Máté Gábor&Máté Dániel - Normális ​vagy

Máté Gáborra nem olyan régen figyeltem fel, A test lázadása könyve került fel a várólistámra. Végül legújabb, fiával közösen jegyzett kötetét olvastam el, többek között Kata ajánlására. 

Év elején előszeretettel olvasok pszichológiai - önismereti témájú könyveket, ezzel a majdnem 600 oldalas kötettel ezt az igényemet maximálisan teljesítettem. Első találkozásnak tökéletes volt a szerzőhöz, korábbi munkáira is gyakran utal, ill. a kötet végére életének több fontos részletéről beszél. 

A kötet az alcím (Trauma, betegség és gyógyulás mérgező világunkban) főbb pontjait járja körbe, rengeteg esettanulmányt, beszélgetést, saját élményt idézve.

Az első fejezetekben megismerkedhetünk a trauma (és Trauma) fogalmával, ami a közbeszédbe is átszivárgott, de egyáltalán nem mindegy milyen jelentéssel használjuk. Máté Gábor és az orvos társadalom kisebb része az az elvet képviseli, hogy az ember elméje és testének állapota / betegsége egyáltalán nem választhatók szét. Mégis a gyakorlat szerint a betegség eredményét próbálják kezelni, gyógyítani, de sok orvos nem teszi fel a kérdést az egyáltalán miért alakult ki. Rengeteg példát hoz olyan gyerekkori traumára, amelyek felnőtt korban törtek felszínre, rákos megbetegedés, vagy ritka autoimmun állapot formájában. 

Érdekes volt a betegségekre úgy tekinteni, mint egy folyamatra - ez a test válasza a felborult egyensúlyra. A gyulladt sejtek elhatalmasodnak és a szervezet nem tudja kezelni őket. A stressz, az elfojtott emlékek, érzések a fő kiváltói ezeknek a folyamatoknak a könyv (és az idézett kutatások szerint). 

Megdöbbentő volt azokról a tanulmányokról olvasni, amelyekben a páciensek személyiségjegyei alapján meg tudták jósolni az orvosok a gyógyulás arányát. 

"Újra és újra azok jelentkeztek krónikus betegségekkel a rendelésemen, és azok kerültek a vezetésem alatt működő kórházi palliatív osztályra, akik „békés” emberek voltak: azok, akik kényszeresen a maguké elé helyezték mások elvárásait meg szükségleteit, és elfojtották az úgynevezett negatív érzelmeiket. Rájöttem, hogy ezek a betegeim nagyobb eséllyel lesznek rákosak, és rosszabbak a kilátásaik. (...) az elfojtás képtelenné teszi az embert a stressz elleni védekezésre."

Ugyanígy elgondolkodtató volt, hogy a rasszizmus, a gyűlölet, a másik lenézése szintén olyan stresszor, amely bizonyos csoportok egészségügyi romlását okozzák. 

A következő nagy fejezetben az ember születésétől veszi végig a szerzőpáros az ide vonatkozó gondolatokat, a 'normális világ' működését - elvárásait. Már a fogantatástól kezdve hatással van ránk szüleink állapota, depressziója, traumái - ezek csak egyre halmozódnak a születéssel, a nevelési gyakorlatokkal. Erős példája a 'normálisnak' a szülés folyamatának teljes átalakulása - amíg a természeti népeknél általában csendes, nyugodt környezetben történik, a testre és ösztönökre hagyva a munkát - ezzel szemben a nyugati világban ezt mint egy műtétet fogják fel az orvosok. A fények, a hangok, a sokszor felesleges vágások, beavatkozások inkább csak a trauma kockázatát növelik. 

Máté Gábor orvosi praxisában foglalkozott függőségekkel, érdekes itt is rájönni arra, hogy a kérdés nem az, hogy miért lettek függők, hanem hogy mit akarnak elnyomni, elfeledtetni a múltjukból, ami erre az útra viszi őket. Több sztár is 'megszólal' a könyv lapjain, többek között Lena Dunham*, de olvashatunk Robin Williamsről, vagy Alanis Morissette-ről.

