Alice Walker - Az öröm titkának őrzői
Szinte pontosan két éve olvastam először Alice Walkertől, a már alapműnek számító Kedves Jóisten (újabb kiadásban: Bíborszín) című levélregényét.
Az öröm titkának őrzői egyfajta folytatás, mert az abban megismert olinka faluban kezdődik a történet egy fiatal lánnyal, Tashival.
Tashi épp akkor veszíti el nővérét, amikor a misszionárius házaspár megérkezik falujukba, két gyerekükkel - Adammel és Oliviával. A kislány nem érti mi történt a nővérével, az anyja nem mond neki semmit, és még sírnia sem szabad, nehogy az újonnan érkezők rosszat gondoljanak róluk.
A könyv időbeli ugrásokkal dolgozik - megismerjük a már idősebb lányt, akibe Adam beleszeret, Olivia pedig a barátnője lesz. Tashi viszont nem találja a helyét, úgy gondolja hogy addig nem lehet igazi olinka nő, amíg rajta is el nem végzik a beavatást, amin a legtöbb kislány átesett már kiskorában. Szerelme és barátnője hiába próbálja lebeszélni, hogy ne tegye ki magát ennek, nem veszi figyelembe őket.
A könyvben nem csak Tashi szemszögét ismerhetjük meg, hanem bekapcsolódik Adam, aki később a férje lesz; ill. Olivia. Megtudjuk hogy Amerikába költöztek, Tashi pszichológushoz jár, rémálmai vannak és valami borzasztó dolog történt vele, ami megnyomorította egész életére. A különböző narrációkból - időbeli ugrásokból, kapunk képet Tashi életéről gyerekkorától kezdve egészen a halálát megelőző napokig.
Tudtam róla, hogy Afrikában hagyomány a nők megcsonkítása, a csikló eltávolítása - de arról, amit még ezen túl csinálnak velük, ebben a könyvben olvastam először. Amikor ehhez a részhez értem(97. oldal), majdnem a sarokban vágtam a könyvet... Elképesztően barbár módszerrel tették - teszik tönkre a lányokat, nőket, mindezt egy mondvacsinált hagyomány, elképzelés miatt. A tisztaság megőrzését hirdetik, hogy a férj legyen az első aki felnyitja és megkapja a nőt.
Tashi egész életében szenved attól a csonkítástól, amire már fiatal nőként szánta rá magát. A pszichológus és más szereplők segítségével próbálja feltárni, hogy mi is történt vele, illetve nővérével. Adam feleségeként még az amerikai - afrikai identitásával is meg kell küzdenie, ezt is érzékeltetik a fejezetcímek - a felvett neve Evelyn, de néhol Tashi-Evelyn vagy Evelyn-Tashi a cím, attól függően hogy melyik identitása kerekedik felül.
A könyv végére egy támogató család veszi körül, akik megpróbálnak mindenben segíteni neki, borzasztó vég felé közeledik a sorsa, de a halála felhívja a figyelmet arra a tabura, amit el kell törölni.
Sokrétegű ez a könyv: a fő üzenete, hogy felhívja a figyelmet a női körülmetélésre, csonkításra; de az afrikaiak kihasználása (AIDS-osztály), az emigrációs identitástudat, a pszichoanalízis - terápia fontossága; az értelmetlen és káros hagyományörökítés is. Nehéz olvasmány, meggyötri az ember lelkét, de segít a számok mögé látni, megérteni hogy miért folytatnak egy barbár hagyományt (mert hagyomány és mert elhiszik hogy jót tesznek vele) - ettől függetlenül nincs helye a világban!
4/5
Kiadó: Európa
Kiadás éve: 2019
Eredeti cím: Possessing the Secret of Joy
Fordító: Neset Adrienn
Oldalszám: 360
Ár: 3699 Ft
Borító: 5/5
Fülszöveg:
Tashi épp akkor veszíti el nővérét, amikor a misszionárius házaspár megérkezik falujukba, két gyerekükkel - Adammel és Oliviával. A kislány nem érti mi történt a nővérével, az anyja nem mond neki semmit, és még sírnia sem szabad, nehogy az újonnan érkezők rosszat gondoljanak róluk.
