Jay McInerney - Fények, nagyváros

Erre a könyvre a Carrie naplója egyik részében figyeltem fel, kutakodtam egy kicsit, és végül molyon sikerült csere útján megszereznem.
Jay McInerney egy új amerikai írógenerációhoz tartozik, akiket kölyökfalkának neveztek el (Brat pack), újdonságot hoztak az amerikai prózába.

Ez a könyv a '80-as évekbeli new yorki élet lenyomata. Az narráció elég furcsa volt, mert E/2-ben íródott, ezt nem tudtam megszokni a könyv végére sem.
A főszereplő férfit éppen elhagyta a felesége, évek óra unalmas irodai munkája van egy lapnál, pedig minden vágya a szépirodalmi osztályra bekerülni.
"Regényhez gyűjtöttél élményanyagot – írókkal jártál bulikra, és írói személyiséget építgettél magadból. Dylan Thomas szerettél volna lenni potroh nélkül, F. Scott Fitzgerald idegösszeomlás nélkül. Át akartad ugrani a tényleges alkotás folyamatát, az unalmas robotolást."
A szabadidejét barátjával, Teddel tölti az éjszakában, bárról bárra járva, ahol addig isznak, kokóznak, amíg el nem jön a következő nap. Főhősünknek (a neve nem derül ki) elég szánalmas élete van, és a könyvben végig nyavalyog. Az elvesztett feleségéről, az anyjáról, az unalmas munkájáról.
Nem az én világom, igaz voltak vicces pillanatai (Menyus! :)), és New York miatt is tetszett, de egyszer elég volt...

3/5

Kiadó: Európa Kiadó
Kiadás éve: 2007
Eredeti cím: Bright lights, big city
Oldalszám: 198
Ár: 1900 Ft
Borító: 4/5

Fülszöveg:
„Kölyökfalka” – így nevezték el az amerikai kritikusok (vagy a bulvársajtó?) azoknak az íróknak a csoportját, akik a 80-as évek elején egy időben tűntek fel. Szemtelenül fiatalok és még szemtelenebbül sikeresek voltak. A húsz-egynéhány évesen publikálni kezdő s aztán szinte egyik napról a másikra kultikussá váló írókban (Bret Easton Ellis, Jay McInerney, Tama Janowitz) nem csupán életkoruk volt közös, hanem egy új nemzedék újfajta érzékenysége és gyilkos iróniája is. McInerney alakjai, akiknek fejében Fitzgerald, Hemingway és Faulkner békésen megfér a popkultúra állandó kísérő zenéjével, nagykanállal eszik azt az életet, amelytől viszolyognak. Imádják a város forgatagát, s közben elegük van belőle: a fényekből, az éjszakai bárokból, a kokainból, a gyorsan felszedhető csajokból (akikről esetleg kiderülhet, hogy nem is csajok); s talán kertes vidéki házra és meleg családi fészekre vágynak – Mint a Fények, nagyváros hőse, aki New York lázas forgatagában próbálkozik a túléléssel: nappal egy újság Tényhitelesítő Osztályán gürizik, éjjel pedig a remekművét kellene írnia, amellyel majd berobban az amerikai próza élvonalába – de ehelyett próbál megfeledkezni lélekölő munkájáról és feleségéről, Amandáról, aki egyik percről a másikra faképnél hagyta, amikor épp beindult a modellkarrierje. A Fények, nagyváros – amely annak idején a „kölyökfalka” első óriási sikere lett – izzó keserűséggel írja le egy elhagyott férfi keserveit: úgy érezhetünk együtt a hősével, hogy az idő és a hely (a nyolcvanas évek, New York) a lélek történéseinek puszta hátterét adja. Ám ez a háttér mégiscsak felejthetetlen a maga minden őrületével: s a regény így lesz ragyogó látlelet a nyolcvanas évekről és arról a generációról, amely akkor még épp csak kezdte megismerni önmagát: újszülöttként csodálkozott rá a világra, amelyben sehogy sem találta a helyét.

Megjegyzések