Eddy de Wind - Auschwitz, végállomás
A holokauszt történetek, a koncentrációs táborok túlélőinek beszámolói között hiánypótló a holland Eddy de Wind könyve. Több, kevésbé jól fogyó holland kiadás után, Auschwitz felszabadításának 75. évfordulója alkalmából többek között magyarul, angolul, németül, spanyolul és lengyelül is idén jelenik meg.
Eddy története letaglózó, főleg miután kiderül családjának utószavából, hogy ezt a könyvet ott, a felszabadítás után, a táborban önkéntesen orvosi szolgálatot teljesítve írta meg. Nem szépítenek az emlékek semmit (bár itt nem is nagyon lenne mit), az élményeket frissen örökítette meg - sok adattal, névvel.
A kiadás igazán teljessé a fent említett családi utószóval, fotókkal - a könyv oldalairól készült képekkel ill. ami nagyon tetszett, a magyar fordító Alföldy Mari utószavával vált. Utóbbival belepillanthattunk a könyv fordításának munkafolyamataiba: milyen nehézségek adódtak a szöveggel, ill. milyen volt párhuzamosan dolgozni az angol fordítóval. A nevek, kifejezések fordítása, javítása is a fordító feladata volt - mivel a szöveg, szinte teljesen szerkesztetlen, ezért több név hibásan szerepel az eredetiben, vagy fontos történelmi alakok nincsenek néven nevezve.
Egyre több holokausztról szóló történetet olvasok, a tavalyi év legjelentősebb darabja A döntés volt - Eddy szemszögéből pedig egy újabb szeletét ismerhettem meg ennek a borzalomnak.
Friss diplomásként önkéntesen jelentkezett Hollandiában a westerborki gyűjtőtáborba, ahol orvosként dolgozott, hogy közel legyen édesanyjához. Itt ismerkedik meg későbbi feleségével, Friedellel, akivel a táborban házasodnak össze. Sajnos nem sokáig tudnak együtt lenni, ők is felkerülnek az Auschwitzba tartó vonatok egyikére. Szinte semmit sem tudnak a lengyelországi táborról, nem rettegnek - nem tudják mi vár rájuk...
Az Auschwitz I. 'minta'táborba kerülnek, ahol elvileg jobbak a körülmények, kisebb a tábor és inkább a kiválasztott rabok vigyáznak a többiekre. Eddy beszámolójából részletes képet kapunk a tábor működéséről, a különféle csoportokról - a borzasztóan nehéz fizikai munkát végző útépítő, vagy bányászcsoportról. Eddy amikor tudja, felhívja a figyelmet orvosi tapasztalatára, hogy ennek megfelelő, könnyebb munkát kapjon - orvosi, vagy ápolói feladatkörben.
A táborban töltött ideje alatt sokszor szerencséje volt, ill. meg tudta kedveltetni magát azokkal a magasabb 'rangban' álló rabokkal, akik tudtak segíteni neki. Feleségével is szinte végig tartotta a kapcsolatot, többször találkoztak. Persze ehhez ügyesség, mások jóindulata vagy lefizetése kellett.
Ezért is érdekes volt ez a könyv, mert megmutatta hogy volt a tábornak egy olyan része, ahol ha szerencsések voltak az emberek, vagy épp jól tudták használni az eszüket - bátorságukat, akkor átvészelhették a mindennapokat. Eddig főleg csak a teljes kiszolgáltatottságról, nyomorról olvastam a témával kapcsolatban.
"Auschwitz valójában több volt, mint egy tömeges embernyomorgató telep. A bányákkal és gyárakkal a felső-sziléziai iparvidék fontos részét képezte, és a munkások olcsóbbak voltak, mint bárhol a világon. Nem kellett bért fizetni nekik, és alig ettek. Ha pedig kimerültek, és elnyelte őket a gázkamra, akkor volt még Európában elég zsidó és politikai ellenfél, akikkel fel lehetett tölteni a létszámot."
Friedel is egy orvosi blokkba kerül, de itt több 'orvos' szörnyű módokon a nők meddővé tételével kísérletezik. Friedel az ápolók között van, de ki tudja mikor kerül rá a sor? A tábornak ez az részlete teljesen új volt számomra, érintőlegesen de épp eleget megtudtam ezekről a borzalmakról Eddy és Friedel elbeszéléséből.
Eddy beszámolója nagyon részletes, a munkáktól, a társaitól kezdve mindenről mesél, ami 1943-1945 között történt vele. A könyv az orosz felszabadítással ér véget, 1945 januárjában.
Hihetetlen minden alkalommal szembesülni ezzel a ténnyel, hogy ez a rendszer működött, emberek emberekkel ilyen szörnyűségeket tettek. Szomorú, hogy 1980-ban azért is sürgette a könyvének újra kiadását, mert "növekvő mértékben aggasztja az intolerancia és a politikai erőszak feléledése a nyugati világban, amelyről azt remélte, hogy soha többet nem kell megtapasztalnia."
Eddy de Wind memoárját azoknak ajánlom, akik szeretnének részletes képet kapni milyenek voltak a hétköznapok rabként Auschwitzban. Erős, felkavaró olvasmány!
Számomra sok információt tartogatott, viszont pont a szerkesztetlensége miatt nehéz volt olvasni - egyrészt érzelmileg volt megterhelő, másrészt nagyon sok név - adat szerepelt benne, amibe egy idő után belefulladtam. Mindenesetre nem bánom, hogy elolvastam mert egy újabb árnyalatot kaptam a történelemnek erről a fekete foltjáról.
Számomra sok információt tartogatott, viszont pont a szerkesztetlensége miatt nehéz volt olvasni - egyrészt érzelmileg volt megterhelő, másrészt nagyon sok név - adat szerepelt benne, amibe egy idő után belefulladtam. Mindenesetre nem bánom, hogy elolvastam mert egy újabb árnyalatot kaptam a történelemnek erről a fekete foltjáról.
4/5
Kiadó: Athenaeum
Kiadás éve: 2020
Eredeti cím: Eindstation Auschwitz
Fordító: Alföldy Mari
Oldalszám: 270
Ár: 3999 Ft (Rendeld meg akciósan innen!)
Borító: 5/5
Fülszöveg:
Eddy de Wind zsidó orvos önként jelentkezett abba a hollandiai gyűjtőtáborba, ahová édesanyját deportálták. Azt remélte, hogy így az asszonyt meg tudja menteni Auschwitztól, de tévedett. A táborban megismert szerelmével együtt 1943-ban őt is a haláltáborba vagonírozták.Amikor a szovjet hadsereg közeledésének hírére a nácik 1944-ben elindították Németország felé az erőltetett meneteket, Eddy elrejtőzött, és a felszabadulás után ott maradt Auschwitzban ellátni a betegeket. Keresett egy ceruzát és egy jegyzetfüzetet, és írni kezdett.Könyve a legelső Auschwitz-beszámolók egyike, amelyet a csak nem sokkal korábban átélt borzalmak és maga a nyers valóság tesz átütő erejűvé. Jelenlegi ismereteink szerint ez az egyetlen memoár, amelyet teljes egészében az auschwitzi haláltáborban írtak.De Wind kötete először 1946-ban jelent meg, hogy aztán hosszú évekkel később, a tábor felszabadításának 75. évfordulójára, 2020-ban nemcsak hollandul, de számos más nyelven, így magyarul is napvilágot lásson. Az eredeti holland kiadás szószedettel, térképpel és a leszármazottak, valamint a fordító utószavával bővült. A kötetet a család archívumából származó képanyag illusztrálja.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Te mit gondolsz? :)