Emily ​Dickinson válogatott írásai / Károlyi Amy fordításai és tanulmányai

Évek óta szerettem volna ettől a sokak által szeretett amerikai költőnőtől olvasni. A neve felbukkant nemrég Instagramon is, amikor feltettem a kérdést, hogy ki milyen verseskötetet olvas. Ezennel egy új sorozatot is el szeretnék indítani, hasonló ’elfeledett’, kevesek által olvasott könyvekről hírt adva. Ezeket a későbbiekben a #azelfeledettek címke alatt találjátok meg.

Emily Elizabeth Dickinson 
(1830.12.10. – 1886.05.15.)

Károly Amy jegyzeteiből és a közölt idézetekből egy visszahúzódó, az életet szerető, de a veszteségeket is észben tartó nő képe bontakozik ki előttünk. A beszámolók szerint törékeny, gyenge testalkatú, sápadt nő volt, aki még 55 évesen is 30-nak látszott.

Életében kevés versét publikálta, azt is álnéven, ezért az utókorra maradt közel 1800 verse szerkesztetetlen, nyers. Ahogy Amy írja nem publikálásra szánta, ezért az 500 remekmű elbújik a gyengébb, gyakorlásra szánt művek között.

Verseinek gyakori képe a természet, az elmúlás, de mégsem depresszívek hanem az életszeretet mutatkozik meg bennük. Élettere nagyon kicsi volt: nem ment férjhez, iskolába is csak néhány évig járt. Levelezett az Antlantic Monthly szerkesztőjével, T. W. Higginsonnal, aki érezte hogy tehetséges költő, de abban a korban nem volt megszokott a kifejezésmódja, ezért versei jelentős átírásával jelentették volna meg. ED ebbe nem akart belemenni, így csak halála után vált igazán ismertté. 

374.

Felmentem az égbe,
Kisváros e hely,
Rubintól fényes,
Padlója pehely.
Némább mint a rét
Harmattal tele,
Kép, mit nem rajzolt
Senkise.

Mecheln-i keretben
Lepke a nép,
Pókháló a tett,
A rangok: pihék.

Itt élnék majdnem
Betelve tovább,
Oly választékos
Társaság.

563.

Nem vagyok biztos, hogy az év

Is lábakon halad,

Mégis a múlt tünetei

Mozgásra vallanak.

Lábamnak célja távolibb,

Mosolygok múltakon,

Mik úgy duzzadtak tegnap is,

Ma roppant cél, mi von.

Nem kétlem, akkori magam

Énhozzám méretett,

De mostan ügyetlenül áll –

Kinőttem énemet.

1618.

Van két Lehet,

Aztán egy Kell,

Azután egy Fogok,

Míly végtelen megalkuvás,

Mi jelzi Akarok!

Több verset megjelöltem, ami tetszett - és nagyon jó választás volt a két magyarul elérhető verseskötet közül ezt a Károlyi Amy félét hazahoznom, mert ez sok háttéradatot nyújtott. Azt hiszem ED stílusa ma is abszolút élvezhető - verseinek letisztultsága, merész képei hasonlóak több mai alkotóhoz. Nem tudom miért, de pl. 374-es vers engem Likó Marci stílusára emlékeztet, de jóval lágyabb képekkel :D

4/5

Kiadó: Magvető
Kiadás éve: 1978
Fordító: Károlyi Amy
Oldalszám: 136
Ár: antikvár
Borító: 2/5

Fülszöveg:

"Minden ​versének négy összetevője van: természet, érzelem, halál és öröklét. Tehát a van és a nincs. A halál csak annak okozhat ilyen élethossziglani problémát, aki minden ízében élvezi az életet. Verseinek sokkal kevesebbet mond az életrajz. Emily Dickinson 1830-ban született Amherstben, Massachusetts államban. Verseit az akkor legtekintélyesebb amerikai irodalmi folyóirat szerkesztőjének küldi el. Az megsejt valamint a rendhagyó géniuszból, és bátorítja, hogy írjon formában és tartalomban is kerékvágásba illő verseket. Emily Dickinson erre nem volt hajlandó, ezért a jövőbe, érvényesülésbe vezető út bezárult előtte. Ami nem sikerült az élőnek, sikerült a holtnak. 1886-ban halt meg, és már 1890-től kezdve gyors egymásutánban jelentek meg kis kiadásokban versei. De voltaképpen 1945-től indult el Emily Dickinson útja a világhír felé. Az értékelés ingamozgása, mely addig Poe-t és Whitmant lendítette magasba, most Emily Dickinsont repíti. Emily Dickinson verseivel való foglalkozás élethossziglani elfoglaltságot jelent a fordítónak. A több mint 40 verssel kibővített második kiadást szeretettel adja át az olvasónak Károlyi Amy."