Colm Tóibín - A blackwateri világítóhajó
Colm Tóibín, ír származású szerző először a Brooklynnal hívta fel magára a figyelmemet (ezt elősegítette a filmadaptáció, egyik kedvenc színésznőmmel a főszerepben) - végérvényesen a Nora Websterrel került a kedvelt íróim közé. Épp ezért voltam kíváncsi erre a korábbi regényére, amit tavaly óta parkoltattam a polcomon...
A blackwateri világítóhajó Íroszágban játszódik, így az országgal és a kultúrával való ízelítőnek is jó választás. Főszereplőnk Helen, pedagógus és egy iskola igazgatónője épp a nyári szünidőt tölti, két kisfia és férje épp a rokonaikhoz készülnek északra. Helen nem tart velük, élvezi a magányt és a csendet, ami a következő egy hétben vár rá. Ám már az első nap rossz hírt kap, öccse Declan kéri hogy látogassa meg a kórházban... Kiderül, hogy már évek óta beteg, elkapta az AIDS-t. Két barátja, Paul és Larry segít Helennek megbarátkozni az új helyzettel, ill. teljesíteni Declan kérését - hogy lejusson nagyanyjuk, Dora tengerparti házába a kórházból.
Helennek meg kell küzdeni ezzel a kemény hírrel, ráadásul rá vár a feladat, hogy anyjával és nagyanyjával is közölje, akiktől már évek óta elhidegülve él.
 |
| forrás |
A történet nem csak ezt a krízishelyzetet mutatja meg, hanem vissza-visszatér a múltba is: Helen és Declan gyerekkorába, amikor apjuk kórházba került, majd nem jött vissza. Elvesztése komoly károkat okozott az életükben, anyjukhoz és nagyanyjuk való viszonyuk is megváltozott. Mindketten máshogyan dolgozták ezt fel - Helen a nehezebb eset. Hiába tudja magáról, hogy elfojtja az érzéseit és fél attól, hogy ezzel a saját boldog családját is megfertőzi, mégsem képes feloldni a múltbeli sérelmeket, feszültségeket.
A történet azt is szépen megmutatja, hogy milyen könnyen fordul egymás ellen a két legközelebbi családtag, és mennyire félre tudják érteni egymást. Helennek egy jelenetben Paul, Declan egyik barátja mutat rá erre, hogy családtagjai egy ponton talán nem megfojtani, magukhoz láncolni akarták, hanem segíteni.
Ez a néhány nap, amit összezárva töltenek, felhoz minden sérelmet, problémát. A könyv végére csak remélhetjük, hogy sikerül majd építkezniük ebből az élethelyzetből.
Kemény ez a könyv, azt hiszem fájdalmasabb és kegyetlenebb, mint a korábban olvasott kettő - ezért is már alig vártam, hogy a végére jussak. Valami furcsa atmoszféra lengte be az egész könyvet, Helen szenvtelen stílusa, a néha felcsapó düh és veszekedések, néhol a mondatok esetlensége tette kevésbé élvezhetővé számomra ezt a regényt. Mégis, témái mélysége és sokszínűsége miatt egy fontos történet, újra fogom még olvasni.
2004-ben készült film ebből a történetből is, ezt szeretném majd megnézni.
4/5
Kiadó: Park
Kiadás éve: 2019
Eredeti cím: The Blackwater Lightship
Kiadó: Park
Kiadás éve: 2019
Eredeti cím: The Blackwater Lightship
Fordító: Greskovits Endre
Oldalszám: 280
Ár: 3950 Ft
Borító: 5/5
Fülszöveg:
Oldalszám: 280
Ár: 3950 Ft
Borító: 5/5
Fülszöveg:
A Brooklyn és a Nora Webster szerzőjétől
Írország, az 1990-es évek eleje.
Három nő – Dora Devereux, a lánya, Lily és az unokája, Helen – sokéves viszálykodás után törékeny békét köt. Helen imádott öccse, Declan ugyanis haldoklik, és a három nő a nagymama roskatag tengerparti házában találkozik vele meg két barátjával. Ez a különböző korú és különböző gondolkodású hat ember kénytelen meghallgatni és elviselni egymást.
„Kiskoromban, amikor feküdtem az ágyban, úgy hittem, hogy a Tuskar egy férfi, a blackwateri világítóhajó pedig egy nő, és mindketten jeleket küldenek egymásnak meg más világítótornyoknak, mintha nászidőszak lenne. A férfi energikus volt és erős, a nő gyengébb, de állhatatosabb, és néha már a sötétség beállta előtt világítani kezdett. És azt gondoltam, hívják egymást; nagyon megnyugtató volt, hogy a férfi erős, a nő pedig hűséges.”
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Te mit gondolsz? :)