Joanne Harris - Mint ​pók a kulcslyukon

Joanne Harris a St. Oswald fiúiskola sorozattal egy sötétebb oldalával mutatkozott be még 2005-ben, amikor az első kötet - Urak és játékosok - megjelent. A Mint pók a kulcslyukon már a negyedik az angol fiúiskolában játszódó regényei közül, nagy valószínűséggel az utolsó is. 

A korábbi kötetekben egy latintanár, Roy Straitley és más szereplők narrációjában ismerkedhettünk meg az iskola sötét titkaival, amelyekben zaklatás, névtelen levekek - blogbejegyzések kavarták fel a békés hétköznapokat. 

A regény egy évvel az előző (St. Oswald fiúiskola) után játszódik, ismét egy új Igazgatóval - Mrs. Buckfasttal. Roy Straitley egyre nehezebben viseli a változásokat, ami az intézmény korszerűsítése címén folyik - az új igazgató teljesen megnyitotta a lányok számára is a helyet, tornacsarnok épül, más szemlélet oldja fel a régi hagyományokat.

A tanév első napjain Straitley kedvenc diákjai feldúltan érkeznek hozzá - arra kérik nézze meg az építkezést, mert ők egy holttest maradványait vélték felfedezni az egyik gödörnél. Straitley beavatja az Igazgatónőt az ügybe, aki nem siet értesíteni a hatóságokat, hanem Seherezádéként apró részletekben meséli el a múltját a latintanárnak. 

Mrs. Buckfast, leánykori nevén Rebecca Price öt éves volt, amikor a szomszédos magániskolába járó bátjya, Conrad eltűnt a tanév utolsó napján 1971-ben. Az eset nagy port kavart, rengeteg cikk, sőt még egy könyv is született az ügyről. Rebecca azt a napot mélyen eltemette az emlékezetében, csak néhány furcsa részletre emlékszik. Straitleynek elkezdett meséjében visszavisz 1989-be, amikor kezdő tanárként állást vállalt a King Henry fiúgimnáziumban, azzal a céllal, hogy a hely majd felébreszti emlékeit. 

A könyvben egyrészt tanúi lehetünk annak, hogy milyen volt nőként belépni egy férfiak uralta zárt világba, másrészt megismerhetjük Rebecca életének részleteit. Bátyját istenítették szülei, eltűnése után lefagytak - lányukkal alig törődtek, egyfolytában fiúk visszatérését várták. Rebecca érthető módon mielőbb szabadulni akart ebből az őrületből, de felnőttként is foglalkoztatta az a nap - minden áron fel akarta deríteni eltemetett múltját. 

Hátborzongató volt Rebecca fejében lenni, felfejteni a sötét titkokat, lebontani azokat a mítoszokat amiket a szülei és saját maga ültett el a fejében testvéréről, saját magáról. 

A regény narrációjában a nyugalmasabb pontot Straitley jelenti, bár ő küzd egészségügyi állapotával, régi barátjáról szóló emlékekkel.

A regény második felét egy nap alatt olvastam el, de több ponton untam az ismétlődéseket. Rebecca szájából sokszor találó mondatok hangzottak el a nőkről, a férfiakról - de egy idő után ezeket erőltetettnek éreztem, inkább több részletet szerettem volna olvasni a jelenről, az iskoláról. 

A múltbeli esemény feloldása megdöbbentő, de egy ponton éreztem, hogy valahogy így lesz. Több nehéz témát is bemutat a regény - a  gyermekkori kegyetlenkedést, elfojtást, a traumák és az emlékezet működését, a női egyenjogúság érvényesítését.

Összességében ez a regény is tetszett, most kedvem lenne az előzményeket újraolvasni - visszatérni a St. Oswaldba, főleg egy szereplőhöz...

4/5

Kiadó: Libri
Kiadás éve: 2023
Eredeti cím: A narrow door
Sorozat: St. Oswald fiúiskola
Fordító: Szűr-Szabó Katalin
Oldalszám: 508
Ár: 4999 Ft
Borító: 5/5

Fülszöveg:

„Milyen ​kevéssé ismer, Straitley! Több kedvezőtlen sorsfordulatot éltem túl, mint azt el tudná képzelni. Tizenhét évesen szültem a lányomat, és soha nem neveztem meg az apát. Huszonhárom évesen kezdtem el tanítani egy, a St. Oswaldhoz nagyon hasonló iskolában. Minden lehetséges módon harcolnom kellett a helyemért, leküzdve az előítéletet, a szexizmust és az elítélő véleményeket. Túlestem egy kettős mastectomián úgy, hogy senkinek sem szóltam róla. Átvészeltem a férjem és egy idősebb testvérem halálát, egy szerelmi viszonyt. Láttam meghalni a szüleimet, kénytelen voltam elviselni, hogy a lányom Amerikába költözött. Elkövettem két gyilkosságot; az egyiket hirtelen felindulásból, a másikat önös érdekből. Még alig töltöttem be a negyvenet, és most végre kezdem learatni a becsvágyam babérjait. Eljött az én időm, Mr. Straitley. És téved, nem vagyok sérült.

Ép egész vagyok.”

„Könnyebb a tevének átjutni a tű fokán, mint egy nőnek belépni ezen a kapun. Én most nemcsak beléptem, de a kapu az én kapum és a szabályok az én szabályaim.”

A patinás, több mint ötszáz éves múlttal rendelkező yorkshire-i gimnázium, a St. Oswald fiúiskola életében bekövetkezik az elképzelhetetlen: Rebecca Buckfast személyében kinevezik az intézmény élére az első női igazgatót. Rebecca Buckfast elszánt, ambiciózus nő, aki mindent megtesz azért, hogy sikeres legyen ebben a férfiak uralta világban.

Miközben a tanárok és a diákok próbálnak alkalmazkodni az új helyzethez, újabb esemény forgatja fel az iskola életét: Roy Straitley latin tanár tanítványai az iskola új szárnyának építkezésén emberi maradványokat fedeznek fel. Staitley azonnal értesíti az igazgatónőt, ám amikor beszámol neki a fejleményekről, úgy érzi, hogy a nőt nem éri váratlanul a holttest felbukkanása…

Vajon köze van a holttestnek Rebecca Buckfast múltjához és ahhoz, hogy a bátyja sok-sok évvel ezelőtt eltűnt, ő maga pedig bátyjának egykori iskolájában vállalt tanári állást? Buckfast kész elmesélni élete történetét Stratileynek, a kérdés csak az, mennyire lehet megbízni az emlékeiben, mennyire őszinték a szándékai, és vajon mire készül most…

*

A leginkább a Csokoládé szerzőjeként ismert Harris a pszichothriller műfajában is jeleskedik. A St. Oswald magániskolában játszódó kötetekben Harris sötét oldala jelenik meg, és a szerző biztos kézzel, egyszerre szórakoztató és elborzasztó módon mutatja meg nekünk az emberi lélek egészen bizarr oldalait.