 2.
Fordító: Todero Anna
Oldalszám: 224
Ár: 3499 Ft
Borító: 5/5

Fülszöveg:

A ​visszaadott lány folytatása

„Van bennem valami, ami arra késztet másokat, hogy elhagyjanak.”

Az éjszaka legsötétebb órájában Adriana, karjában egy kisbabával, a nővére ajtaján dörömböl.

Ki elől menekül? Tényleg veszélyben van? Kérdéseket és kételyeket, felfordulást és nyugtalanságot hoz magával, hamar észreveszi a nővére házassága mélyén rejlő repedéseket.

Évekkel később az elbeszélő egy francia kisvárosban él, ahonnan váratlanul egy telefonhívás szólítja el.

Végtelennek tűnő éjszakai utazása során emlékezetének zugaiból előhívja saját és húga ifjúságát, szerelmeiket és veszteségeiket, titkaikat és megbánásaikat.

Pescara tengerparti halásznegyedében, ebben a sziklaszilárd törvényekre épülő, mégis befogadó mikrokozmoszban, hol vendégszerető, hol ellenséges emberek között deríti ki, mi történt a húgával, képes-e megbékélni a múltjával.

Donatella Di Pietrantonio A visszaadott lány után egy feszült, bensőséges, sűrű szövésű regénnyel tér vissza, amelynek középpontjában a nővérek közötti ambivalens, de szilárd kapcsolat áll.