Anthony Burges - Egy tenyér ha csattan

Az írótól nem olvastam még semmit, de tudom, hogy a Gépnarancsot is ő írta. Múlt héten a helyi könyvtár vásárán akadt meg rajta a szemem, és egy délután alatt kiolvastam (éljen a szünet :D).

A könyv elbeszélője Janet Shirley, egy angol kisvárosban él férjével Howarddal. Hétköznapi életük van, a nő egy boltban dolgozik, férje használt autókat ad el. Janet meséli el az életük történetét, eléggé sajátos - butácska, de részletes stílusban. Howard rendkívüli memóriával rendelkezik és kicsit furcsán gondolkodik; de szerető férje Janetnek és mindent megtesz érte.

"Az én szegény, okos Howardon. De nem is volt okos, ő mindig is mondogatta. Csak az a szegény agya fényképezgetett."

Egy tévévetélkedő indítja el a furcsa történetet - Howardot meghívják a Dupla vagy semmi kvízműsorba, ahol 1000 font a főnyeremény...
Howard kiábrándult a világból és egy próbát tesz, de Janet nem sejt semmit ebből. Eleinte drukkoltam nekik, hogy sikerüljenek a terveik, később hátborzongató volt olvasni a jeleket, és izgultam mi lesz végül a párral.

Janet és Howard teljesen máshogy látták a világot - Janet elégedett volt a középszerű élettel, amit a munka, a férje, a főzés és persze a tévé töltött ki. Ám Howard kiüresedettnek érezte az életét, gyűlölte, hogy az emberetek természetesnek veszik a csalást, a médiában bugyutaságokat zúdítanak az emberekre.

A regény érdekessége, hogy ezt a komoly témát (a kiüresedettséget) egy műveletlen, hétköznapi lány szemszögén keresztül mutatja be az író. Janet korántsem buta, hiszen többször is írja, hogy tudja nem olyan tanult, de jól átlátja az emberi viszonyokat, férjével szemben mégis vak, hiszen nem sejti mi emészti a férfit.

Eléggé depresszív könyv és hiába szatíra és ütős a vége, nekem elég volt egyszer olvasni...
4/5

Kiadó: Európa
Kiadás éve: 1983
Eredeti cím: One hand clapping
Oldalszám: 185
Ár: antikvár
Borító: 3/5