Neil Gaiman – Michael Reaves – (Mallory Reaves) - Köztesvilág trilógia

Ahogy látszik az elmúlt hónap bejegyzéseiből is - idén igyekszem Neil Gaiman magyarul megjelent műveinek elolvasni (már csak 2 könyv hiányzik!). Nemrég a kezembe került a könyvtárban ennek a sorozatnak a záró része, ezért neki akartam állni októberben. Külön örültem, hogy meglepően vékonyak ezek a kötetek - kb a három könyv ad ki egy normál hosszúságú regényt, ezért is számolok be róluk egy bejegyzésben.

Köztesvilág:

Főszereplőnk Joey Harker, egy átlagos amerikai kamasz, aki csak abban különbözik a társaitól, hogy rémesen rosszul tájékozódik... Képes eltévedni a saját házukban is, ezért garantálható a bukás, amikor a társadalomtudomány tanár egy terepgyakorlatra küldi az osztályát. Joeynak plátói szerelmével és egy másik sráccal kellene odatalálnia a belvárosból egy megadott pontra. A csapat szétválik és főszereplőnknek sikerül egyenesen egy másik dimenzióban kikötnie! 

Joey átkerül egy párhuzamos Földre, ahol a világ nagyjából hasonlít az övére, megtalálja a házukat is - ám ott egy Josephine nevű lány él helyette... Mielőtt teljesen kiborulna, érkezik segítség ill. az ellenség is nagyon hamar megtalálja.

Kiderül, hogy Joey világjáró, vagyis át tud kelni a párhuzamos világok között. A Köztesvilág nevű szervezet menti meg és veszi fel a tagjai közé, akik megakadályozzák, hogy a tudomány vagy a mágia szélsőséges erői átvegyék a hatalmat a világok felett. Ami izgalmas, hogy Joey alteregói alkotják a csapatot, akik különböző Földekről származnak - lányok, fiúk, egyéb kategória, akik nagyjából mind hasonlítanak rá, de a világuknak megfelelően vagy egy kicsit mágikus képességekkel rendelkeznek, vagy a technika hatott az életükre. Középen áll maga Joey és a hozzá hasonló 'Harkerek'. Kedvenc szereplőm volt 'Színes', aki egy multidimenzionális létforma (mudléf), aki a világok közötti térben él és nagy segítségére lesz Joeynak. 

Az első rész nagyon rövid, de rengeteg minden történik benne - megismerjük nagyjából a világfelépítést, az ellenséget, és a Köztesvilág csapatát és küldetését. Amit többen hiányoltak, és ami engem is zavart: nagyon érezhető, hogy ez egy filmsorozat vázlata (a sorozat nem készült el, a tévések nem voltak anno vevők rá, szerintem most mehetne). Meglepően gyorsan kiolvastam, tetszett nagyjából az alapkoncepció, de nagyon kidolgozatlannak éreztem.

Ezüst álom:

forrás

A második rész rögtön egy akcióval kezdődik, ami hatással lesz a későbbiekre. Joey már egy ideje a Köztesvilág része, befejeződött a sokrétű kiképzése és egy kisebb csapat állandó tagja. Őket küldik el egy másik világba megszerezni egy információt, de persze minden balul sül el.

Belép egy új szereplő is a történetbe, Acacia Jones, akiről eleinte nem tudunk semmit, de furcsa módon a Közestvilág vezetője, az idősebb Harker kapitány megbízik benne. A karakterén keresztül megismerhetünk egy másik fontos szervezetet és még tovább bonyolódik a cselekmény iránya.

Ebben a részben komolyabb események történnek és haladunk a nagy összecsapás, az első részben már említett végítélet, a DeresÉj felé... Ez a rész egy kicsit kidolgozottabb volt, többször megmagyarázott dolgokat, de még mindig elég vázlatosnak éreztem. A célközönség mondjuk a fiatalabbak, lehet, hogy korábban nem zavart volna ennyire.

Az örökkévalóság kereke:

Joey egyedül marad a rész elején és egyre közelebb jár világa a teljes megsemmisülése felé. Persze nem adja fel, elkeseredett tervet kovácsol és elkezd csapatot gyűjteni...

Mivel egy hét alatt olvastam el az egész sorozatot, ezért már eléggé besokalltam tőle... A cselekmény több helyen zavaros - annak ellenére, hogy kb az egész első fejezet az eddigiek összefoglalása, ahogy Joey elmeséli Mr. Dimasnak, a volt tanárának. Az idővel való babrálás miatt egyre bonyolódik a cselekmény. 

A végén persze egy nagy összecsapásra kerül sor - a szereplők onnan kapnak segítséget ahonnan nem is számítottak volna rá, és minden kezdődhet újra. Attól függetlenül, hogy ez a trilógia befejező darabja több kérdésre nem kaptunk választ, de őszintén már nem is érdekel...

Ha nem hajtanék a NG plecsnire molyon, és nem lettek volna rövidek ezek a könyvek, akkor nem olvastam volna el ezt a sorozatot. Klisékből összedobált valami, ami több helyen zavaros - a szereplők egy részét alig ismerjük meg, vagy pedig egyáltalán nem szimpatikusak. Nem értem miért kellett ehhez a 2. résztől már 3 író, elég lett volna egy is...

Egy jó alapkoncepció, egy-két szórakoztató jelenet és szereplő - de számomra idegesítően zavaros megvalósítás:

3/5

Kiadó: Agave Kiadó
Megjelent: 2016-2018