Apuleius - Az aranyszamár

 Mit is lehet írni az egyetlen ránk maradt ókori regényről? Egyrészt elképesztő, hogy fennmaradt és ma is olvashatjuk - másrészt elgondolkodtató, hogy az emberek azóta se változtak.

A regény főhőse Lucius, egy gazdag ifjú, aki Thessaliaba utazik, itt beleszeret házigazdája cselédjébe és belekontárkodik a boszorkányságba is. Ennek eredményeképp szamárrá változik, és elkerül egy rablóbandával a városból, és jó ideig esélye sincs visszaváltozni.
Rengeteg emberrel és történettel ismerkedik meg, amiből bepillantást nyerhetünk az ókori életre, aminek úgy tűnik megszokott elemei voltak a rablások, gyilkosságok, öngyilkosság és tivornyák - egy szóval nem fest valami derűs képet a koráról.
Sok megpróbáltatásban van része szamár alakban, gonosz emberekkel hozza össze a rossz sorsa, de a könyv végén Isis istennő kultuszában találja meg a megmenekülést.
A könyvben jó néhány életrajzi elemet fedezhetünk fel: az írót is Luciusnak hívják, Rómában szónoklattant tanult, beavatták az Isis kultuszba, szamárrá talán nem változott :)

Több anekdotát olvashatunk amik megszakítják Lucius történetét, a leghosszabb Ámor és Psziché, de több görög novellát megörökített Apuleius.

Összességében tetszett a könyv, bár egyes részeinél nem győztem csodálkozni milyen nyíltan fogalmaz és perverz helyenként, de mindenképpen érdekes mese volt - szigorúan felnőtteknek. ;)

4/5

Kiadó: Európa Kiadó
Kiadás éve: 2002
Oldalszám: 271
Ár: 600 Ft
Borító: 3/5

Hasznos linkek:
Olvasónapló a regényből
Apuleiusról a wikiben

Legeza Ilona ismertetője:
"Apuleius írói munkásságát görög filozófiai tanok latin nyelvű népszerűsítésével kezdte. Legjobb alkotása az Aranyszamár című regénye, amely 11 könyvből áll. Főhőse a korinthoszi Lucius, akit varázslói képességekkel rendelkező kedvese tévedésből szamárrá változtat. Lucius állat alakban, de emberi értelmét megőrizve megy keresztül számtalan kalandon, így felfokozottan éli át az emberek kegyetlenségét és ostobaságát. A regény változatos színhelyeken játszódik, és a szamár-ember hányattatásai során a kor számos jellegzetes típusát vonultatja fel. Gazdái rablók, katonák, mesteremberek, birtokosok. Sok mindent lát és hall, így a vézna mesére Apuleius betételbeszélések formájában felfűzi a görög novellairodalom legszebb gyöngyszemeit, köztük Ámor és Psyché halhatatlan történetét. Néhány borsos anekdotáját még Boccaccio is feldolgozta (A hordó; Az áruló saruk; A kikapós Molnárné). A hős végül egy Ízisz tiszteletére rendezett körmeneten nyeri vissza emberi alakját, s a mű az Ízisz-vallás felmagasztosulásával végződik. A regény színes, realista képet fest a kései ókor világáról, sajátos kegyetlenségeiről, misztériumairól, de egyszerű mindennapi életéről is. A korabeli hétköznapok realista bemutatása mellett Apuleius gyakran él a görög regény megszokott fordulataival: a csodás elemek és a romantikus üldözések motívumával. Stílusa a késői latin próza remeke. Igazi klasszikus - ha borsos részletei, naiv erotikája miatt esetleg titokban is - mégis sok-sok évszázada okoz gyönyörűséget az olvasók új és új generációinak. "

Megjegyzések