Daphne du Maurier - Madarak

Daphne du Maurier Madarak c. novelláskötete tavaly óta a polcomon várt, hogy elolvassam - de már 2014 óta a várólistám peremén volt Amadea blogbejegyzése miatt. A szerző fő művét, A Manderley-ház asszonyát két éve olvastam és nagyon megfogott. Kíváncsi voltam, hogy rövidebb formátumban mit tud alkotni.

A kötet hat, viszonylag hosszabb novellát tartalmaz, melyek szinte mind baljós hangulatúak, a legtöbb valami természetfelettit is tartalmaz.

Daphne du Maurier remekül tud feszültséget kelteni, hangulatot teremteni - a jeges télből (Az almafa) érzékletesen vitt el a füllesztő nyárba (A kis fényképész).

A kötet David Thomson előszavával indul, amelyben ad egy kis életrajzi áttekintést, de főleg a címadó novellával és Alfred Hitchcock filmes átdolgozásával foglalkozik. A filmet nem láttam, így ez a része nem fogott meg különösebben, a novella viszont annál inkább. A nyomasztó hangulat elég hamar érződött a történetből, a madarak megmagyarázhatatlan viselkedése komoly veszélyforrássá vált. A befejezése - ahogy a legtöbb történeté a kötetben - nyitott marad, a saját fantáziánkra bízva a szereplők sorsát.

Monte Verità két barát története, akik fiatal korukban imádtak hegyet mászni. A címadó hegy - az 'igazság hegye' mindkettőjük életét megváltoztatja. A misztikus szál érdekes volt, de kicsit untam a történetet - viszonlag hosszú ez a mű, már kisregény is akár. Egy molyos értékelésben láttam, hogy létező hely inspirálta a történetet.

Az almafa egy nyomasztó házasság és annak utóéletének története, amiben szintén megmagyarázhatatlan erők jelennek meg. A nyomasztó hangulat itt is hamar jelentkezett és olvasás közben előre gondolkodtam, hogyan romolhat el a főszereplő élete. 

A kis fényképész története egy forró tengerparti nyaralást mutat be, ahol az unatkozó márkiné érdeklődését egy helyi fényképész kelti fel. A történet kicsit thrilleres - krimis, talán pont a legérdekesebb résznél marad abba. 

A kötet utolsó művei már rövidebbek, ezek közül a Csókolj meg még egyszer, idegen! tetszett jobban - azt vártam, hogy kiderül a lányról még több infó, de így is egy remek nyomasztó történet volt egy viszonylag együgyű főszereplővel akinek megtetszik a moziban az egyik jegyszedő lány... Az öreg szép lezárása a kötetnek - nem mondom meg miért, de a csattanót megsejtettem a felénél.

Összességében egy jó, őszre-télre tökéletes novelláskötetről van szó, ami inkább hosszabb lélegzetvételű darabokkal dolgozik. A szerző fantáziája és íráskészsége remek, hamar beszippantott a nyomasztó hangulat, vártam a meglepő fordulatokat. A helyszínek és a szereplők is sokszínűek. Akkor is ajánlom, ha még nem olvastatok a szerzőtől vagy egy borzongató novelláskötetet kerestek!

4/5

Kiadó: GABO
Kiadás éve: 2014
Eredeti cím: The Birds and Other Stories
Fordító: Bihari György
Oldalszám: 320
Ár: 3490 Ft (Vedd meg tőlem fél áron ;))
Borító: 4/5

Fülszöveg:

Daphne du Maurier (1907-1989) angol írónő novellái eddig nem jelentek meg magyar fordításban. Nevét elsősorban Alfred Hitchcock két világhírű filmje után ismerhetjük. A rendező Du Maurier művei alapján készítette a Madarak és a Manderley-ház asszonya c. filmeket, mert őt is ugyanúgy megragadta azt a furcsa, szorongtató érzést, amelyet az írónő valamennyi műve kivált az olvasóban.

Az ebben a kötetben szereplő elbeszélések, a filmekhez hasonlóan, egy különös, misztikus világba viszik az olvasót. Ez a világ ugyanakkor nagyon finom, érzékeny, és tele van titokkal. A paradicsomi hegy, – a Monte Veritá – a halhatatlanságot kínálja, de rettenetes áron. Az elhanyagolt feleség, miután meghal, száradó almafa alakjában kísérti férjét a házuk kertjében. A madarak, a sirályok pedig, ha lehet, még megveszekedettebben pusztítanak, mint Hitchcock filmjében.

A kötet valamennyi elbeszélése különleges élményt kínál.