Nicole Krauss - A szerelem története

Ezt a könyvet terveztem idei utolsó olvasmányomnak - egyúttal a saját könyvbingós kihívásom utolsó pontját is ezzel pipálhatom ki. Nyáron olvastam az írótól először és annyira megfogott A nagy palota, hogy felkutattam ezt a könyvét is, ami igazából meghozta számára a sikert (a fülszöveg szerint). 

Ez a könyv is hasonlóan épül fel mint A nagy palota: időbeli és térbeli ugrásokkal, lassan összefonódó történetszálakkal, amikből a könyv utolsó lapjaink nyernek értelmet.

A könyv Leo Gursky történetével indul, aki egy lengyel kisvárosból menekült el a zsidőüldözés elől. Családját elveszítette, egy ember ad neki erőt a továbbélésre: gyerekkori szerelme, Alma. A lány még korábban utazott el Amerikába, Leo őt követi New Yorkba. 

A regény másik szála a Singer családdal foglalkozik: a 14 éves Alma Singer kétségbeesetten próbálja összetartani a családját. Apja halála után, Alma anyja mély depresszióba zuhan és nem foglalkoztatja semmi a gyerekeink kívül. Alma öccse, 'Madár' pedig a vallásba menekül, egyfajta prófétának képzeli magát. 

"(…) arról álmodoztam, hogy a véletlen valahogy összehoz. Végiggondoltam, hányféleképpen keresztezhetné egymást valahogy az életünk: esetleg mellé ülök le a vonaton, vagy együtt várakozunk az orvosi rendelőben. De végül rájöttem, hogy ez az egész rajtam múlik."

"Ha például megfogjuk valakinek a kezét,
akkor azt idézzük fel, 
milyen érzés némán együtt lenni."forrás

A könyv fontos 'szereplője' még a címadó regény - amit Alma anyja egy ismeretlen kérésére fordít le spanyolból angolra. A szerelem története végigkíséri a fenti szereplők életét, és a könyv végére derül ki hogy mi is az igazi története. 

Igazi belemerülős olvasmány ez a köny: a cselekmény lassan bontakozik ki, érdemes elmerengeni egy-egy részlete felett. Mit jelent szeretni valakit, mennyire érdemes ragaszkodni egy másik emberhez, hogyan lehet túlélni a veszteségeket...

"A végén mi marad az emberből, csak a tárgyai. Talán ezért vagyok képtelen bármit kidobni. Talán ezért halmozom föl a fél világot: abban reménykedem, hogy ha meghalok, a dolgaim összessége valami nagyobb szabású életet sugall majd, mint amilyet éltem."

Ez is tipikusan az a könyv, amit érdemes újraolvasni, mert akkor újabb részletek is feltűnhetnek, amik első olvasatra nem, vagy csak mert szép stílusa van és élvezet olvasni. Örülök, hogy a polcomon tudhatom! :)

5/5

Kiadó: Magvető

Kiadás éve: 2006

Eredeti cím: The History of Love

Oldalszám: 342

Borító: 4/5 

Fülszöveg:

"A szerelem története – egy rég elvesztett könyv felbukkan, hogy titokzatos módon összekapcsolja egy öregember és egy tizenéves kislány sorsát. Leo hetven évvel ezelőtt egy lengyel kisvárosban beleszeretett egy lányba és megírta A szerelem történetét. A könyv, bár nem tud róla, túlélte a háborús időket, mesés helyzeteket, nagy szerelmeket idézett elő. Alma, a tizennégy éves New York-i kislány, a regény főhőséről kapta nevét, s egy napon nekiindul, hogy felkutassa névadóját, és jóra fordítsa családja sorsát. E sorsok találkozása A szerelem története – örömmel és fájdalommal, sírással és nevetéssel átszőtt mese, amely Nicole Krausst napjaink legjobb írói közé emelte.
"Egy nap megkerülte a házat, és a szemembe nézett. A héten mindennap láttalak idekint, és mindenki tudja, hogy egész nap engem nézel az iskolában, úgyhogy ha van valami, amit el akarsz mondani, miért nem mondod meg egyszerűen a szemembe ahelyett, hogy itt leselkednél, mint egy bűnöző? Átgondoltam a lehetőségeimet. Vagy elmenekülök, és többet nem megyek iskolába se, talán még az országból is elmegyek potyautasként egy Ausztráliába tartó hajón. Vagy egy életem, egy halálom, vallomást teszek. A válasz egyértelmű volt: megyek Ausztráliába. Már ki is nyitottam a számat, hogy örökre elköszönjek. Csakhogy. Ehelyett azt mondtam: Azt akarom kérdezni, hogy leszel-e a feleségem? Az arca semmit nem árult el. De mégis. A szemében ugyanaz a fény gyulladt, mint amikor kivette a hegedűt a tokjából. Eltelt egy lassú perc. Vadul meredtünk egymásra. Majd gondolkozom, mondta végül, és visszamasírozott a házba. Hallottam, ahogy bevágódik az ajtó. Aztán egy pillanat múlva az E dalra tanított anyám első taktusait, Dvoráktól. Úgyhogy ha nem is mondott igent, ettől fogva tudtam, hogy van remény."