Jane Austen - Emma (újraolvasás)
2009-ben ismerkedtem meg Jane Austennel és a műveiből készült különféle adaptációkkal, az Emmát is ekkor olvastam először. Kedvencet avattam, bár molyon valamiért csak 4 csillagot adtam rá az 5-ből - most ezt felülbíráltam.
A regény egyes jelenetei élénken éltek bennem, talán az újabb filmadaptációnak köszönhetően, de elmerülve a könyvben a bekezdések is ismerősek voltak. Látszik, hogy egy nagyon fogékony - lelkes korszakomban olvastam először, mély benyomást tett rám.
Ettől függetlenül az első oldalakkal kicsit szenvedtem, vagyis inkább le kellett lassulnom. Meg kellett szoknom, hogy szereplőink bonyolult mondatokban társalognak, rengeteg oldalnyi leírást - szöveget kell befogadnom, amit néha nem is tör meg párbeszéd. Annyira elszoktam ettől az utóbbi időben a kortárs, könnyedebb olvasmányaim miatt.
Emma, Miss Woodhouse egy gazdag nemesi család fiatalabb leánygyermeke. Édesapjával egyedül él a családi birtokon és a regény kezdetén épp nevelőnője / dadusa / legjobb barátnője elvesztését gyászolja. A "szegény Miss Taylor" ugyanis férjhez ment egy kedves úriemberhez, Mr. Westonhoz. Emma igyekszik vele örülni, de annyira a családjuk része volt a hölgy, hogy nehezen szokja meg új helyzetet - ráadásul jön a tél és bezárkózós napok. Mégis túlteszi magát a dolgon és egy új barátnőt talál, Harriet Smith személyében, akit a párfogásába vesz. Még ő maga is épp elmúlt húsz éves, de feladatának tekinti a nála néhány évvel fiatalabb Harriet kiművelését és természetesen megfelelő férj fogását számára.
Emma sosem volt még szerelmes és nem szándékozik elhagyni drága papáját, így teljes erővel környezete szerelmi ügyeire koncentrál. Harrietet több potenciális kiszemelttel próbálja összehozni - néhol csúfos kudarccal.
Otthonuk, Highbury a tél végével új izgalmakat tartogat: a településen tölt néhány hónapot Jane Fairfax - Emma riválisa, ill. végre talán tiszteletét teszi Frank Churchill, Mr. Weston fia, aki gazdag rokonoknál nevelkedett.
A regényben tanúi lehetünk a fiatalok mindennapjainak: ami Emma részéről a látogatásokat, a házasságkerítést, táncokat, teázásokat és tervezgetéseket foglalja magában. A tavasz olyan kiruccanásokat hoz, mint az eperszedés Mr. Knightley birtokán, vagy egy kis kirándulás a környéken.
Emma nézőpontjából ismerhetjük meg az eseményeket, nagyon őszintén és sokszor szórakoztató módon. Több humorforrás szerepel Jane Austen regényében - kezdve a hipochonder papával, Mr. Woodhouse-al, aki tényleg a széltől is óvja magát és legszívesebben mindenkivel könnyű zabkását etetne; vagy a felfuvalkodott Elton házaspárral, akitől garantáltan felmegy mindenki agyvize.
Emma makacs és a saját feje után megy, szeret képzelődni, tervezgetni és apró jeleket egészen félre tud magyarázni. Karakterének ellensúlya a regényben Mr. Knightley, aki már jó néhány évvel idősebb nála, de érzékeny és udvarias férfi, aki igyekszik segíteni ismerősein és nevelgetni Emmát.
Jó volt újra elmerülni ebben a világban, ahol minden annyira lassan, de felfokozottan működött. A település nagy híre az volt, hogy Mr. Weston fia évek távolléte után valóban ellátogat-e hozzájuk. A tőle származó levelek olyan erővel bírtak, mint néhány éve egy-egy szappanopera epizód. Az emberek nagy figyelemmel fordultak egymás felé - mert megvolt rá az idejük és egymás meséi, történetei, pletykái voltak a szórakozás egy formája.
Emma néhol ellenszenves, de fejlődő karakter, aki belátja hibáit. Nagyon élveztem az apró eseményeket, kirándulásokat, a romantikus szál szövődését. Bár most újraolvasni a másik két szerelmespár története eléggé fura, a kommunikációs hiányok néhol nevetséges drámákat hoznak - de ez is kellett bele a szórakoztató faktor növelésére.
Ha még nem olvastál Jane Austentől, akkor jó szívvel tudom ajánlani az Emmát, csak készülj fel a lelassulásra! :)
5/5
Kiadó: Lazi
Kiadás éve: 2006
Eredeti cím: Emma
Fordította: Csanak Dóra
Oldalszám: 428
Ár: - Ft
Borító: 3/5
Fülszöveg:
"Emma Woodhouse igazán mindent megkapott az élettől, ami szép és jó: csinos volt, eszes, gazdag, derűs természetű; már huszonegyedik évében járt, de komolyabb baj vagy bánat még sosem érte."
E sorokkal kezdődik a jellegzetes Austen-hősnők közé méltán felsorakozó Emma regénye; s az említett számos jó tulajdonság, kedvező adottság ellenére bizony vele is végigjáratja az írónő a csalódások, kisebb-nagyobb bánatok, tanulságok iskoláját.
Az események középpontjában három ifjú pár félreértéseken és viszályokon át győzedelmeskedő szerelme áll. A színtér, a környezet itt is ugyanaz, mint a többi Austen-regényben: vidéki angol úriházak, amelyek úgy élik derűsnek és kiegyensúlyozottnak látszó életüket, mintha az országnak semmi köze sem volna a Csatorna túlsó oldalán dúló napóleoni háborúkhoz. De a szereplők újszerű érzékenységén, társadalmi komédiájuk apró mozzanatain mégis érezni, hogy a világ épp változófélben van körülöttük.
Nincsenek megjegyzések:
Te mit gondolsz? :)