Marina Lewycka - Cseresznyéskert Londonban

Marina Lewycka ukrán származású angol írónő minden magyarul megjelent kötetét olvastam (Ragadunk, Eperföldek, Rövid traktortörténet ukránul), sőt egyet megvettem néhány éve angolul is (Various Pets Alive and Dead - még nem álltam neki). 

Nagyon örültem, amikor a Geopen kiadó kínálatában felfedeztem egy új kötetet, remélem szép lassan érkezik a többi is. A könyvtárban nemrég csaptam le rá - ráadásul a címe alapján tavaszi olvasmánynak tűnt (nagyrészt ez igaz is).

Az írónő regényeiben angol hétköznapok jelennek meg valamilyen csavarral, sok humorral, néhol groteszk jelenetekkel. Több kötetében felbukkannak (ukrán) bevándorlók - ebben sincs ez másképp. 

Berthold Sidebottom munkanélküli színész néhány éve, válása után költözött vissza a családi otthonba - egy londoni lakótelep tágas lakásába. Édesanyja a történet elején kórházba kerül és fia lelkére bízza, hogy ne engedje elveszni a lakást! Hogy kik fenik rá a fogukat, azt eleinte még nem tudjuk, de egyre több jelentkező akad a történet folyamán. Lily mindig azt mesélte fiának, hogy a Madeley Court-i társasházi otthon tulajdonjogát maga a tervező, Berthold Lubetkin hagyta rá. (Lubetkin valós személy; a grúz származású modernista építész munkássága ihlette meg az írónőt.)

A regénynek köszönhetően beleláthatunk a londoni hétköznapokba, ahol plusz pénzt kell fizetni ha egy többszobás ingatlanban valaki egyedül él. Ez a sors vár Bertholdra édesanyja halála után, aki ezt a törvény kitrükközve beköltözteti magához a kórházban megismert ukrán asszonyt, Innát. Betanítja, hogyan adja ki magát anyukájának, cserébe az idős asszony ellátja az nemzete főztjeivel. Beszélgetéseik állandó humorforrások, mert Inna országa bölcsességét tört angolsággal tudja csak átadni az ötvenes éveiben járó 'fiúnak'.

A könyv másik nézőpontjában Violetet ismerhetjük meg, aki kenyai származású, ám Angliában nőtt fel. Épp új munkahelyen kezd és Berthold melletti lakást béreli ki. A fiatal lány keresi a helyét: a kezdeti lelkesedés után elbizonytalanodik, hogy megfelelő céget választott-e mivel annak valós ténykedése a szegényebb nemzetek kizsákmányolásáról szól...

Berthold új élethelyzete tele van groteszk és néhol morbid eseménnyel, a csetlés-botlása humoros ellenpontot szolgáltat a szomorú valóság bemutatásának: a lakáshelyzetnek, a kizsákmányoló társadalomnak, a bevándorlók helyzetének.

Lewycka a londoni társadalom egy kis szeletét villantja fel, akik apró epizódszerepekben tűnnek fel két főszereplőnk: Berthold, Violet és a Madeley Court körül. 

Hamar beszippantott a regény, élveztem hogy elmerülhetek egy igazi londoni történetben (épp ezen a hétvégén kezdtünk el utazásokat nézegetni álmaim - egyik - városába), ráadásul tavasszal játszódik, szórakoztatott a fura helyzeteivel, amit már a korábbi kötetekből is megszoktam. A közepe - vége táján ült le egy kicsit számomra a cselekmény, nem tudtam, most merre fut ki az egész - aztán kapunk egy kicsit talán egyszerű lezárást. Néhol Violet szálát erőtlennek, rövidnek éreztem, pedig fontos témát mutat be rajta keresztül a regény.

Hálás vagyok, hogy újra olvashattam magyarul a szerzőtől, a kiadás szép lett - idővel ezt is beszerzem a magánkönyvtáramba! Jó szívvel ajánlom ezt a kötetet, ha szeretnétek egy nagyon mai londoni történetet, humorral, érdekes életutakkal, a bevándorlói lét bemutatásával.

4/5

Kiadó: Geopen
Kiadás éve: 2022
Eredeti cím: The Lubetkin Legacy
Fordította: Szabó Réka Eszter
Oldalszám: 400
Ár: 4490 Ft
Borító: 4/5

Fülszöveg

Bert, ​a jelenleg állástalan színész ismét anyjával, Lilyvel és egy papagájjal él együtt egy észak-londoni lakótömbben, a Madeley Courtban, amelyet még a grúz származású brit Berthold Lubetkin modernista építész tervezett. Bert róla kapta a keresztnevét, mert anyjának viszonya lehetett a férfival. Amikor Lily szívrohammal kórházba kerül, utolsó leheletével fia lelkére köti, ne hagyja elveszni a lakást. Bert tehát hazavisz magával egy másik öregasszonyt, és ezzel meg is érkeztünk Marina Lewycka mikrokozmoszába, ahol a legkülönfélébb nációjú emberek, angolok, románok, ukránok, afrikaiak élnek egymás mellett. Külsőre, nyelvükben, kultúrájukban, szokásaikban nagyon különböznek, ahogy a sokarcú London lakói mind, de vágyaik, céljaik, örömeik és bánataik többé-kevésbé hasonlóak.

A hol megindító, hol szórakoztató, néha bizarr történet Bert és a szintén a házban élő Violet szemszögén keresztül bontakozik ki. A szerző a két mesélőt váltogatva mesterien építi fel és mutatja be valamennyi karakterét. A rá jellemző humort, őszinteséget vagy kíméletlen öniróniát ezúttal is megértés, együttérzés és szeretet hatja át. A regény mottóját – „Nincs olyan, hogy túl jó az átlagember számára” – Lubetkintől kölcsönözte, aki az általa tervezett extravagáns épületeken túl ezt a vélekedését hagyta az utókorra.

A szerző magyar nyelven megjelent regényei a Geopen gondozásában: Rövid traktortörténet ukránul, Eperföldek, Ragadunk