Anna Gavalda - Vigaszág

Elérkeztem Anna Gavalda életműolvasás végéhez*... Sokáig halogattam ezt a regényt, mintha éreztem volna, hogy nem fog annyira tetszeni (nem, elsősorban az oldalszám tartott vissza), ill. a legutóbbi könyvélményem sem győzött meg a szerzőtől. Anna Gavaldával amúgy majdnem 10 éve ismerkedtem meg - az Együtt lehetnénk c. könyvét olvastam el és avattam egyből kedvencet. Miatta is kezdtem el olvasni a kortárs francia íróktól, akikhez valamiért mindig a tavaszt kötöm. Idén tavasszal is tervezek Gavaldán kívül olvasni: A piros noteszt (Pupilla miatt).

Nehezen haladtam ezzel a regénnyel, az elején még azon is elgondolkodtam, hogy félbehagyom (de nem, mert le akartam zárni az életműolvasást). 

Charles Balanda egy francia építész, a 40-es évei végén. Mindennapjait a nagy horderejű pályázatok, az ingázás Oroszország és Párizs között teszik ki. Feleségétől és annak lányától egyre jobban eltávolodik, annak ellenére, hogy szereti őket. Belekerül egy olyan hurokba, amit az állandó utazgatás, a csalódottságérzés- és okozás, fáradság, álmatlanság tölt ki. Tipikus midlife crisis, ugye?

Ebből az állapotból egy gyerekkori barátja levele zökkenti ki, melyben annyit írt, hogy Anouk meghalt. 

Sokára derül ki, hogy ki is ez az Anouk, milyen kapcsolat fűzte Charleshoz - miért is olyan horderejű ez a halálhír. A férfi apránként avat be minket a múltjába, fokozatosan - rágódva fedi fel életének fontos eseményeit. Közben ugyanúgy küzd a munkája miatt kiüresedett családi életével, lehetőségeivel.

Nagyjából a könyv felét ez az őrlődés, a lassan adagolt információk teszik ki, ameddig Charles szembe nem néz gyerekkori barátjával. Itt egy érdekesebb fordulatot vesz a regény, megismerkedünk egy furcsa, szedett-vedett családdal. Charles itt olyan élményeket szerez, amik segítenek neki fontos döntések meghozatalában. 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

ᴅóʀɪ /ᴛʜᴇᴏᴅᴏʀᴀ (@dora_w89) által megosztott bejegyzés

Ez a regény a múltbeli sebekről, traumákról, elhallgatott dolgok feltárásáról szól. Charlesnak nagy feladat mindezzel szembenézni, ill. orvosolni élete monoton - kiüresedett részeit.

Nehezen adta magát ez a könyv - Gavalda azt hiszem itt egy új típusú narrációval kísérletezett (legalábbi korábbi könyveiből nem rémlik hasonló). Elhallgatások, kihagyások - több helyen közvetlenül hivatkozik is az írás folyamatára, és Charles narrációjára. Furcsa volt, a második felében már egyrészt megszoktam, másrészt nagyon érdekelt az a vidéki család, az a "Paradicsom", amire Charles véletlenül bukkant. 

* remélem fog még magyarul jönni tőle más is, mert a könyvei többségét szerettem! :)

3/5

Kiadó: Magvető
Kiadás éve: 2016
Eredeti cím: La Consolante
Fordító: Tótfalusi Ágnes
Oldalszám: 544
Ár: 3999 Ft
Borító: 1/5

Fülszöveg:

Charles ​Balanda sikeres párizsi építész, szép feleséggel, egy kamaszodó nevelt lánnyal és gigantikus megrendelésekkel. Egy napon levelet kap, mely csak két szóból áll: „Anouk meghalt.” Az elhunyt nő Balanda fiatalkori, plátói szerelme volt, legjobb barátjának anyja. Charles nem tudja folytatni addigi életét, így hosszas vívódás után felkeresi Alexist, Anouk vidéken élő fiát, hogy szembenézzen a múltjával és önmagával. Balanda hirtelen kizökken a látszatmegoldásokkal és rutinokkal teli, érzelemszegény életéből, és úgy dönt, maga mögött hagyja a lelketlen szállodai szobák és az óriásprojektek világát. Anna Gavalda olyan jellemeket teremt a Vigaszág című könyvében, akiket nem lehet nem szeretni. Ha elmerülünk a szereplők életében, elégedett és álmodozó mosollyal búcsúzunk el tőlük. Jó lenne még velük időzni, de tudjuk: egyelőre csak nekik sikerült. Aki szerette az Amélie csodálatos élete című filmet, szeretni fogja Charles Balanda szokatlan és nem kevésbé franciás útkeresését. Anna Gavalda könnyedén, érzékenyen meséli el a sírnivalóan szép történetet: nagy élethazugságokról, még nagyobb tragédiákról, elszalasztott lehetőségekről és szerelemről. Mindezt humorral, hogy ne fájjon. Annyira.