Modern társadalmunk kritikáját egyaránt megfogalmazzák a szerzők, ahol a nagyvállalatok úgy viselkednek mint a szociopaták - a cél érdekében átgázolnak mindenkin. Tömik az embereket a gyógyszerekkel, amikor csak fel kellene tárni az okokat, a traumákat. Nem azt mondom, hogy mindenre ez a megoldás, de az esettanulmányok ezt támasztják alá. A test üzen, amikor valami baj van - ezt észreveszem magamon is, és ezentúl igyekszem kevésbé a berögződéseim szerint működni. 

Ami megfogott, hogy külön fejezet szól a nőkről - miért tapasztalható nagyobb arányú megbetegedés több kórt tekintve, mint a férfiak között? A fejezet címe is árulkodó "A hétköznapok lökhárítói" - a társadalom elvárása szerint a nők jellemvonása az elfojtás legyen, viselkedjenek csendesen és szépen, gondoskodjanak állandóan a körülöttük lévőkről - ám ez kiütközik a megbetegedéseknél. 

Az utolsó nagy fejezet néhány megoldási javaslatot is tartalmaz - szerencsére, mert eléggé meg tudja feküdni az ember gyomrát a sok különféle betegség, stresszfaktor, a kilátástalanság érzése. A gyógyulás első lépcsőfoka önmagunk teljességének visszaszerzése, lebontva azokat az elvárásokat, beidegződéseket, amelyek gyerekkorunk óta ránk épültek, sokszor fojtogatva saját vágyainkat. Az érzelmek teljes megélése a kulcs már gyerekkorban is, erről is több rész szól a könyv második fejezetében. Ehhez négy elvet is bemutat (amelyek először A test lázadása kötetben jelentek meg), ill. az együttérzés különböző formáit. Érdekes önvizsgálati gyakorlatait is megosztja, amelyben a nemet mondás nehézségeit ill. a negatív belső hangukat, "gondolkodásunk csapdahelyzeteit" tárhatjuk fel.

Tökéletes évindító - gondolatébresztő olvasmány a Normális vagy, amely életünk sokféle területéről szól, emiatt sokaknak hasznos lehet. Legyen szó gyakorló szülőkről, gyerekvállalás előtt állókról, vagy azokról akik érzik, hogy valami nincs rendben és a gyógyulás, a teljesség felé vezető utat keresik. 

* újra kellene ezt is olvasnom és kevésbé bírálóan nyilatkozni róla... Ez is a Normális vagy egyik tanulsága.

5/5

Kiadó: Open Books
Kiadás éve: 2022
Eredeti cím: The Myth of Normal
Fordító: Dési András György
Oldalszám: 592
Ár: 6999 Ft
Borító: 5/5

Fülszöveg:

A ​test lázadása világhírű szerzője eddigi legátfogóbb és legteljesebb könyvében a betegségek valódi okait kutatja, miközben éles kritikát fogalmaz meg a minket körülvevő mérgező világról, valamint utat mutat az egészség és a gyógyulás felé.

Máté Gábor, magyar származású, Kanadában élő orvos forradalmi könyvében feltárja, hogy miközben a nyugati világ büszkén tekint az egészségügyi szolgáltatásaira, egyre több a krónikus beteg, és romlik a népesség általános egészségi állapota. Az Egyesült Államok lakosságának majd hetven százaléka szed legalább egy, több mint a fele pedig két, receptre kapható gyógyszert. Kanadában az emberek húsz százalékának magas a vérnyomása, Európában ez a szám már meghaladja a harminc százalékot. A kamaszok között szédítő tempóban terjednek a lelki betegségek. Beteg a társadalmunk, vagy talán ez így normális?

Máté Gábor több mint negyvenéves orvosi praxisa során ébredt rá, hogy amit normálisnak gondolunk, az korántsem az. Figyelmen kívül hagyjuk a traumák és a stressz ártalmas hatásait, illetve a modern élettel járó összes olyan feszültséget, amely rátelepszik a testünkre és a lelkünkre, illetve az egészségünket károsítja. A rendelkezésünkre álló számtalan jól képzett szakember és különleges, modern eszköz sem segít rajtunk. A nyugati orvoslás nem a teljes embert vizsgálja, nem törődik azzal, mit művel a stressz a szervezetünkkel, az immunrendszerünkkel és az érzelmi egyensúlyunkkal.

A világhírű orvos Dániel fiával együtt tárja fel, mi tesz minket igazából beteggé, felfedi az egyén és a közösség hanyatló állapota közötti összefüggéseket, és együttérzéssel vezeti olvasóit az egészség és gyógyulás labirintusában.