Dara vagy nem dara?*
A februári Témázunk bejegyzéssorozatban az olvasási ütemtervekről, sorozatolvasásokról fogunk mesélni. Nekem most különösen aktuális ez a téma: nemrég zártam le a Vaják regénysorozatot, ami az elmúlt egy évben különösen foglalkoztatott.
A bejegyzéseinkben szó lesz arról, hogy a különféle sorozatokat egyben vagy részletekben olvassuk, mi a helyzet az életművekkel, mennyi szünetet hagyunk részek - szerzők között.
Sorozatok - a megjelenés szerint:
A kedvenc sorozataimat az egyes részek magyar megjelenéseit kivárva olvastam - vagyis nem böjtölöm ki, hogy megjelenjen az összes rész, vagy nem állok neki angolul olvasni, hanem részenként, néha éves kimaradásokkal olvasom.
Az első ilyen sorozat, aminél vártam az egyes kötetek fordítására .... meglepetés... a Harry Potter volt. Az utóbbi években ilyen meghatározó sorozat volt Christelle Dabos Tükörjáró könyvei, vagy épp a fent említett Vaják (újra)kiadás.
Van arra is példa, hogy hiába teszett egy sorozat kezdőkötete, képes vagyok évekre parkolópályára tenni és egyre jobban feledésbe merül... Így vagyok most Katherine Arden Az északi erdő legendája trilógájával, aminek első részét 2018-ban olvastam, kedvenc lett- a folytatásait is megvettem, csak épp nem kezdtem el olvasni... A második részt pedig tényleg tervezem mostanában elolvasni, mert érzem, hogy jó lesz! :D
Aktuálisan többek között Zafón A köd trilógiája befejező részére, vagy Robert Galbraith krimisorozata legújabb kötetére várok, amiket a megjelenésük után közvetlenül szeretnék is olvasni.
Sorozatok - tömbösítve?
Ritkán olvasok el sorozatrészeket zsinórban, egymás után. A trilógiáknál szokott el előfordulni, mert az mégsem akkora mennyiség és egy kerekebb világ, amit hasznosabb egy szusszal letudni.
Ilyen volt anno a másik sokat emlegetett nagy kedvenc A Gyűrűk Ura, vagy 2018-ban Philip Pullmantól Az Úr Sötét Anyagai trilógia - melynek első két része újraolvasás volt, hogy végre lezárhassam a 3. résszel. Hasonló újraolvasás előzte meg tavaly év elején az Ólomerdő sorozat 3., lezáró részét is.
Volt olyan is persze, hogy egy már meglévő - lefordított trilógiát egyben olvastam el: Amanda Stevens A sírkertek királynője könyveit így olvastam és éreztem is a gyengeségeit, vagy Neil Gaiman Köztesvilágát, ami annyira rövid, hogy kiadhatták volna akár egy kötetben is.
Életművek - egyben, vagy elosztva?
Itt is azt az elvet követtem, hogy a kedvenc íróim életművét egyrészt a magyar fordításra várva, másrészt az időbeosztás miatt elnyújtva olvastam. Ilyen Rowling, Neil Gaiman, Joanne Harris, nemsokára Elena Ferrante. Nem hiszem, hogy jó ötlet végigolvasni egymás után egy szerző életművét, mert könnyen bele lehet unni. Erre jó példa két kedvenc krimi íróm: Agatha Christie és M. C. Beaton - oké nincsenek egy súlycsoportban, de a műveik hasonló sémára épülnek fel, amikbe egymás után olvasva könnyen bele lehet fásulni. Nálam a havi egy Agatha Christie és az évi/félévi egy M. C. Beaton könyv ideális. Másrészt a havi egy AC kihívás arra is jó, hogy szépen fokozatosan megismerjem a teljes életművét, ami egyre inkább a célom.
Hogyan olvasok sorozatokat és életműveket?
Ahogy látható, általában frissen, a magyar megjelenés után olvasom el az egyes részeket - nincs türelmem kivárni egyben egy sorozatot, hogy úgy daráljam le. Ráadásul lehet, hogy közben el is megy a kedvem tőle, akkor már jobb előre tudni hogy nekem való-e.
