Valérie Perrin - Másodvirágzás

Valérie Perrin fotósként és forgatókönyvíróként kezdte pályafutását, első regényével robbant be a francia könyvpiacon 2015-ben. A vasárnap koldusai nemsokára megjelenik magyarul, de második regénye is rengeteg rajongót tudhat magáénak. A könyvtárban folyamatosan kölcsönözték ezt a könyvet, ezért voltam kíváncsi rá - ill. a francia helyszín szintén vonzott. 

A Másodvirágzás egy lélektani nagyregény, amely úgy bontja ki a karakterek történeteit, ahogyan a borítón található magnólia a szirmait. Először megismerjük a történet magját: Violette egy temetőgondok, akit férje egy nap se szó se beszéd elhagyott. Erre a tényre épül rá - sokszor az időben ugrálva - a többi történetszál. 

Violette és Philippe egy bárban ismerkedtek meg, hamar összeházasodtak - a fiú szüleinek ellenérzései dacára. Violette épp betöltötte a 18 éves kort, árvaházakban és nevelőszülőknél nőtt fel, de ahogy lehetősége volt rá megszökött a rendszerből. Szerelmük szenvedélyes volt, de hamar kiderült hogy Philippe csak a kényelmet keresi. Első közös állásuk egy vasúti sorompó kezelése, amihez szolgálati lakás is jár - a férfi pedig teljesen a fiatal lányra hagyja a munkát. Violette ez így megfelel, a boldog otthon megteremtése lefoglalja minden idejét. 

A történet jelene már 2000-es években játszódik, amikor egy marseille-i nyomozó érkezik a temetőbe és egy férfi, Gabriel Prudent sírja után érdeklődik. Kiderül, hogy édesanyját, Irѐne-t a számára ismeretlen férfi mellé kell temetnie, mert ez volt az utolsó kívánságuk. Ki akarja deríteni, hogy milyen szerepet töltöttek be egymás életében. 

Megismerjük Violette jelenét, a temető körüli tevékenységeket, amelyet lelkiismeretesen végez. Feljegyzi a temetéseken elhangzott beszédeket, a résztvevők számát, hogy meg tudja osztani azokkal, akik nem tudnak részt venni az eseményen. Rendben tartja a virágokat, a fejfákat, virágot árusít és akinek szüksége van rá lelki támaszt nyújt. 

A múltból egyre több darabkára derül fény: megismerhetjük Violette házasságának részleteit, ill. betekintést kapunk Irѐne és Gabriel kapcsolatára, amely egyre közelebb hozza őt a nyomozóhoz, Julienhez.

A regény első negyedében tartottam az olvasásától, féltem hogy nagyon nyomasztó lesz a temető, a halálesetek, a múltbeli tragédiákra való utalás miatt. Ám a cselekmény olyan mint Violette ruhatára: külsőleg szürke, a rétegek alatt viszont megjelennek a színek és az élet. Tetszett az furcsa, vidám kis kör, aki Violette és a temető körül forgott: a sírásók, a pap, a temetkezési vállalkozók. A kedvenc mellékszereplőm Sasha volt, aki a történet egy későbbi pontján jelenik meg. 

Viszonylag sok mellékszereplő életébe kapunk betekintést, a narráció ügyesen bontja ki a múltbeli eseményeket - letehetetlenné téve a könyvet. Amikor már elkönyvelnél egy szereplőt teljesen ellenszenves alaknak, akkor kapsz egy más szempontú bekintést az életébe, amely magyarázattal szolgál több tettére.

Nap mint nap rácsodálkozom a világ szépségére. Persze tisztában vagyok az elmúlással, sok szomorúság vesz körül, mindenszentekkor az ég is beborul, de az élet mindig újraindul, felülkerekedik mindenen. Mindig elérkezik egy reggel, amikor ragyogóan kisüt a nap, amikor a felperzselt föld is újból kizöldül.

Szerelmek, barátságok, az élet szeretete és a többszörös újrakezdés regénye a Másodvirágzás, ami nagyon egyedi olvasmányélményt adott. Több fordulat, tragikus esemény is megjelenik a regényben, ám az író szépen oldja fel ezeket. A 600 oldal se ijesszen el senkit, jól lehet vele haladni - a töredezett narráció folyamatosan fenntartja az érdeklődést. 

5/5

Kiadó: Európa
Kiadás éve: 2022
Eredeti cím: Changer l'eau des fleurs

Fordító: Molnár Brigitta
Oldalszám: 600
Ár: 5999 Ft
Borító: 5/5

Fülszöveg:

Violette ​egy francia kisváros temetőgondnoka. Férje tizenkilenc éve eltűnt az életéből, de a nő nem kerestette, hiszen már rég nem volt mit mondaniuk egymásnak. A férfi minden nap felpattant a motorjára, és mogorván, idegen nők illatát árasztva jött haza – ha egyáltalán hazajött.
Violette békében és nyugalomban él a temetőben: ápolja a veteményesét, feljegyzést készít minden temetésről, a gyászbeszédekről, gondozza a sírokat és a temetőkertet éppúgy, mint a hozzá betérő gyászolók lelkét. Mindenkihez van egy megértő szava, a temető három sírásójához barátság fűzi. Egy nap beállít hozzá egy nyomozó, aki anyja végakaratát teljesítve az asszony urnáját jött elhelyezni egy számára ismeretlen férfi nyughelye mellé. Különös kapcsolat alakul ki közöttük, és lassan megismerjük nemcsak a nyomozó édesanyjának különös szerelmét, de Violette, a férje és a kislányuk történetét is. Az újabb és újabb találkozások, történetek, a sírfeliratok mögött megbúvó életek és egy izgalmas nyomozás kaleidoszkópszerűen kapcsolódik össze Violette sorsával, aki nem halogathatja tovább, hogy választ találjon a kérdésre: túl lehet-e lépni a legmélyebb fájdalmon, amit el tudunk képzelni, és újra lehet-e kezdeni az életet?
Az utóbbi évek legnagyobb példányszámban elkelt francia regényét 26 nyelvre fordították le, Franciaországban több mint egymillió példányt adtak el belőle, Olaszországban a 2020-as, karanténban töltött év legnépszerűbb könyve volt, és számos irodalmi díjat nyert.