Emma Straub - Nem vagyunk már gyerekek

Emma Straub amerikai írónő legfrissebb regénye jelent meg először magyarul idén a 21. Század Kiadó csodaszép kiadásában.
A fülszöveg alapján egyből repült a várólistámra: kisváros, családi kapcsolatok, Elizabeth Strout könyvei ugrottak be. Utólag elmondhatom, hogy van hasonlóság, de ahogy a borítón olvasható - ES könyve "napsugaras irodalom". Azt hiszem sokunknak most csak hasonló történetekhez van csak kedvünk.

A regény kezdetén Clapham kisvárosában tragikus baleset történik: egy idősebb hölgyet, Barbara Bakert elüti az iskolabusz. A nő azonnal meghal és ennek tanúja lesz a regény egyik főszereplője - Astrid Strick. Ennek hatására olyan gondolatok indulnak el benne amik már a mélyben lappangtak évtizedek óta, melyek kihatnak családjára is. 

A Strick család feje a határozott, ridegnek tűnő Astrid 68 éves, évek óta egyedül él férje, Russel halála óta. Három gyereke közül ketten a kisvárosban maradtak: Elliot az elsőszülött, beteljesítette az elvárásokat: jól menő cég, szép feleség, gyerekek és nagy ház - kipipálva! Porter a középső testvér, évek óta egyedül él, viszont saját vállalkozása van és egy hatalmas döntést hozott meg nemrég. Nicky, a legkisebb gyerek, a kedvenc fiú New Yorkban él francia feleségével és tizenéves kislányukkal. A regény elején Cecelia nagymamájához költözik az új tanévre, mert előző iskolájában történt bonyolult helyzet miatt szülei ezt látják jónak. Több szereplő nézőpontját követhetjük a regényben, az egyik kedvencem Ceclia volt :) 

"A felnőtté válás nagyrészt arról szól, hogy az ember elhatárolja magát a gyerekkori élményeitől, és úgy tesz, mintha nem is számítanának, utána pedig lassan ráébred, hogy pedig csakis ezek a fontosak, mert kilencven százalékban ezek határozzák meg ki ő."

A Strick család minden tagja küzd valamilyen problémával, amik a múltban gyökereznek. A fejezetekben szépen adagolva egyre többet megtudhatunk ezekről, döntéseik mozgatórugóiról. A testvéreknek új szerepben kell elfogadniuk édesanyjukat, akinek szintén sokat kell tanulnia magáról és kifejezni érzelmeit, ami eddig nehézséget okozott számára.

A regény a szülői létről is szól - több szereplő szemszögéből is - arról, hogy milyen szerepeket vállalnak fel a házaspárok akár a családon belül - miért tesznek különbséget a testvérek között. Egy-egy mondat milyen gátakat okozhat egy gyereknek, de az álmok beteljesítéséről és a mindenkori helyzethez való alkalmazkodásról is szól. Nekem most nagyon jól 'esett' az az üzenete, hogy a lényeg a szeretetteljes kapcsolatok megléte, nem kötelező a bevett séma szerint élni (munka -> házasság -> gyerek -> vége). A testvérek közül Porter története fogott meg a legjobban, bár sok döntésével nem értettem egyet, de ő szerintem sokat változott a kötet végére. 

Nagyon szerettem ebben a regényben 'lenni', annak ellenére, hogy komoly témák bukkannak fel (mint például a zaklatás, a másság felvállalása, stb), de egy ideális állapotot mutat be a könyv, ahol ha merünk bátrak lenni és kifejezni az érzéseinket, akkor nem lesz baj. Emiatt ajánlom nehéz időszakokra (is) - meg tudja melengetni az olvasó szívét. 

Ha mélyebben szeretnél elmerülni a felvetett témákban akkor ez nem a te könyved, de ha szeretnél egy könnyed családregényt, ami szépen mutatja be egy amerikai család szedett-vedett életét, akkor ez a te történeted is lesz! Külön tetszett, hogy egy amerikai kisváros mindennapjaiba is bepillanthattam.

5/5

Kiadó: 21. Század Kiadó
Kiadás éve: 2021
Eredeti cím: All Adults Here
Fordító: Szabó Olimpia
Oldalszám: 334
Ár: 3990 Ft (Vedd meg kedvezményesen a kiadótól!)
Borító: 5/5

Fülszöveg:

"Astrid Strick háromgyerekes anya, özvegy, hatvannyolc éves. A kisvárosban, ahol él, tanúja lesz egy halálos balesetnek, ami arra indítja, hogy a továbbiakban őszintébb legyen. Sorra veszi, mi mindenben hibázott, miközben felnevelte a gyerekeit. De ők vajon már készen állnak rá, hogy Astrid felnőtt számba vegye őket? A Nem vagyunk már gyerekek bölcsen láttatja, mi történik, amikor a testvérek felnőnek, a szülők öregszenek, és a gimnáziumi-serdülőkori élmények, akár tetszik, akár nem, végigkísérik az életünket."

1 megjegyzés:

  1. Pont a napokban szemeztem ezzel a regénnyel, de nem tudtam dűlőre jutni, hogy érdemes-e belevágni. De ez elég meggyőzően hangzik, úgyhogy lehet, mégis elolvasom. Köszi az ajánlást! :)

    VálaszTörlés

Te mit gondolsz? :)

Üzemeltető: Blogger.