Nincs ütemtervem, hogy a kedvenc íróim könyveit mikor olvassam - pl. a szeretett Ferrante nagyon várt legújabb regénye (A felnőttek hazug élete) október óta áll a polcomon, mert mindig beelőzi valami más...
A többiek bejegyzése a témában:
Pupilla, Anett, Sister, Mandi, Heloise, Nita, Avilda, Szofisztikált Macska
Bejegyzések
Az ominózus könyvdarálás óta már mindig pontosítanunk kell, hogy neeem, nem olyan darálás! ... -.-'
VálaszTörlésA HP volt szerintem sokunknak az első ilyen kivárós élmény, és meg kell mondjam, azóta is alig van sorozatrész, amit annyira vártam volna, vagy annyira egyértelműen rávetettem volna magam a megjelenés napján. A Fever, meg Cormoran Strike ilyen, de előbbinél pl most jelent meg a legújabb rész, és nagyon nem vagyok képben, kéne újrázni pár előzőt, utóbbi meg talán nem is "ér", hiszen az is Rowling!!! :D
Nekem a kriminél nem olyan zavaró, ha többet olvasok egymás után, ezt írtam is a posztomban is, de igaz, hogy csak most látom, hogy ebben is azért nagy eltérések lehetnek ütemben másoktól. Hogy neked pl jó a havi egy AC, nekem az azért sok lenne, általában évente 1-2 AC-t olvasok el mostanában, igaz tavalyra pont több, 4 esett, meg Simenonnál is kb évi 3 van, amit beiktatok. Így kicsit lassan haladok az életművel, de legalább soká kitart. :D Gimiben daráltam egymás után a Christie-ket, de akkor feltett szándékom is volt jobban kiismerni, meg "megfejteni", rájönni a gyilkosra a sok trenírozással. :D
Ferrantét már várom, hogy olvasd! Nekem is még várakozik amúgy a polcon A felnőttek hazug élete.
Én nem rajongok AC-ért, de igencsak hosszú életműve van úgyhogy a havi 1-el is elleszel még egy darabig. Tényleg, én is olvastam az összes Rowling művet majdnem (kivéve Átmeneti üresedés, mert ezt nem bírtam befejezeni, mert nekem nem tetszett), de a Ferrantekkal én is kísérletezni fogok, és én is biztos, hogy hagyok időt a részek között. Nekem még a trilógiák is sokak egyszerre darában, de én nem is olvasok vastag könyveket úgyhogy nem is vagyok erre kapacitálva :D Viszont az jó hír hogy mindig vannak újabb és újabb sorozatok, amire rá lehet kattinni és sosem fogy ki a lista belőle!
VálaszTörlésAgatha nekem picit sok lenne havonta, ahhoz nem vagyok akkora rajongó, de most pl. kétszer egymás utáni hónapban is lecsúszott tőle egy-egy kötet, szóval nincs ez annyira kőbe vésve. :)
VálaszTörlésA kedvenceket én is szeretem elnyújtani, na meg őket olvasni pont olyan, mint egy isteni csokiból kockánként falatozni.
Jaj, a HP-kat, miután felfedeztem magamnak, én is úgy vártam, mint a karácsonyt! Ráadásul többnyire mindig valamilyen ünnepre időzítettük a legújabb kötet vásárlását. Aztán, amikor a végére értem az aktuális résznek, persze mindig szívesen folytattam volna a következővel, de megvolt a bája ennek a várakozósdinak is. :)
Havi egy nekem is sok lenne ugyanattól az írótól, de tök jó, hogy neked ez így bevált AC-vel :) Ferrante új könyve nagyon jó, szerintem imádni fogod!
VálaszTörlésNekem AC-nél az a baj, hogyha többet olvastam kis idővel egymás után, egyszerűen lekezdtem rájönni, mi a megfejtés. :D
VálaszTörlésAz írókkal én is így vagyok, amikor olvasom, olvasom, nincs rá ütemtervem.