Carlos Ruiz Zafón - Lelkek labirintusa


Azt hiszem felkészületlenül estem neki ennek a könyvnek. A fülszövegnek hittem, hogy ez egy önálló történet, amihez nem kell annyira emlékeznem a korábbi könyvek eseményeire, de hamar rá kellett jönnöm, hogy nem ártott volna egy újraolvasás... Az előzményeket 'nagyon' régen olvastam: 2011-ben avattam kedvenccé az első részt, a harmadikat pedig 2013-ban olvastam. Bevallom el is felejtettem azóta, hogy készülőben van egy negyedik regény.

A Lelkek labirintusa a maga 800 oldalával lezárja A szél árnyékában elkezdett történetfolyamot, ami nagyrészt a 20. századi Barcelonában játszódik. Olyan szereplők és történetszálak bukkannak fel, és varródnak el amik az előző kötetekben megjelentek: Fermín, a Sempere család, a titokzatos és balsorsú írók.

pixabay
A cselekmény egy új szereplővel foglalkozik többet: Alicia Gris-el, aki Barcelona bombázásakor elveszíti szüleit és egy olyan sérülést szenved el, ami egész életére, és jellemére is hatással lesz. Felnőttként egyfajta titkosrendőrként dolgozik, egy idősebb férfi pártfogása alatt. A cselekmény idején (1959 november - december) megbízást kap, ami elvileg az utolsó ügye lesz. Meg kell keresnie a néhány napja eltűnt kulturális minisztert, aki testőrével indult el madridi otthonából, majd nyomuk veszett... Alicia kéretlenül kap a madridi rendőrségtől egy segítőt is, de később kiderül, hogy egész jól megértik egymást.

A nyomozás az eltűnt miniszter után több titokra is fényt derít - ill. jobban megismerjük Aliciát, újra felbukkan a Sempere család na és a Franco éra alatti Spanyolország minden visszássága.

pixabay
A hossza ellenére nem éreztem unalmasnak ezt a könyvet, jól is jött, hogy néhány részletet újra elismételtek a szereplők, vagy a korábbi regényekben megjelent eseményeket, rejtélyeket ismertették, akár más szemszögből is. 
Már az első oldalaktól elvarázsolt a könyv, visszacsöppentem abba a néhol noiros, néhol gótikus, helyenként humoros hangulatba, amit már megszoktam. Jó arányban keveredett benne a klasszikus krimi, a családregényes fordulatok, a hátborzongató vagy épp kegyetlen jelenetek leírása. Na és maga Barcelona - nagyon szerettem azokat az akár csak pár soros hangulatos leírásokat, amikben megelevenedett a város.

A könyv végére a párhuzamosan futó szálak összeérnek, megoldódnak - igaz van ami néhány év múlva csak. A befejezés regény a regényben: megismerjük a sorozat születését Julián Semperétől, akiben sejthetően több önéletrajzi vonás is helyet kapott. 

Ebben a regényben mindazt egyesítette Zafón, ami előzményekben felbukkant: a lélek sötét bugyraitól, a noiros krimi szálon át, a csipkelődő-humoros baráti közegig, ami egyedivé teszi ezt a sorozatot.

Természetesen ajánlom ezt a könyvet, mindenkinek aki olvastam az első három részt - ha pedig felkeltettem a figyelmedet, és még nem kezdted el a sorozatot, akkor jó szívvel ajánlom ;) Most tervbe vettem megvenni új kiadásban és újraolvasni az első részt - egy végtelen körforgást nyújtanak ezek a könyvek, mert az garantált, hogy nem fedezed fel minden szépségét - információmorzsáját első olvasásra! :)

5/5

Kiadó: Európa
Kiadás éve: 2018
Eredeti cím: El Laberinto de los Espíritus
Sorozat: Az Elfeledett Könyvek Temetője 4.
Oldalszám: 816
Ár: 5999 Ft
Borító: 4/5

Fülszöveg:
Barcelona, ​ötvenes évek. Daniel Sempere, aki az Elfeledett Könyvek Temetőjében örökbe fogadta A szél árnyéka elárvult példányát, már felnőtt férfi, családapa. Az édesanyja emlékképét elhomályosító sötét titok azonban változatlanul nyomasztja. Hiába kerek az élete, rémálmai vannak.Az Elfeledett Könyvek Temetője című regényciklus első része, A szél árnyéka 2001-ben jelent meg spanyolul. A sorozat hamar a kortárs irodalom élvonalába került, öt világrészen hódít. További darabjai az Angyali játszma, A mennyország fogságában és a Lelkek labirintusa.A Lelkek labirintusa az előzményekhez hasonlóan önmagában is megáll, hiszen „egy történetnek nincs se eleje, se vége, csakis bejáratai”. Az elbeszélő mesterien vezet végig bennünket az összes szereplő valamennyi megpróbáltatásán – nemcsak ebben a történetben, hanem az 1900-tól 1992-ig szőtt bonyodalmas história egészében is. Egyetlen fontos szálat sem hagy elvarratlanul. Ezúttal Daniel anyjának fájdalmas titkára is fény derül. A politika nagybani és kicsinyes játszmái, a dráma, a szerelem és a szakadatlan ármánykodás közt pedig a kellő pillanatban megcsillan a komikum: színre lép Fermín Romero de Torres. „Kópé ex machina.”Carlos Ruiz Zafón Cervantes után világszerte a második legolvasottabb spanyol író. 2014-ben a Penguin Classics kiválasztotta a világirodalom történetének huszonhat klasszikusát (az angol ábécé mindegyik betűjéhez egyet-egyet), és a Z-t A szél árnyéká-nak ítélte. Carlos Ruiz Zafón így Charles Dickens, Jane Austen, Marcel Proust és James Joyce társaságába került.Az Elfeledett Könyvek Temetője mára egyetemes szimbólummá lett: az olvasás védőbástyája, az emlékezés záloga, menedék mindazok számára, akik hisznek a könyv által nyújtott teljességben.

2 megjegyzés:

  1. Örülök, hogy tetszett, nekem az utolsó rész, A mennyország fogságában nagy csalódás volt, amolyan kiegészítő kötetecske...
    Bírom Zafónt, de gondolatban néha megtépkedném a haját (ha több lenne:D), mert minden új megjelenés előtt újra kellene olvasnom az egész sorozatot. Az első részt néhány éve ismét elővettem, de a finom részletekre már abból sem emlékszem, hát még az Angyali játszámára, vagy tíz éve olvashattam.:D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A mennyország fogságában nekem is csalódás volt. Ezek a könyvek tipikusan azok, amiket muszáj a polcon tudni és néha újraolvasni :D
      Ezt részt is tervezed olvasni?

      Törlés

Te mit gondolsz? :)

Üzemeltető: Blogger.