Szabó Magda - Örömhozó, bánatrontó

""Ember és állat alakja, igénye, teljesítménye teljesen azonos volt a számomra, magamat vagy magunkat se gondoltam többnek, másnak, mint egy civilizált, este fogat mosó farkast vagy hivatalba járó galambot. Heves, soha nem szűnő, inkább erősödő szánalmat éreztem e néma testvérek iránt, akik a maguk sajátos nyelvét beszélték, és nem tudtak megszólalni emberi hangon, nem tudtak védekezni sem, teljesen ki voltak szolgáltatva az emberek jó- vagy rosszkedvének, emberségének vagy embertelenségének. Külsejüket, tollruhájukat vagy a pikkelyeket, vagy az irhát, amelyből szemük rám pillantott, úgy néztem, mint színészen a jelmezt, s meg voltam róla győződve, egyszer majd leveszik, akkor nem marad, csak a húsuk, azonos, mint az enyém, s lesz egy pont, egy pillanat, amikor emberi hangon is megszólalnak majd, csak ki kell várni, meg kell érdemelni" - írta Szabó Magda az Ókút-ban. Az írónőnek ezt a minden élőlény iránti szeretetét kívánta megmutatni örököse, Tasi Géza, közreadván a hagyatékban fennmaradt - sokszor rajzokkal kísért - leveleket, amelyekben egy csíkos kiscica meséli el emberi hangon a szomszédoknak, milyen is íróéknál a macskaélet."

A bevezetőben Tasi Géza meséli el, hogy kinek is 'írta' Évuka (Sz.M. cicája) a leveleket: Schrott Tiborhoz és feleségéhez ("Kedves néni és bácsi"), akik a Júlia utcai házban lettek Sz. M-ék szomszédjai.
A könyv nagy részében Évuka leveleit olvashatjuk, amit kénytelen a "Gazdának" lediktálni, mert ezek még írni-olvasni se tanították meg, és emitt nagyon szomorú. Egy szeretetéhes, kicsit bolond (vízipálma - minek eszi, ha nem bírja? :) ), félénk, a kandúrokat kerülő cica, akit többször a kétes szülei miatt bírálnak. Több dologban hasonlít a Régimódi történet Jablonczay Lenkéjére (a szülei miatt szenved, a rossz kapcsolat a másik nemmel). A cica leveleiből láthatjuk milyen Sz. M. élete: folytonos rohanás színházba, stúdióba, külföldi utak, otthon 'kopácsolás' az írógépen - tetszett, hogy milyen ironikusan mutatja be saját magát.
A könyv további részében van néhány levél Konstantintól, aki Évuka halála után került az írónőhöz, az ő 'élete' annyira már nem fogott meg, sokszor nem is értettem kinek ír.

Magáról a könyvről: tetszettek a fényképek, és a rajzok, feldobták az egészet, viszont több negatívuma is van: a levelek nem mindig időrendben vannak, és a Konstantinról szóló rész elég zavaros. Egyszer jó volt elolvasni, de örülök, hogy mégsem vettem meg magamnak (nagy alexandrás akcióban - 1000Ft).

Kiadó: Európa Könyvkiadó
Kiadás éve: 2009
Oldalszám: 132
Ár: 2000 Ft

Borító: 4/5

Részlet a könyvből.