Szép versek - Év eleji versolvasás
Év elejére összegyűlt néhány verseskötet, amit elolvastam. Volt, amit molyos plecsniért (Brontë-nővérek), volt amit saját kihívásomra (Olvassunk kanadai íróktól), a többit 'csak', mert szeretek képben lenni a kortárs magyar költőkkel is, vagy épp kellett egy újraolvasás :)
Fodor Ákos - Gonghangok
FÁ régebbi kedvenc költőm, akkor fedeztem fel amikor elolvastam Simon Márton Polaroidok kötetét (extra infó: ezt pedig még tumblren fedeztem fel + és ez az egyik leglátogatottabb bejegyzés a blogomon). Molyon írta valaki, hogy hasonlít Fodor Ákoshoz - a forma, a rövidség, a lényeglátás hamar megfogott benne. Ezt a kötetét pláne szeretni akartam, mert közvetlenül a kiadótól vettem meg, de nem jól választottam.
Elolvastam, olvasgattam, de valahogy nem. Ez a kötet nem váltotta ki a megszokott érzést belőle. Túl sok volt a nagyon elvont vers, amit nem tudtam dekódolni - másrészt nagyon-nagyon nyomasztó volt. A legtöbb olvasó szerette, szóval lehet csak én ültem neki rosszkor, pedig többször elővettem, de nem.
3/5
Erdős Virág - Ötven plusz
Tetszett ez az újszerű kis kötet, ami EV 50 születésnapjára készült. A rövid, „instant” verseket remekül egészítik ki a költő saját fotói. Visszaköszönnek a már erdősvirágosnak mondható ritmusos szövegek, témák. Nekem ez most jobban tetszett, mint a Hátrahagyott versek (amit újra kellene olvasnom). Ütős – látványos – jó ismerkedésnek is EV-hez.
4/5
Simon Márton - Rókák esküvője
Egy nagyon várt kötet, amit már szeptemberben a megjelenésekor megvettem, elolvastam, és nem bírtam róla azóta se összekaparni valami értelmeset. Most újraolvastam és végre megszületett egy rövid szösszenet.
Néhol durva képek, furcsa hangulat, gyász, bizonytalanság - ezek jellemzik a kötetet. Újraolvasva is csak egy kisebb rétege volt érthetőbb - de pont ez a lényege. Voltak képek amiket könnyebben értelmeztem (gyász, anya és kicune hasonlóság, reakció/utalás a Polaroidok kötetre). Nagyon tetszett a rókás koncepció - a japán mitológiából kiemelt természetfeletti, ami csak épp hogy megjelenik, a látószög szélén, nem is mindig érthető környezetben. Nem adja magát könnyen ez a kötet, tényleg le kell ülni hozzá, és elengedni a fantáziánkat. A Polaroidoktól teljesen különbözik, nehezebb is, de érdekes élményt nyújtott.
4/5
Fehér Renátó - Holtidény
Szerettem volna szeretni, de úgy néz ki Renátó versei nem nekem valók. A Garázsmenet sem nyert meg, gondoltam adok egy új esélyt a tavalyi kötetnek. Csak néhány vers tetszett, főleg a kötet elején lévők (a Határsávról – Kőszeg, Iskola a határon ugrott be). Nekem túl ködös a nyelvezete, ami lehetne jó is, de magamat nem tudom belevinni a szövegeibe, csak kívülről nézem.
3/5
Emily Brontë versei
Ha nem kellett volna a molyos plecsnihez akkor bevallom ezt a kötetet inkább félbehagytam volna. Emily Bronte nagyon szép képekkel ír, de annyira nyomasztó volt a legtöbb vers. Ehhez most nem sok hangulatom volt.
3/5James Steele (szerk.) - Gótika a vadonban: Kanadai angol nyelvű költők
Erre a kis válogatásra a könyvtárban turkálva bukkantam rá, amikor a kihívásomhoz keresgéltem olvasnivalókat. Nagyon hasznos volt az előszó és az utószó, ami nem csak a 20. századi kanadai angol nyelvű költőket ismertette meg velem, hanem egy rövid történelmi áttekintést is adott Kanadáról. A versek közül nem fogott meg olyan sok, 15-20 vers tetszett. A legjobban Margaret Atwood Ez a fénykép engem ábrázol című darabja, ami egy megdöbbentően kerek kis történet. A legjobban a természethez kötődő, vagy életképeket bemutató versek tetszettek a kötetből.
3/5
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Te mit gondolsz? :)