Eduardo Sacheri - Így szerettelek

Eduardo Sacheri argentin írónak ez már a negyedik regénye, ami magyarul megjelent az Agave Könyveknél - mégis én még csak most jutottam el hozzá. A friss megjelenések között böngészve először a borító fogott meg, ill. a női sors téma a fülszöveg alapján. Tökéletes választás volt a 22 nemzetes kihívásomra, ill. a látóköröm bővítésére, mert rajta kívül csak két argentin szerzőtől olvastam (Oxfordi sorozat, Darkroom).

A regény az 1950-es években játszódik Buenos Airesben. Már az első oldalakon egy nyüzsgő helyzetbe csöppenünk: a Fernández Mollé család délutáni teára várja a legkisebb lány, Delfina udvarlóját. Narrátorunk Ofelia, a harmadik lány, akinek már szintén van udvarlója, sőt ő már a vőlegénye - a két idősebb nővér pedig már jó ideje férjhez ment. Úgy tűnik a kisebbik lányok útja is el van rendezve - társat találtak, az egyetem befejezése után pedig szépen majd férjhez mennek választottjaikhoz. 

Ám ahogy Ofelia jobban megismeri Delfina barátját, Manuelt, úgy támadnak kétségei a jövőt illetően. Sokáig magának sem akarja bevallani, hogy mi is zajlik a szívében - nővére, Mabel viszont egyből észreveszi. Ofelia töprengő, elemző fiatal lány, de sok esetben borzasztóan naiv. Amit olvasóként egyből érzünk és értünk, azt sokáig dühösen tagadja, elássa magában az érzéseit - gondolatait. 

A regény azt a patthelyzetet járja körbe, hogy mi történhet ha egy jóravaló lány beleszeret húga vőlegényébe, ráadásul a fiú is belé. A két fiatal csak egy-egy mondatot tud váltani egymással, mégis ezek a pillanatok olyan intenzívek, hogy évek múlva sem halványulnak el. Néhány perces találkozók, egymásra nézések, egy levél, majd az érzések elzárása jellemzi kapcsolatukat. A könyv végééig nem tudtam mi lesz a kettőjük sorsa, meddig tudnak a kijelölt úton haladni - mikor rúgnak fel mindent?

Nagyon tetszett, ahogy láthattam felépülni a szerelmet Ofélia szemszögén keresztül - többet tudva, mint ő. Érdekes volt megismerni ennek az időszaknak a világát is, a normákat - mit mondhat egy fiatal, jó házból való lány, mit tehet, milyen életpálya várhat rá. Ofélia gazdag családban nő fel - ezért lehetősége és igénye is volt a továbbtanulásra, ám a családi normák szerint a házasság az egyetlen út, amit választhat magának a munka mellé. 

Másrészt megismerkedhetünk az 1950-60-as évek forrongó poltikai helyzeteivel is, főleg a család férfi tagjainak ádáz vitáin keresztül. Magyar olvasóként ez érdekelt a legkevésbé a regényből - ill. a tudásom is borzasztó hiányos a témáról, de ezért van a wikipédia ;)

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

ᴅóʀɪ /ᴛʜᴇᴏᴅᴏʀᴀ (@dora_w89) által megosztott bejegyzés

Gyorsan olvasható könyvről van szó, pergő párbeszédekkel, rövid fejezetekkel, de Ofélia elmélkedő részei gyakran is megszakítják ezt. Az ő szemszögéből ismerünk meg mindent, de több dologról nem is számol be - a hangsúly mindvégig a Manuel iránti érzésein van, ill. az ebből fakadó tettein.

Azoknak ajánlom ezt a regényt, akik szívesen ismerkednének egy argentin íróval, szeretnek női sorsokról olvasni, ill. egy nem rendhagyó kapcsolatot megismerni. Ofelia története olyan kérdéseket vet fel, hogy szerelmes lehet-e valaki két emberbe is; hogyan működhet titkokkal egy házasság, meddig érdemes figyelemi venni a családi normákat, elvárásokat.

Személy szerint Ofelia nem lett a kedvenc szereplőm, döntéseit értem, de sajnálom is őt. A karaktere éppen két norma között lebeg: az első udvarló - házasság kombinációja és a szabadságra vágyó szerelmes között. Kitörni nem tud a helyzetéből, de próbálkozik. Mai szemmel olvasva talán nehezen is érthető az élete, a problémái, de mindenképpen egy érdekes gondolatkísérlet. A körülményeit figyelembe véve mit is tehetett volna?

Olvass bele!

4/5

Kiadó: Agave
Kiadás éve: 2022
Eredeti cím: Lo mucho que te amé
Fordító: Smid Bernadett
Oldalszám: 320
Ár: 3480 Ft - Vedd meg olcsóbban a kiadótól!
Borító: 5/5

Fülszöveg:

Ofelia Fernández Mollé boldog lány, aki házasodni készül, ám élete váratlanul egymással ellentétes érzelmek pókhálójává válik: az élvezet, a nyugtalanság, a boldogság, a bizonytalanság, a félelem és rengeteg bűntudat lesz a sajátja. Nagy lelki vívódások és nehéz döntések árán válik felnőtt nővé, aki sajátos módon néz szembe a körülményekkel.
Ofelia az 1950-es és 1960-as években sok nőtársához hasonlóan, látványos botránysorozat nélkül szakít a családi és a társadalmi elvárásokkal. Nem akar kizárólag háziasszony lenni, nem dolgozik az apja mellett és nem menekül el a szerelmi bonyodalmak elől sem.
Eduardo Sacheri új regényében a nemi szerepek, a szerelembe esés, a szerelem kizárólagossága, a házasság, a fájdalom, a titok, a sors és a belső szabadság kérdéseit feszegeti. Hősnője pedig méltó minden olyan korszakhoz, amikor az erkölcsi rend alapjai meglazulnak és egy újfajta nőtípus van születőben.