Anna Gavalda - Együtt lehetnénk

Azt hittem kicsit belefásultam az olvasásba, mert annyi könyvet elolvastam, de kevés fogott meg igazán. Talán lelkiállapot kérdése, nem tudom, de ezt a könyvet faltam - nem úgy ahogy a többit ('na hány oldal van még hátra' módon), hanem csak olvastam, együtt éltem a történettel, magamba szívtam a szavakat. Imádtam a stílusát, a pörgő párbeszédeket, tömör mégis jól érzékeltető beszédmódját.
Nagyon tetszik ez a könyv, tegnap még csak a felénél tartottam, de megrendeltem, mert muszáj, hogy legyen saját példányom belőle :)

Ez az első könyvem az írónőtől, de azt hiszem most ráállok a francia írókra, mert ez is, meg A sündisznó eleganciája is annyira tetszett, hogy most ilyen szép okos könyveket akarok olvasni :)

"Egy ügyefogyott, dadogós, fiatal arisztokrata, egy anorexiás festőnő, egy zseniális, ám fölöttébb morcos szakács, valamint az életből kifelé tartó, emlékeibe visszavonuló nagymama - az élet sodrába beilleszkedni képtelen, magányos emberek. Az arisztokrata megmenti a lány életét, a lány a szakácsot és a bolondos arisztokratát, s együtt megszépítik a nagymama utolsó hónapjait, majd némi bukdácsolás után ők maguk is rálelnek a boldogságra. A helyszín egy hatalmas, kongóan üres párizsi lakás - á la Utolsó tangó Párizsban -, egy bűbájos vidéki házacska, a párizsi elegáns éttermek konyháinak hajszolt mindennapjai, és maga Párizs a nyüzsgő, lüktető életével, megkopott varázsával. Szellemes, könnyed, néhol megrázó történet a szerelem és a barátság felszabadító erejéről, és arról, hogy csak akkor vagyunk szabadok, ha nemcsak adni, hanem kapni is tudunk. Egyedül nem megy, de együtt talán sikerül - erről szól Anna Gavalda új könyve, mely rövid idő alatt óriási siker lett Portugáliától Oroszországig."

Négy teljesen különböző személy: a élete végén járó nagymama, unokája a mogorva nőcsábász szakács, egy fura arisztokrata, aki nehezen nyílik meg mások előtt, és egy anorexiás festő lány élete fonódik össze ebben a könyvben - egyre jobban megismerik, majd megszeretik egymást. Mind a négyen sokat szenvedtek, sérültek, de a barátság és a szerelem hatására megnyílnak és megpróbálnak boldogok lenni. Az öregségről, a gyerekkori sérülések hatásairól, a küzdés szól ez a könyv. Ők négyen egy ideig harmóniában élnek együtt, a kezdeti súrlódások után, egy családot alkotnak. Szurkoltam, hogy sikerüljön boldognak lenniük, ez Philibernek ment talán a legkönnyebben, Camille sokáig kérette magát - nehezen tudta elengedni a múltbéli fájdalmas emlékeket.
Szép fokozatosan ismerjük meg a szereplőket, ki miért olyan, amilyen, honnan jött, milyen terheket cipel - de végül mind révbe érnek...
Az epilógus talán kissé túl édes, hollywoodi, de nem bántam ezt sem :)
A történeten kívül maga a helyszín is megfogott: Párizs! A hely ahova, el kell mennem egyszer! És ahogy már írtam korábban az elbeszélés stílusa, nincsenek fárasztó leíró részek, tömör, pergő párbeszédeket kapunk, amik tökéletesen megállják a helyüket.

5/5


Kiadó: Magvető
Kiadás éve: 2006
Eredeti cím: Ensemble, c'est tout
Oldalszám: 627
Ár: 3490 Ft
Borító: 5/5

A könyvből film is készült, Egyedül nem megy címmel, Audrey Tautou főszereplésével.



A filmről:
Ma megnéztem a filmet is, jó néhány dolgot kihagytak (pl.: Vincentet, Camille és Franck múltja...). Tetszett Audrey T. Camille szerepében, és jól alakította - a számomra ismeretlen - Guillaume Canet is a mogorva Franckot. A könyv lényegét jól megragadta a film, jobban megszerettem Paulettet a filmben.
5/5

Megjegyzések