Andrzej Sapkowski - A tó úrnője (Vaják 7.)

Majdnem pontosan egy éve vágtam bele ebbe kalandba - Geralttal, Yenneferrel és Cirivel. Sokakhoz hasonlóan engem is a Netflix sorozat húzott be, és pont jól jött ki, hogy a GABO Kiadó folyamatosan hozta ki az új kiadásokat. 

A tó úrnője az utolsó rész, amiben Sapkowski hozza a megszokott trükkös idő- és térbeli narrációs technikát. Látszólag idegen és az alap történettől független helyen kezdődik el a 7. rész, aminek célja és lényege később nyer értelmet. 

Ciri menekülése lassan a végéhez közeledik, ám vissza kell találni a saját világába és idejébe. Új képessége, melyet különleges származásának köszönhet, lesz a történet fontos eleme. 

Geralt és a csapata Toussaint nevű királyságban ragad, ahol először nem is értjük miért időznek, túl békés itt minden... Geralt folytatja a vaják mesterséget, szörnyekre vadászik; csapattársai is hétköznapi, nyugodt életet élhetnek. Ráadásul Kökörcsin a királyné szeretője lesz, aminek köszönhetően barátai sok előnyt élveznek. A gyógyulás és a felkészülés időszaka a Toussaint-ban töltött néhány hónap. 

Eközben Ciri egy teljesen idegen világban próbál helytállni és menekülni, Yennefer pedig fogságban van. A szálak csak lassan kezdenek összeérni.

Nilfgaard és az Északi Királyságok háborúja továbbra is folyik, bevallom számomra ez és a politikai manőverek lettek a könyvsorozat gyenge pontjai - túl részletesek voltak számomra és nem kötöttek le. 

Viszonylag későn éri el a cselekmény a régóta várt csúcspontot: Geralt, Yennefer és Ciri újratalálkozását. A katartikus jelenet nem tetszett maradéktalanul, mert Sapkowski könnyedén megvált több mellékszereplőtől - mintha alig várta volna, hogy lezárja a történetszálukat. 

Cirit - ebben a részben is - több ember és csoport akarja a magának tudni, többféle formában, de közös a törekvésekben, hogy a különleges génjeit és vérvonalát a megfelelő módon továbbörökítse. 

Maga Nilfgaard császára is felbukkan és elárulja Geraltnak saját céljait (amit én már sikeresen elspoilereztem magamnak A Vaják világa kötetből), amit aztán meglepő módon könnyen fel is ad.

Sapkowski nem hazudtolja meg magát, a háború vége nem kínál rózsaszín befejezést egyik szereplőnek sem: Cirit továbbra is fel kívánják használni, a más fajúak és országbeliek ellentéte nem szűnt meg egymás iránt. A békeszerződés megalkotásba is belepillanthatunk, ahol személyes érdekek ill. a boszorkányok tanácsának befolyása alakítja az egyes pontokat. 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

ᴅóʀɪ /ᴛʜᴇᴏᴅᴏʀᴀ (@dora_w89) által megosztott bejegyzés

Örülök, hogy viszonylag hamar (egy éven belül) a sorozat végére értem, és szeretném majd később újra is olvasni (főleg az első köteteket), de ez a rész a nagy várakozásokkal ellentétben azért hagyott némi csalódottságot bennem. 

Az időbeli ugrásokat szerettem, izgalmas volt; egyúttal idegőrlő, hogy a fő karakterek helyett harcokról és politikai manőverekről kellett olvasnom. Sapkowski több szereplőjével csúnyán elbánt, mintha megunta volna őket, ezért egy harcban kinyírt több mellékszereplőt. Ilyen furcsa fordulat volt számomra a császár döntése Cirivel kapcsolatban - örültem neki, de hmmf - évekig készül erre, aztán egy jelenet hatására megjön az esze?

tumblr

A befejezés tetszett, kellően sejtelmes; Ciri pedig a saját személyiségéhez illő utat kapott.

"– Íme – mondta a tünde – Uroborosz, az ősrégi kígyó. Uroborosz a végtelent jelképezi, és ő maga a végtelen. Ő az örök távozás és az örök visszatérés. Olyan, aminek nincs se kezdete, se vége.
– Az idő olyan, mint az ősrégi Uroborosz. Az idő a múló pillanat, a homokórában lehulló homokszem. Az idő azokból a pillanatokból és eseményekből áll, amelyekkel oly szívesen próbáljuk megmérni. De az ősrégi Uroborosz arra emlékeztet bennünket, hogy minden pillanatban, minden percben, minden eseményben benne rejlik a múlt, a jelen és a jövő. Minden pillanatban benne rejlik az örökkévalóság. Minden távozás egyúttal visszatérés is, minden búcsúzás üdvözlés is, minden visszatérés elválás is. Minden egyszerre a kezdet és a vég."

Összességében ez egy remek sorozat, jó fantáziával - nagyjából úgy megírva, hogy nekem is tetsszen - annak ellenére, hogy voltak részei amiket kivágtam volna.

Különleges élmény volt, örülök hogy belevágtam az olvasásába!

3/5

Kiadó: GABO
Kiadás éve: 2020
Eredeti cím: Pani Jeziora
Sorozat: Vaják 7.
Fordító: Hermann Péter
Oldalszám: 632
Ár: 4490 Ft
Borító: 5/5

Fülszöveg:

Ciri, a vaják lány megmenekült a halál torkából, csak hogy a tündék világában essen fogságba. Szabadulására semmi remény, és ezen a helyen maga az idő sem létezik. A megjövendölt gyermek azonban nem fogadja el a vereséget – mindenáron csatlakoznia kell Geralthoz és társaihoz, és le kell győznie a legsötétebb rémálmát, Leo Bonhartot, a férfit, aki még mindig a nyomában liheg. A világban pedig továbbra is dúl a háború. Andrzej Sapkowski 1948-ban született Lengyelországban. Hazája egyik leghíresebb és legsikeresebb szerzőjének számít. A World Fantasy Életműdíjjal kitüntetett szerző Vaják-sorozatával nemzetközi sikert aratott, könyvei alapján képregények és számítógépes játékok is készültek, 2019-ben pedig a Netflix forgatott belőlük sorozatot Henry Cavill főszereplésével.