Tara Westover - A ​tanult lány

Tara Westoverre akkor figyeltem fel, amikor tavaly megnyerte a Goodreads közönségszavazásán a memoár kategóriát. Meglepődtem, hogy 2018 februárjában jelent meg a könyv, de ősszel már olvashattuk magyarul, köszönet a Partvonal Kiadónak a gyorsaságért! :)

Hasonlítják ezt a könyvet Jeannette Walls Az üvegvár c. memoárjához, amit én is olvastam három éve és nagyon tetszett. Tara Westover története hasonlóan érdekesnek ígérkezett: egy elszigetelt családból, iskolai végzettség nélkül kezdte el 17 évesen az egyetemet, eljutott ösztöndíjjal Cambridge-be, sőt a Harvardon is tanult és végül doktorit szerzett.

Idaho (pixabay)

Tara Idahoban egy farmon született és nőtt fel, 6 testvérével együtt. A négy legkisebb gyereknek, vele együtt, se születési anyakönyvi kivonata, se iskolai bizonyítványa nem volt - otthon születtek, és orvos se látta őket.  A Westover gyerekek közül csak az idősebbek jártak, valameddig, iskolába - de hamar elkezdtek dolgozni és inkább elköltöztek otthonról. Apjuk szerint, aki a mormon vallást gyakorolta, az iskola a kormány trükkje és ott agymosásnak vetik alá a gyerekeket. Ezért sokáig telefonjuk, tévéjük, hivatalos papírjaik, biztosításuk sem volt. Szinte folyamatosan a világ végére készültek, nagyon elzártan éltek - a többi családdal, emberrel nem nagyon tartottak kapcsolatot. 

Tarának már 10 évesen a roncstelepen kellett dolgoznia, miközben apja kicsit sem figyelt rá - legelső alkalommal nekidobott egy vasdarabot, mert épp a lerakóhely útjába került... A testvérei sem úszták meg épen a közös munkát; nem szándékosan, hanem figyelmetlenségből vagy hülyeségből szenvedtek el kisebb és egészen komoly baleseteket. Szintén ilyen elvakultságból szenvedett az egész család autóbalesetet - Tara anyja ekkor olyan komoly agyrázkódást kaphatott, hogy hetekig nem bírta elviselni a fényt, az emlékezete becsődölt, de kórházba ekkor sem vitték. Több ilyen sztori is van a könyvben - mindig azon csodálkoztam, hogy csoda, hogy ezeket orvosi ellátás nélkül túlélték!

A családban Tara anyja volt a gyógyító, aki bábaként is dolgozott - férje nyomására. Gyógyfüvekből készített orvosságokat és a családját is ezekkel kezelte. Tara nem járt iskolába, napjait a szüleinek segítve vagy a ház körül bóklászva töltötte. Akkor került először közösségbe, amikor anyukája megengedte neki, hogy táncolni tanuljon, de ennek hamar csúnya vége lett - apja szerint nem volt illendő.

A tanulás iránti vágyat egyik bátyja ébresztette fel benne, aki bátorította, hogy otthoni tanulás után tegye le a megfelelő vizsgát. Így került be a Brigham Young Egyetemre. Tara ekkor értett meg több dolgot magával, a családjával, apja viselkedésével kapcsolatban, ami hosszú évekre elegendő feldolgozandó élményt adott neki. Szinte hihetetlen, hogy bekerült több ösztöndíjprogramba, miközben próbálta feldolgozni a múltbeli és az új élményeket. Rájött, hogy ő többre vágyik, mint amit a családja elvár tőle.

"Mindannyian bonyolultabbak vagyunk, mint azok a szerepek, melyeket a mások által elmondott történetekben ránk osztanak."

A könyv lelkileg nagyon megterhelő volt, nem is tudtam sokat olvasni belőle egyhuzamban, mert elborzasztott, hogy Tarának és családjának milyen élményeket kellett elszenvedniük az elvakult vallásosság és mentális problémák miatt. De a legnagyobb fájdalmat nem is felelőtlen szülei okozták neki, hanem egyik testvére. A családon belüli erőszak durva példája az, amit Tara átélt, és ahogyan erre a családja reagált a későbbiekben.
Nagyon erős ez a könyv, tele megdöbbentő eseménnyel és elszomorító, hogy ez megtörténhet az USA-ban, amit azért fejlett országnak tartunk. Tara az interjúi alapján egy szimpatikus nő, aki ahogy a könyvből is kiderül - baromi erős. 

"Kezdtem meglátni, hogyan formáltak bennünket a mások által ránk örökített hagyományok, amelyekről véletlenül vagy szándékosan nem vettünk tudomást. Azt is kezdtem megérteni, hogy egy olyan ügyet támogatunk, amelynek egyetlen célja mások brutalizálása, emberi méltóságuktól való megfosztása volt – mert nem tenni ellene semmit könnyebb volt, mert a hatalom megtartása mindig olyan érzetet kelt, mintha haladnánk előre."

A memoárja arról szól, hogyan tudott kívülről nézni arra a családra, állapotra, amiben felnőtt. Illetve hogyan tudott a szélsőségesen korlátozó, testileg - lelkileg megnyomorító élményekből felállni és önálló életet kezdeni, megtalálnia önmagát. Nagy élményt nyújtott ez a könyv - megterhelő volt, de örülök, hogy elolvashattam!

5/5

Kiadó: Partvonal
Kiadás éve: 2018
Eredeti cím: Educated
Fordító: V. Csatáry Tünde
Oldalszám: 432
Ár: 3990 Ft (Rendeld meg itt!)
Borító: 5/5

Fülszöveg:

Tara ​Westover tizenhét évesen tette be először a lábát iskolai osztályterembe. Előtte Idaho hegyei között, a társadalomtól szinte teljesen elzárkózva élt szüleivel, akik állandóan a világvégére készültek. Tara minden nyáron gyógynövényfőzeteket készített könnyen befolyásolható anyjával, aki a környék bábája és füvesasszonya volt, télen pedig az egyre furcsábban viselkedő apja mellett dolgozott egy roncstelepen. A lányt soha nem látta orvos vagy védőnő, a vágásokat, agyrázkódásokat, de még a robbanásból származó égési sérüléseket is az otthoni gyógynövényekkel kezelték. A sokgyerekes család annyira elszigetelődött az intézményes társadalomtól, hogy nem volt senki, aki biztosíthatta volna az iskolázatlan gyerekeknek a megfelelő oktatást.A hegyen túli világ elérhetetlennek tűnt Tara számára. Ám egyik fiútestvére annyit mesélt neki a főiskolai élményeiről, hogy a kíváncsi lány elhatározta, ő is kipróbálja ezt az újfajta életet. Önerőből tanulni kezdett, magát képezve tett sikeres felvételi vizsgát, és hatalmas tudásvágya eljuttatta őt még az óceánon túlra is.A tanult lány felejthetetlen emlékirat egy fiatal, iskolázatlan lányról, aki hátat fordítva különc családjának útnak indul, és küzdelmes útja során eljut egészen Cambridge-be, hogy doktori diplomát szerezzen.