Hiro Arikawa - A ​búcsúzó macska

Három éve olvastam a szerző előző kötetét, Az utazó macska krónikáját, ami már a többedik macskás - japán szerzős regény volt, ami a kezembe került. Attól függetlenül, hogy 4 csillagot adtam neki, különleges történetként élt bennem. Vettem belőle egy saját példányt, sőt még a filmadaptációt is megnéztem, ami megríkatott. 

Ezért is vártam kíváncsian az újabb kötetét, amely nem az előző folytatása, hanem novelláskötet. Helyet kapott benne egy előzménytörténet Nyolcról, Szatoru első macskájáról; ill. az előző regénybeli utazás egy új epizódját is elolvashatjuk Nanával.

A többi novella különféle macskák és családok életébe nyújt betekintést - szól az új helyzetek elfogadásáról (A macskák szigete), felnövésről, idősödésről - öregkorról, na és az együtt élésről a cicákkal.

Néhol egészen furcsa karaktereket ismerhetünk meg, mint például a Schrödinger macskája novellában az újdonsült apukát, aki egy rakás szerencsétlenség, felesége mindezt tudja róla, sőt azért mert hozzá, hogy a támasza legyen a rideg világban, ahol úgyis csak kihasználná valaki. Amikor a nő hazaérkezik újszülöttjével, azzal szembesül, hogy az apai feladatokra egy kóbor kismacska készítette fel a férjét. Végül boldog befejezést kapunk, de elsőre nagyon különös volt ez a helyzet.

A címadó történet volt az egyik legszebb - a Szatorus első két novellán kívül - ezek fogtak meg a legjobban a kötetből. 

Igazi cicarajongóknak való olvasmány, ill. azoknak is érdekes lehet, akik hozzám hasonlóan szerették a szerző előző művét (de annak ismerete nélkül is olvasható).

Néhol kicsit furcsa a fordítás - a stílus, egy-két bakit észrevettem benne. Ami miatt levontam pontot, az a sok tragédia, ill. furcsa karakterek - néhol a semmibe tartó történetvezetés. Összességében kellemes szórakozást nyújtott, jó volt újra 'találkozni' Szatoruval és Nanával, ill. szívbemarkoló történeteket is  olvashattam benne (majdnemsírós).

3/5

Kiadó: Művelt Nép
Kiadás éve: 2022
Eredeti cím: Mitorineko
Fordító: Kósa Bálint
Oldalszám: 250
Ár: 4490 Ft
Borító: 4/5

Fülszöveg:

Néha ​messzire kell utaznod, hogy megtaláld azt, ami ott van előtted

Hiro Arikawa Az utazó macska krónikája c. regénye több millió olvasó szívét melengette meg világszerte, ahogy nyomon követte Nanát, a talpraesett cicát, és Szatorút, a gazdáját a Japán-szerte tett utazásaikon, melyeknek az a célja, hogy új otthont keressenek a macskának, mielőtt végleg búcsút kellene venniük egymástól.

Most ugyanők térnek vissza két csodálatos történetben a hét vadonatúj macskás meséből álló válogatásban: az első Szatoru gyerekkori macskájáról, Hacsiról szól, a második Nana és Szatoru utazásáról a leendő gazdihoz, aki a regényben egyáltalán nem szerepelt.

Igaz, amit néha a regényről állítottak, hogy a macskák ezekben az írásokban olykor túlságosan emberszerűek, olyan hűségesek és szerető szívűek, amilyeneknek mi, emberek képzeljük őket.

De ez főként annak köszönhető, hogy ez a könyv teljes szívvel és egyáltalán nem elfogódottan a szeretetről szól, és azt a csodálatos varázst magasztalja, ami a macskákhoz, más emberekhez és tulajdonképpen az egész világhoz fűződő kapcsolatainkat a macskák révén belengik.

Nana, Satoru és újonnan megismert kedvenceink hűségről és barátságról, az élet örömeiről és csodáiról mesélnek ebben a megható és szép könyvben.