A könyv időbeli ugrásokkal dolgozik - megismerjük a már idősebb lányt, akibe Adam beleszeret, Olivia pedig a barátnője lesz. Tashi viszont nem találja a helyét, úgy gondolja hogy addig nem lehet igazi olinka nő, amíg rajta is el nem végzik a beavatást, amin a legtöbb kislány átesett már kiskorában. Szerelme és barátnője hiába próbálja lebeszélni, hogy ne tegye ki magát ennek, nem veszi figyelembe őket.
A könyvben nem csak Tashi szemszögét ismerhetjük meg, hanem bekapcsolódik Adam, aki később a férje lesz; ill. Olivia. Megtudjuk hogy Amerikába költöztek, Tashi pszichológushoz jár, rémálmai vannak és valami borzasztó dolog történt vele, ami megnyomorította egész életére. A különböző narrációkból - időbeli ugrásokból, kapunk képet Tashi életéről gyerekkorától kezdve egészen a halálát megelőző napokig.
Tashi egész életében szenved attól a csonkítástól, amire már fiatal nőként szánta rá magát. A pszichológus és más szereplők segítségével próbálja feltárni, hogy mi is történt vele, illetve nővérével. Adam feleségeként még az amerikai - afrikai identitásával is meg kell küzdenie, ezt is érzékeltetik a fejezetcímek - a felvett neve Evelyn, de néhol Tashi-Evelyn vagy Evelyn-Tashi a cím, attól függően hogy melyik identitása kerekedik felül.
A könyv végére egy támogató család veszi körül, akik megpróbálnak mindenben segíteni neki, borzasztó vég felé közeledik a sorsa, de a halála felhívja a figyelmet arra a tabura, amit el kell törölni.
Sokrétegű ez a könyv: a fő üzenete, hogy felhívja a figyelmet a női körülmetélésre, csonkításra; de az afrikaiak kihasználása (AIDS-osztály), az emigrációs identitástudat, a pszichoanalízis - terápia fontossága; az értelmetlen és káros hagyományörökítés is. Nehéz olvasmány, meggyötri az ember lelkét, de segít a számok mögé látni, megérteni hogy miért folytatnak egy barbár hagyományt (mert hagyomány és mert elhiszik hogy jót tesznek vele) - ettől függetlenül nincs helye a világban!
4/5
Kiadó: Európa
Kiadás éve: 2019
Eredeti cím: Possessing the Secret of Joy
Fordító: Neset Adrienn
Oldalszám: 360
Ár: 3699 Ft
Borító: 5/5
Fülszöveg:
A Bíborszín-ben néhány mondat erejéig feltűnik Tashi, a női beavatási szertartáson átesett olinka lány, akit férje magával vitt az Egyesült Államokba. Ez a könyv az ő története.Női beavatási szertartás… Milyen költői neve van annak a borzalomnak, aminek következtében a legfrissebb adatok szerint kétszázmillió nő és kislány él állandó fájdalomnak, szülési komplikációknak kitéve, megfosztva minden testi örömtől. Tashi beleőrül a tudatba, hogy rosszul értelmezett hűségből önként vetette alá magát teste megcsonkításának, ami miatt fia agykárosodással születik. Tashi afrikai és amerikai énje mellett megszólal fia, férje, férje szeretője, a közös gyerek és az analitikus is – ebből a többszörös fénytörésből áll össze a rettenet kaleidoszkópja. A szöveg szívhez szóló líraiságát a gyomorforgató félmondatok és képek teszik maradandóvá.Alice Walker kiáltványnak szánta a könyvét: „Egyszer s mindenkorra véget kell vetni a nők elnyomásának. Ezt a történetet senki sem fogja szeretni, de remélhetőleg elfelejteni sem tudja majd senki.”
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Te mit gondolsz? :)