Paolo Cognetti - A magányos farkas boldogsága

Múlt hétvégén fejeztem be az olasz szerző első regényét, a Nyolc hegyet, ami annyira nem eresztett, hogy a könyvtárból már hoztam is ki második kötetét, A magányos farkas boldogságát, ami tavasszal jelent meg magyarul.

A kicsit rövidebb kötetben ugyanúgy a hegyek, az olasz Alpok néhol kietlen, ugyanakkor lenyűgöző világába térhetünk vissza, ezúttal több szereplő szemszögén keresztül.

A negyvenes éveit taposó Fausto egy hosszú kapcsolat felbontását követően utazik az olasz-svájci határ közeli magashegyi faluba, Fontana Freddába. Szakácsként kezd el dolgozni a Babette lakomája* nevű étteremben, ahol megismerkedik Silviával a fiatal pincérnővel, aki egy új szerelmet hoz az életébe.

Fausto múltjáról - igazából egyik szereplőéről - sem tudunk meg nagyon sokat, csak néhány információmorzsát villant fel a regény. Fausto esetében az újrakezdés, régebbi hivatása (író), párkapcsolata és életformája teljes hátrahagyása a jelentős mozzanat. 

Silvia jóval fiatalabb nála, családjától korán elszakadva saját útját keresi, a nagyváros nyüzsgése elől menekült a hegyekbe, ahol többféle munkát is vállal.

"A fakitermelések szakácsa: Fontana Fredda jó néhány leckét adott Fausto Dalmassónak, az írónak. Egy: mindig szükség van valakire, aki enni ad; aki ír nem mindig. Kettő: igaz, hogy ez az ember nem arra mondott köszönetet, és valószínűleg bocsánatot sem kér soha, de tudta, hogyan törlessze a kölcsönt, és ez többet ér a szavaknál"

Santorso becenevű idős férfi karakterén keresztül egy "hegyi ember" életébe nyerünk betekintést, akihez - a Nyolc hegy Brunojához hasonlóan - a 'lenti világból' érkezik szerelem, majd hagyja is el... Úgy tűnik a magány a legmeghatározóbb élménye a hegyen élőknek.

Fontos szereplő még Babette, aki szintén egy betelepülő: évekkel ezelőtt nyitotta éttermét - ezzel kedvességet és színt hozott a faluba. Egy idő után viszont ő is belefárad ebbe az életformába. 

Majdnem egy évet dolgoz fel a regény - a téli szezontól kezdve: a karakterek útjai közben elválnak, majd újra egyesülnek, ahogy az évszakok váltakoznak.

Könnyen olvasható regényről van szó, ami ismét elvarázsolt a számomra 'egzotikus' hegy világával (bár egyáltalán nem vágyom meglátogatni, engem megijesztenek az ilyen magasságok, az időjárás és a természet ridegsége). A Nyolc hegy egy kicsit jobban tetszett, amiatt, hogy kevés kapcsolatot bontott ki részletesebben - ahhoz képest kicsit kevésnek éreztem ezt a kötetet. Ettől függetlenül remek olvasmányélmény volt, a szerzővel való ismerkedéshez tökéletes lehet a témái, rövidsége és a könnyen befogadható életutak miatt.

* utalás Karen Blixen kisregényére

4/5

Kiadó: Jelenkor
Kiadás éve: 2023
Eredeti cím: La ​felicità del lupo
Fordító: Nádor Zsófia
Oldalszám: 174

Ár: 4299 Ft
Borító: 5/5

Fülszöveg:

Miután kilép egy hosszú kapcsolatból, a középkorú Fausto a gyerekkorában bejárt ösvények között húzza meg magát. Fontana Freddában, a magashegyi faluban találkozik Babette-tel, aki szintén Milánóból szökött ide sok évvel korábban, és aki odaveszi szakácsnak az éttermébe, hogy főzzön a síelőknek és a pályamunkásoknak. A huszas évei végén járó Silvia is itt szolgál fel, ő még nem tudja, hogy számára a hegyek csupán egy télre szóló menedéket jelentenek-e, vagy olyan helyet, ahol megtalálhatja önmagát. Abban sem biztos, készen áll-e rá, hogy összekösse életét Faustóval, a hegyek örök szerelmesével.

Paolo Cognetti új regényében feltárul a kérészéletű emberi sorsok és a felettük örökké őrt álló havas csúcsok sokféle viszonya – a Nyolc hegyben már megismert olasz magashegyi világ ismét egyszerre színhelye és főszereplője a líraian sűrű, mégis áttetszően könnyed szövegnek.